Szülőként könnyű kiesni az embernek a saját bőréből. Sérült gyermekkel pedig könnyen eljutsz oda, hogy csak mások és a gyermeked körül forog a világod.
 |
| (FORRÁS:VERDES TAMÁS JÖVŐ IDŐ MAGAZINBAN MEGJELENT CIKKE.) |
1. Megérdemled a gondoskodást
Egész életedben te gondoskodsz másról. De neked is jogod van hozzá, hogy gondoskodjanak rólad. Jogod van pihenni, kikapcsolódni. Megérdemled, hogy mások segítsenek neked, mások vigyék legalább egy kis időre a terheidet, valamit átvállaljanak belőle. Megérdemled, hogy tőled is megkérdezzék, mi van veled, és mire van szükséged. Megérdemled, hogy legyen időd magadra, és fontos, hogy ha magadra szánsz valamennyi időd, ne legyen miatta bűntudatod. Megérdemled, hogy az állam támogasson és védjen téged. Akkor is megérdemled, ha ezeket most nem kapod meg.
A legnehezebb pályát futod, ami csak elképzelhető. Ezért őszintén mondom, hogy megérdemelsz minden kényeztetést és minden gondoskodást. Ne sajnáld magadtól!
2. Más is tud rá vigyázni
Nagyon sokat vagy vele, ugye? Pedig milyen jó lenne néha egy kis időt magaddal is tölteni, elmenni színházba vagy csak egyszerűen sétálni egyet. Nem leszel attól rossz szülő, hogy időnként másra hagyod. Sőt, akkor sem, ha minden napra teszel félre időt magadnak. Nem arra, hogy ügyeket intézz, nem arra, hogy dolgozz, nem arra, hogy plusz pénzt keress, hanem magadra, amikor csak magaddal törődsz, tanulsz, pihensz, feltöltődsz.
Ha még nem tetted, próbáld ki, hogy először csak fél órára bízod másra: egy szomszédra, egy barátra, egy bébiszitterre vagy a szüleidre. Meg fogod látni, hogy az élete ebben a kis időben nélküled is remekül megy tovább, és ha csak egy órára is, de pótolható vagy. A magadra szánt idő az, ami nem pótolható!
3. Ne csinálj mindig valamit
Szülőként reggeltől estig el vagyunk foglalva, örökké el kell intézni valamit, és ha marad egy kis szabadidőnk, azonnal be kell töltenünk valamilyen értelmes elfoglaltsággal. Ha a gyerekinkkel vagyunk, nekik kell programot biztosítani. Ha egyedül vagyunk, és nem csinálunk semmit, azonnal bűntudatot érzünk, és teendő után nézünk.
Pedig nem kell mindig csinálni valamit, és a gyerekeknek is szükségük van üres időre, igen, még unatkozásra is. Te is próbáld ki, unatkozz egy keveset.
A napnak abban a részében, amikor véletlenül tétlenségen kapod magad, fogadd el, hogy ezzel semmi baj nincsen. És hagyd, hogy teljen egy kicsit az idő, amikor semmit, de tényleg semmit nem csinálsz.
4. Ne hasonlítsd magad másokhoz
A boldogság halála az összehasonlítás. Minél többet nézed mások életét, annál kevésbé tudsz örülni annak, ami vagy. Pedig mások élete sem tökéletes, csak megtanultuk, hogy úgy kell tennünk, mintha mindig jól lennénk, boldogságban és egészségben lubickolnánk, és nem lenne semmilyen fájó gondunk.
Ugye észrevetted, hogy minél több időt töltesz a Facebook-on, annál szerencsétlenebbnek érzed magad? A Facebook hétköznapi elégedettségünk legnagyobb mérgezője: amint felmész rá, azonnal látsz valakit, aki éppen a tengerparton nyaral, és az arcodba nyomja a fényképét, amin a tökéletes szerelmet élvezi a tökéletes gyerekeivel, egy tökéletes koktéllal a kezében. Pedig esélyes, hogy tele van a hócipője a nyaralással, és az előbb balhézott egy jó nagyot a családdal, csak hát ezt nem lehet kiposztolni.
5. Higgy a jogaidban
Fogyatékosnak lenni vagy sérült családtaggal egy háztartásban élni Magyarországon egyet jelent a jogfosztottsággal. És sok-sok szülő a szíve mélyén tényleg úgy érzi, hogy megérdemli ezt a méltatlan helyzetet. Hiszen neki sérült gyermeke van, ő mindig kisebb, gyengébb másoknál, neki tényleg nem jár boldog és elégedett élet. És mindezért a szíve mélyén még hibásnak is érzi magát, bárhogy tudja is a fejével, hogy semmiről nem tehet.
A nap-nap utáni megaláztatás oda vezet, hogy néha magad is elhiszed, neked nincsenek jogaid.
Neked akkor is jogod van egy méltányos ápolási díjhoz vagy más támogatáshoz, ha az állam nem adja meg. Akkor is jogod van a gondoskodáshoz, ha nem kapod meg. Akkor is jogod van hozzá, hogy mások tisztelettel bánjanak veletek, ha ezt nem adják meg nektek.
6. Ne akard mindig fejleszteni
A gyógypedagógus szerint kellene egy kis kognitív fejlesztés, a gyógytornász szerint érdemes lenne elvinni egy kis szenzoros integrációs terápiára. A gyógypedagógiai asszisztens szerint a kutyaterápia csodákra képes. A szakértői bizottság szerint rá kellene nézni a mozgáskoordinációjára egy specialistának. És így tovább a végtelenségig.
És a végén már azt sem tudod, hogyan érj oda az egyik fejlesztésről a másikra.
Neki fontosabb az, hogy nyugodt időt tölthessen veled, hogy legyen ideje a közeledben lenyugodni, megpihenni, felhőtlenül játszani. Ezzel adod neki a legtöbbet.
7. Hallgass magadra
Megszoktad, hogy egyik szakértő a másik után mondja meg neked, hogy mi a baj a gyerekeddel, mit kell vele csinálnod, hova kell vinned, hogyan kell beszélned hozzá és hogyan kell nevelned? És sokszor úgy érzed, hogy te nem így csinálnád, hogy neked mást diktál a szíved, de mégis elfogadod, és megpróbálsz az útmutatásuk szerint járni, hogy a legjobbat tedd.
De biztos te is észrevetted már, hogy a diagnózisok sokszor tévesek, a tanácsok több bajt okoznak, mint hasznot. Az egyik szakértő ezt mondja, a másik szakértő azt mondja, és végül nem tudod, kire hallgass. Ilyenkor hallgass magadra, mert te vagy az apja, az anyja, és a ti kettőtök kapcsolatánál nincs fontosabb ezen a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése