2018. március 1., csütörtök

Ön értené a /Testről és lélekről/t, ha nem látná a képet? Vakok és siketek az Oscar esélyes alkotás mögött!

Hogyan válik élvezhetővé Enyedi Ildikó lenyűgöző filmje a vakok és siketek számára? Követhető lehet egy ilyen jellegű alkotás? Hogy hogyan jutnak hozzá a látás- és hallássérültek a moziélményhez, kiderül az AKKU Egyesület speciális Testről és lélekről-vetítése kapcsán. 

 Az elmúlt években február környékén hála idehaza is mindenki Oscar lázban él. Sok-sok évig csak az amerikai sztárokért, a ruha költeményekért és a házigazdák egyre komolyabb politikai állásfoglalással bíró, de annál szórakoztatóbb beszédeiért és húzásaiért tapadt néhány őrült a hajnali közvetítés kapcsán a képernyőkre. Zsinórban harmadik éve azonban “mi” is érintettek vagyunk. Hiszen ilyenkor akár egy olimpián, esetleg egy európai, vagy világ-sporteseményen – kicsit magunkénak érezzük azt a bizonyos aranyat. A Saul fia és a Mindenki győzelme után idén Enyedi Ildikó lenyűgöző filmjének szurkolhatunk. 

De mi a helyzet azokkal, akik nem láthatják a Testről és lélekről érzékeny képkockáit? Akik nem hallhatják Mária és Endre különös párbeszédeit, vagy épp a filmbéli szarvasok fújtatását, esetleg Laura Marling fontos betétdalát? Miért ne részesülhetne a magyar – és persze bármely nemzet – filmsikereiből a vakok és siketek, a látás- és hallássérültek közönsége?

Főként, hogy Magyarország az ENSZ törekvései nyomán 2007 óta vállal kötelezettséget az infokommunikációs akadálymentesítés terén. Igaz, egyelőre inkább visszafogottan.

A fentiek szellemében kisebb-nagyobb, javarészt önszerveződő csoportok, egyesületek immár évek óta akadálymentesítenek színházi előadásokat, filmeket, múzeumi tárlatokat, konferenciákat. A jelenleg a filmes akadálymentesítés terén egyedi minőségben munkálkodó AKKU Egyesület pedig úgy tűnik, ügyesen nyúlt bele az első, fővárosi, teljeskörűen akadálymentesített filmsorozat repertoárjába. Múlt pénteken ugyanis – négy magyar mozifilm után – a Testről és lélekrőlt vetítették le a látás- és hallássérült nézők számára a Premier Kultcafé-ban.

“Szia! Remek volt a film tegnap! Tökéletes volt a narráció szerintem. Ez az a tipikus film, amit narrálás nélkül vakon nem nagyon lehetne megérteni.” S.M.– olvasható az AKKU Facebook oldalán egy néző visszajelzése.  
 
Fotó: Neményi Márton
De honnan indult az egész sorozat? És egyáltalán hogyan látják a filmet a vakok, hallják a siketek?

Képzeljük el, hogy teljesen civil háttérrel rendelkező nőkként ott állunk egy tanúsítvánnyal a kezünkben, égünk a tettvágytól, de egyelőre se eszközünk, se pénzünk a célunk megvalósítására. Így indult az AKKU Egyesület, melynek tagjai anno a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint az FSZK (Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft.) audionarrátor képzésén találkoztak 2015-ben. Az akkor még egymás számára idegen tanulók mára erős egységben képviselik a hazai érintettek érdekeit.  

A színházi akadálymentesítés terén az NKA és az EMMI pályázatainak hála egyre több kulturális csemege érhető el itthon, mind a fővárosban, mind vidéken. Bár még bőven lehetne hova fejlődni, a kezdeti időszak bíztató: az Egyesület rengeteg helyszínen, széles skálán mozgó kínálattal biztosította a látás- és hallássérült színház rajongóknak az egyenlő esélyű hozzáférést az állami támogatások segítségével. A kivitelezéshez szükséges technikai eszközt azonban például saját zsebből, az első évben elnyert pályázati összeg befektetésével tudták finanszírozni. Így abban az évadban kvázi ingyen dolgoztak, igaz, ezt inkább fontos tapasztalatszerzésnek élték meg. Az egyébként főállás mellett, szabadidejükben tevékenykedő tagok a  

  • 2014/15-ös évadban 13
  • 2015/16-os évadban 43
  • 2016/17-es évadban 45
  • 2017/18-es évadban 63
előadást biztosítottak audionarrációval, speciális felirattal és jeltolmácsolással.

Film, film, film! 




A filmekhez egyelőre még nem kaptak támogatást, de azt pontosan tudták, hogy a népszerűsítéshez, az érintettek érdeklődésének felkeltéséhez a mozi és persze a tévé kell. Két szponzornak és egy lelkes forgalmazónak hála immár hét film áll a hátuk mögött.


A grafikát a Café PR készítette a Harman megbízásából


Míg Bacsó Péter A tanú című klasszikusát a Vidanet szponzorálta – a győri és a kecskeméti vetítés egyik célja egyébként a cég munkatársainak összekovácsolása, érzékenyítése volt -, addig a fővárosi Mozi – Esély/Egyenlőség sorozat mögött a Harman áll. Az amerikai tulajdonú, de többek között Székesfehérváron számos munkaerőt foglalkoztató vállalat anyagi és tárgyi eszközök felajánlásával indította útjára az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő sorozatot. Mint az AKKU munkatársaitól megtudtuk, mindkét esetben hihetetlen szerencse kellett az együttműködés megvalósulásához. A csapat tagjai között ugyanis nincs se sales-es, se erőforrás-teremtő szakember. Háromgyerekes volt MALÉV légiutaskísérőtől kortárs táncoson át a művészettörténészig és az újságíróig vegyesen áll fel a “narrátorválogatott”.

Az AKKU tehát – a Harmannak hála – mára egy saját, profi stúdióval rendelkezik. 2017-ben megbízást kaptak öt film teljes körű akadálymentesítésére az amerikaiaktól. A sikerre való tekintettel pedig már a sorozat folytatására is. A Mozi – Esély/Egyenlőség repertoárján egyébként az Enyedi Ildikó-mozi mellett olyan  filmek szerepeltek, mint a Tiszta szívvel, a Salamon király kalandjai, az Aurora borealis – Északi fény és a Kincsem

Az élő eseményeken túl tavaly a KMH film rendelte meg a Kút című Gigor Attila-filmet az AKKU-tól, melynek DVD-jét az extrák között szabadon választható audionarrációval és speciális felirattal jelentettek meg.
 
Forrás: AKKU Egyesület
A repertoár kiválasztása egyébként kényes kérdés, a jogdíjak kacifántossága miatt ugyanis sokszor elérhetetlen egy-egy vágyott film. A szervezet tagjai azonban mindenképp szerették volna a legújabb, értékes és a közönség számára is vonzó filmeket elkészíteni. Az AKKU munkatársai a Harmannal való tárgyalások során, már 2016-ban az Enyedi filmet tűzték ki célul, igaz, ekkor még csak forgott a mozi. Mintha előre tudták volna, hogy remekmű van előkészületben…

De hogyan is fest a filmes akadálymentesítés az egyesületnél? 

Az audionarrátor (avagy kép-tolmács) a film kópiájának és dialóguslistájának segítségével precíz, másodpercre kicentizett narrációt készít, melyben a párbeszédeken, megszólalásokon kívüli, dramaturgialiag fontos eseményeket, cselekményeket, mimikákat, vizuális elemeket önti szavakba.

A kész narrációval aztán egy profi stúdióban hangmérnök és egy színész segítségével hang formátumban rögzítik a kísérő szöveget, gondosan a képkockákra illesztve a leírást. Emellett felvesznek egy szintén előre megírt ún. előnarrációt, melyben a filmmel kapcsolatos legfontosabb háttérinformációk és persze a vizuális kulcsok szerepelnek: a szereplők kinézetétől a fontosabb helyszíneken át az esetleges egyedi, alkotói megoldásokig.

A kész anyag végül egy utómunkán és keverésen is átmegy, hogy a film és a narráció hangsávja jól illeszkedjen egymáshoz. A szakmai részről szóló gondolatokat egyébként 5 kiváló színész – Kálid Artúr, Eke Angéla, Mórocz Adrienn, Bach Kata és Schmied Zoltán – hangján is meghallgathatják az érdeklődők: 


Emellett elkészül egy ún, speciális (az angolszász országokban closed captioning-ként ismert) felirat, amely a párbeszédeken felül a történet szempontjából fontos, képen kívüli hangeffekteket és zenei betéteket is tartalmazó segédlet, illetve amelyben az esetlegesen nem egyértelmű megszólaló karakter nevét is tartalmazza.

Azt hihetnénk, ezzel kész is vagyunk. A teljesen önszerveződő csapat azonban nem csupán legyártja az akadálymentesítéshez szükséges audionarrációt és speciális feliratot. A munka a forgalmazók megkeresésével és meggyőzésével kezdődik, majd a helyszínkereséssel, időpont-egyeztetéssel, nézők toborzásával, a folyamatos kapcsolattartással és szükség esetén akár a helyszínre való kíséréssel folytatódik. Nem is beszélve a technikai kivitelezésről. A sorozat otthonául szolgáló Premier Kultcafé-nak ugyanis például nincs saját technikusa. Így az egyik egyesületi tag képezte ki magát mozigépésznek.

És akik a legfontosabbak: a nézők! 

Örülhetünk és meghatódhatunk minden civil kezdeményezésen. Azonban a lényeg mindig a célcsoport, a befektetett munka felhasználói. A konkrét esetben, ha nincs kinek narrálni, feliratozni, jelelni, akkor ugyebár minek költeni az állam és a befektetők pénzét?

Szerencsére úgy fest, hogy a mozisorozattal valami beindulni látszik. A narrátorok beszámolója alapján nem csak a vetítésekre regisztrálók, de a színházba járók száma is jelentősen nőtt, amióta a mozi is képbe került. Az AKKU jó ideje fő céljának tartja a filmek elérhetővé tételét, elsősorban online, illetve a tévék képernyőin keresztül, hiszen a célcsoport nem csak árérzékeny, de sokszor otthonához kötött. Emellett a vidékieket sem szeretnék kizárni a szolgáltatás élvezetéből.


A hazai viszonyok között hatalmas sikernek tűnik, hogy 50 főnyi érintett jelenik meg egy-egy vetítésen, melyekért a nézőknek ugyanúgy fizetniük kellett, mint bárki másnak.

Úgy fest tehát, Magyarország kezd felzárkózni a térségben, és főként az angolszász országokban mára hihetetlenül népszerű, kulturális akadálymentesítéshez. És hogy ez miért jó? Meséljék el maguk a nézők:

“Még most, amíg friss az élmény, nagyon szeretném megköszönni a mai mozit, sokáig a bűvkörében fog tartani, azt hiszem! Hosszú ideje nem örültem már magyar filmnek ennyire, és ez az, amit valahol mindenkivel megnézetnék ha tehetném!!! Zseniálisan követhető volt a narrációval egyetemben, őszintén gratulálok hozzá!!!” H.M.
“Amikor látok egy kis szösszenetből felnőni, és alakulni egy vállalkozást, szerveződést, egy programot, ami vállalja, hogy mindent megtesz a korlátlan kultúráért. Nagyon jó érzés azt hallani, hogy telt ház. (…) Nagyon örülök, hogy itt van az AKKU, mert Imádom. Minden egyes részét. A filmeket, a színházakat, a munkát, amit beletesznek, a lelkesedésről nem is beszélek. Egyszerűen csodálatos munkát vállaltak, és visznek előre, hogy mi, a gyengén látók, vakok, és bárki olyan sérült, aki nem hall vagy bármilyen sérülése miatt nem élvezhetné mozikat, vagy színdarabokat ő is tudja. Köszönjük!” D. Á.

Korábbi cikkünk az akadálymentes Aurora borealis – Északi fény kapcsán itt érhető el. A Mozi – Esély/Egyenlőség sorozat első évadának záró eseményére március végén kerül sor a Premier Kultcafé-ban. Az egész napos mozimaraton keretén beül az érdeklődők Mészáros Márta és Enyedi Ildikó csodálatos filmjein túl a Kincsemet is újra audionarrációval és speciális felirattal élvezhetik. További részletek az AKKU Egyesület oldalán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nem volt rámpa, így a bolt előtt vágta le a mozgássérült férfi haját a borbély

Egy huszárvágással megoldotta az akadálymentesítés hiányát egy New York-i borbély, aki az üzlet előtt, a járdán vágta le egy mozgássérült fé...