A Központi Statisztikai Hivatal szerint több mint nyolcvanezer vak vagy
gyengén látó ember él Magyarországon, ám közülük csupán 15 ezren tagjai
valamelyik vakokat segítő szövetségnek, egyesületnek, a többiekről nem
tudunk semmit – mondta a Magyar Nemzetnek Nagyné Berke Mónika, a Magyar Vakok és
Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) munkatársa. Mellette ült
kutyája, a labrador fajtájú, kilencéves vakvezető, Alezredes.
 |
Sokan azért vakultak meg, mert nem megfelelően kezelték őket
Fotó: Balogh Dávid
|
Mónika nyolcéves korában néhány hét alatt veszítette el a látását
öröklődő retinagyengeség miatt. Ezt követően a fővárosi vakok
iskolájában tanult újra írni, olvasni, a közlekedést pedig hivatalos
tanár segített neki elsajátítani. Minket már magabiztosan vezetett végig
a szövetség patinás villaépületében. Közben elmondta: mindössze száz
körül van azoknak a vak embereknek a száma, akiket kiképzett vakvezető
kutya segít. De így sem egyszerű a közlekedés: az akadálymentesítés is
nagyon sok helyen probléma, egy 30-35 kilós kutyát például még látóként
sem egyszerű feltenni a vonatra, ha túl távol vannak a lépcsőfokok.
Szerinte
a vakokat gyakran félreértik, rosszul kezelik a látók is. Őt például
naponta érik olyan ingerek, amelyek miatt úgy érzi, inkább bezárkózna,
de ezeket igyekszik figyelmen kívül hagyni. – Megsértődhetnék azon,
amikor például adnak a kezembe egy ötezerforintost a metrón, hogy vegyek
a kutyámnak kaját, vagy szóvá teszik, hogy miért nem sietek jobban. De
nem teszem. Tudom, hogy az első perctől kezdve, ahogy a kutyámmal
kilépek az ajtón, hatással vagyok a társadalomra. Figyelik, hogy vagyok
felöltözve, hogyan viselkedem, miképpen mozgok. Képes vagyok formálni a
környezetem véleményét a viselkedésemmel, és erre törekszem is. Tudniuk
kell, hogy nem fogyatékossággal élek, hanem a férjemmel – mondta
magabiztosan.
Arra a kérdésre, hogy a vak nőket gyakrabban érik-e
szexuális zaklatások, bántalmazások, úgy válaszolt: pontos adataik
nincsenek, de úgy véli, csak azért, mert vak, nem éri őket több
atrocitás. Persze vele is előfordult a tömött buszon zavaró közelség,
dörzsölődés, de ez egy látó nővel is megeshet. Egyéb zaklatást 36 év
alatt nem tapasztalt.
Férje, Nagy Sándor, aki a szövetség elnöke,
arról beszélt ottjártunkkor: fejlődik a társadalom, egyre inkább
tapasztalható, hogy az emberek tudják, hogyan kell segíteni. Megérintik
az embert, és úgy szólnak hozzá. – A bevásárlásnál is egyre
magabiztosabbak a bolti eladók, hiszen ez a teljesen hétköznapi dolog
egészen másfajta kihívás egy vak ember számára – mondta.
Rámutatott, hogy a vakok a halláson és a tapintáson keresztül jutnak
információhoz, éppen ezért folyamatosan koncentrálniuk kell. Mint
mondta, míg buszon a látók megtehetik, hogy csak bámulnak kifelé az
ablakon, addig egy vak ember figyeli a kanyarokat, a megállókat, hogy
megfelelően tudjon tájékozódni.
– Született vakként nekem
természetes volt, hogy így közlekedem, ösztönösen tanultam használni a
hallásom, szaglásom, tapintásom és a hőérzetem. Folyamatosan figyelek
arra például, hogy milyen talaj van a lábam alatt. Azok esetében
azonban, akik később vakulnak meg, ez nehezebb. Külön rehabilitációs
központ érhető el, ahol egyebek mellett a biztonságos közlekedést
tanítják a vakoknak – mondta Nagy Sándor.
Arról is kérdeztük az
elnököt, mennyire jellemző, hogy továbbtanulnak a látássérültek, és
egyáltalán milyen munkákat végezhetnek. Mint mondta, korábban, amikor
még léteztek telefonközpontok, sokan ott találtak maguknak munkát.
Voltak, akik kosarat fontak, kárpitosok voltak, kefét kötöttek. Azonban
mára ezek mind háttérbe szorultak, így nehezebb a helyzet. Sokan
helyezkednek el valamilyen gyárban, ahol összeszerelési munkákat
végeznek. A gyógymasszőrképzés most újraindult, de évekig kellett
harcolni érte. Sokan megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató
cégeknél végeznek betanított munkát.
– A jelenlegi szakképzési
rendszerben nincs olyan szakma, amit vakoknak lehetne oktatni. Persze az
agyagozást és a kosárfonást el lehet sajátítani, csak ebből nem lehet
megélni. Egyetemre manapság többen mennek, mint néhány évtizede, de a
vakok és gyengénlátók közül így is viszonylag kevesen szereznek diplomát
valamilyen főiskolán vagy egyetemen – mondta Nagy Sándor. A vakok
körében a legnépszerűbb szakok között szerepel a pszichológia, a
szociológia, a szociálpedagógia, a jog és az informatika. Egységes
nyilvántartás azonban nincs, így nem lehet tudni, hogy pontosan milyen
arányok vannak. Debrecenben például ezer látássérültből csupán
nyolcan-tízen szokták igénybe venni a felsőoktatásban meghirdetett
tanulmányi támogatást.
Az egyéb támogatásokkal kapcsolatban
megtudtuk azt is, nem könnyű munka nélkül, vakon megélni hazánkban.
Gyerekkorban még magasabb összegű családi pótlék jár a családnak, 14
éves korig lehet igénybe venni a gyest, és az ápolási díjat is kaphatja a
szülő, de ezek nem nagy összegek. – Ha a gyermeket intézményi ellátásba
helyezi valaki, akkor ez az államnak közel százezer forintjába kerül
havonta. A kérdés, hogy ezt miért nem kaphatja meg a szülő, ha otthon
gondozza a gyermekét – veti fel Nagy Sándor. Szerinte a végső cél az
lenne, hogy a vak ember, amennyiben nem halmozottan fogyatékos, képes
legyen önálló életre, és dolgozzon. Akinek ez nem megy, felnőttként
rokkantsági ellátást kaphat, de csak ha 70 százalékban rokkant. Ez a
többi, elérhető támogatással együtt is minimális, nettó 60-80 ezer
forint. Aki szerencsésebb, 100 ezer forintot is kap, de ez is nagyon
kevés.
Nagy Sándor a hétköznapi kihívások és a megélhetés mellett a
szórakozásról is beszélt. Megmutatta, hogyan sakkoznak a vakok egy
olyan táblán, ahol a kockák kitapinthatók, a bábukat egy fapálcikával
rögzítik, hogy ne dőljenek el.
Sokan egyébként azért vakultak meg,
mert nem megfelelően kezelték őket születésükkor. A hetvenes-nyolcvanas
években a koraszülöttek esetében gyakori volt, hogy az
oxigén-túladagolás és a fény miatt elveszítették a látásukat, hiába
születtek ép szemmel. Ez mára nem jellemző, de a felnőtt, munkaképes
korosztály egy része emiatt nem lát. A cukorbetegség nem megfelelő
kezelése is vaksághoz vezethet, és a zöld hályog is.
Az elnök
kitért arra is: a vakok szövetsége idén ünnepli fennállásának százaik
évfordulóját, a centenáriumi évben pedig száz-száz kötettel bővítik a
Braille- és a hangoskönyvtárat, amelyet Bodor Tibor színész után
neveztek el. Ő ugyanis mintegy kilencezer órányi anyagot olvasott fel
élete során. Idén emelik a vakok szövetségének költségvetési támogatását
is. Amíg 2010-ben 97 millió forintot kapott a szervezet, az idén már
195 millióval támogatják őket. Megtudtuk azt is: az idén EU-s forrásból
végre elindul a látássérültek akadálymentesítését célzó Távszem projekt
megvalósítása is, amelynek során a szövetség által felkészített
operátorok okostelefonos alkalmazáson keresztül segítik a látássérültek
vizuális információhoz jutását. Olyan hétköznapi esetekben lehet ez
hasznos, mint például a leesett tárgyak megkeresése vagy a postai
értesítő elolvasása.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése