A debreceni Göttlinger Dániel 29 éves vívó, aki a korából és
érdeklődéséből adódóan az idejének minden szabad percét a sportnak szenteli. A
szülei sportoltak, a húga pedig a kosarazásba szeretett bele. De mitől tér el ez
a történet egy sportoló életpályájától?
Az interjú közbe elárulta, hogy éppen
május közepén megy vizsgálatra, hogy végre kiderüljön, meg lehet-e a „hőn”
áhított jogosítvány, mivel ez nem olyan egyszerű, főleg neki.
Központi idegrendszerű sérült vagyok, ami azt jelenti,
hogy oxigénhiánnyal születtem. Újra kellett éleszteni, és az agyam nem kapott
oxigént, és ennek következtében lett egy baloldali bénulásom. Az agyamnak az a
része érintett, ami a finom mozgásokat érzékeli. Én így lettem olyan, amilyen
most vagyok. Két hónapos koromtól már rehabilitációs intézetbe hordtak, és 18
éves koromig jártam oda. Nehéz visszanézni egy-egy felvételt, mert ezt a
liftező, bicegő járást én nem érzem. Én úgy érzékelem, hogy normálisan járok,
mint a többiek– csapott a közepébe Dani.
A családjának sem volt mindez
egyszerű, de a kitartás és a hit mindent felülírt, és ennek dacára a Daninak
sikerült „mindent” megtapasztalnia, sőt még síelni is szokott.
Édesanyám rengeteg tanfolyamot elvégzett miattam, hogy otthon is
segítsen nekem, és az állapotom ne romoljon. Születésemkor eltörték a bal
kezemet, mert én bal kezes lettem volna, így megrövidültek a szalagok. Be van
csontosodva, rövidebb a bal, mint a jobb kezem, de nem korlátoz semmiben. Sokat
esem, a lábfejem lóg, szakszóval nem tudok pipálni, viszont elmegyek önállóan
bevásárolni, ha jó idő van biciklivel közlekedem, igyekszem minél több mindent
önállóan csinálni – folytatta Dani a
történetét.
Minden, ami sport
A vívás szerelmese, semmi kétség, viszont van egy űr a szívében, ami
felett nagyon nehéz volt napirendre térnie.
Amikor közölték, hogy nem
kosarazhatok ( Debrecenben nincs lehetőség kerekesszékes kosarazásra), akkor
tudatosult bennem, hogy más sportágat kell választanom. Ellenben tudássommal
próbáltam kárpótolni a hiányérzetem, és lexikálisan egészítettem ki a sport
iránti szeretetemet. Olvastam a sportnapilapokat, -lexikonokat, követtem a
sporteseményeket, ebből később profitáltam, amikor iskolába jártam. Újságíró
szerettem volna mindig is lenni, pontosabban sportkommentátor, végül is
sportújságíró lettem, de a szakmámat nem gyakorlom – mondja. Majd gyorsan megjegyezte: Két hónapos koromban már lent voltam a kosárpályán, én ebbe nőttem fel.
Ha egészséges lennék, nem vívnék, hanem kosárlabdáznék.
Megtört a jég
Édesanyja győzködte, hogy menjen
el a vívókhoz, próbálja ki vagy nézze meg őket –ennek már hat éve.
– Majdnem 3 évig csak lejárogattam, és hobbiként gondoltam a vívásra.
Akkor változott meg bennem minden, amikor Békéscsabára lementünk egy versenyre,
és az nem jól sikerült. Az edzőm mondta, hogy a fejlődés érdekében kezdjünk el
az élversenyző csoporttal együtt edzeni. Ezek után már sorozatosan jó
eredmények születtek, és 2015-ben Szekeres Pál azt mondta, hogy szeretné, ha
elmennék a világbajnoki torna felkészítő táborába. Akkor éreztem, hogy ezt
komolyabban is lehet csinálni. Aztán már az edzés, a verseny és a következő
lépés, ami motivált – beszélt a
vívásról Dani.
A kerekesszékes vívás
A hirek360.hu munkatársa ottjártakor
a fiatal izgatottan húzta-tolta a székeket, állította be a távolságot a pástok
között, mivel az rögzítve van, közben pedig arról mesélt, mit is kell tudnunk a
kerekesszékes vívásról.
A, B és C kategória van. Az „A” az enyhén sérültek,
„B” a gerincsérültek, folyamatosan kerekesszékben élők kategóriája, míg a „C” a
központi idegrendszeri sérültek csoportja. Én az első osztályba tartozom, de
lehetnék utolsó is, bár ahhoz meg túl ép vagyok – nevette Dani.
– Egy kötény
van rajtunk verseny közben, mert a láb nem ér találatot, ha a felsőtestünkhöz
ér a kard, csak azzal nyerünk pontot. A kerekesszékes mozgásban a törzsünk és a
karunk a legerősebb. Rövidebb kezű vívónak kell elérnie a hosszabbat, vagyis a
másiknak a könyökcsúcsát kell elérni a kard végével – mesélte
lelkesen.
Gazdag eredménytábla
Büszkék lehetünk a debreceni
fiúra, ugyanis a polcán szépen sorakoznak a szebbnél szebb eredmények. Az
országos bajnokságokon egyéniben kétszer volt második helyezett, párbajtőr és
kard kategóriában. A dobogó harmadik fokára is „felállhatott” négy alkalommal.
Ám nem csak hazánkban, hanem nemzetközi versenyekre is kiutazott, köztük a
hollandiai világkupára, ahol tavaly tizedik lett kardban, idén pedig a pisai
világkupán párbajtőrben 15. helyezést ér el. Legnagyobb sikere a 2017-es évben
volt, amikor a magyar kard válogatott tagjaként aranyéremmel távozott a pisai
világkupáról. Danit legközelebb Varsóban láthatjuk, ahol a magyar válogatott
színeiben egyéniben fog küzdeni az aranyéremért.
Ez a cikk hirek360.hu nélkül nem valósulhatott
volna meg. Ezentúl köszönetet mondok a Hobby Rádió és a blogom a mozgasbankorlatozottakhirek.blogspot.hu
nevébe Nagy Dórának hirek360.hu riporterének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése