Az elmúlt hetekben több olyan cikk jelent meg, amelyek a magyar kórházak
sürgősségi ügyeletein uralkodó állapotokról számolnak be. Korábban az
Index is foglalkozott hasonló témákkal. Miután egy sürgősségi osztálytól
nem várható el, hogy azonnal ellásson minden nem életveszélyes állapotú
beteget, cikkeinkben mi inkább a méltatlan körülményekre, a szervezési
problémákra, a tájékoztatás vagy gondoskodás hiányára helyeztük a
hangsúlyt. A sürgősségi betegellátó osztályokról, azaz az SBO-król szóló
cikkek visszatérő eleme ugyanakkor mindig az:
miért kell órákat várni, amikor látszólag nem történik semmi?
Ennek járt utána Joób Sándor az index.hu munkatársa.
Amikor belerúgunk az ágy szélébe, és eltörik a kislábujjunk, durván
megvágjuk a kezünket késsel, leforrázzuk magunkat, eltörjük a kezünket,
hirtelen szédülni kezdünk, a nem múló fájdalom, a sok vér vagy a nagyobb
bajtól való félelem miatt általában pánikba esünk, és azonnali orvosi
segítséget szeretnénk. Ha mindez este vagy a hétvégén történik, akkor
szinte az egyetlen lehetőség egy kórház sürgősségi ügyelete. Azzal
azonban nem számolunk, hogy ezzel egy időben más embereket ennél sokkal
nagyobb baj ér. Van, aki maga megy be az ügyeletre, mást a hozzátartozói
viszik, a súlyosabb eseteket a mentők. Ezek az emberek mind egy helyen
kötnek ki, ahol néhány nővér, rezidens és szakorvos feladata lenne az
összes sérült ellátása. Fizikailag lehetetlen mindenkit azonnal kezelni,
a sürgősségi ellátás így soha nem lehet mindenki számára gyors.
Özönlenek a betegek
Budapest legnagyobb sürgősségi osztályán a Honvédkórházban egy nap akár 170 beteget is ellátnak. Egy sürgősségi ügyelet azonban nem csak a kevés orvos és a sok beteg miatt túlterhelt. Ennek rendszerszintű okai vannak, amiért egyáltalán nem az ügyeleten dolgozók a felelősek. Ezekről az okokról kérdezte Éger Istvánt, a Magyar Orvosi Kamara elnökét és Rácz Jenő volt egészségügyi minisztert, a Magyar Kórházszövetség szaktanácsadóját.
Finomabb becslések szerint a sürgősségi ügyeleteken jelentkező betegek 40 százalékának, durvább becslések szerint akár 60-80 százalékának nem ott kéne megjelennie a rendszerben. Sem szakmai, sem jogi értelemben nem ott kellene ellátni őket.
A betegek egy része például csak hétvégén ér rá orvoshoz menni. Ott
derül ki, hogy panaszai már hetek óta fennállnak. Nem sürgősségi eset,
de az SBO-n mégis kötelesek megvizsgálni. Másokat a háziorvos küld, mert
ő is kényszerhelyzetben van. Azt látja, hogy páciense csak hónapokkal
későbbre kapna időpontot laborvizsgálatra vagy ultrahangra, egy SBO-n
viszont „csak” 6-12 órát kell várni, amíg meglesz a diagnózis.
A háziorvosok feladata közben épp az lenne,
hogy helyben lássák el a betegeket, és minél több terhet vegyenek le a
kórházak és szakrendelők válláról. SBO-n dolgozó orvosok tapasztalata
szerint azonban a háziorvosok egy része még a rutineseteket is szinte
automatikusan hozzájuk továbbítja, hogy ott döntsenek róluk. Sok
körzetben eleve nincs könnyen elérhető háziorvos, főleg nem házi
gyermekorvos, így ezek a betegek is nyílegyenesen az ügyeletre indulnak.
Tanítani kéne az alapokat
Sokszor a mentősök is ezt teszik. Egyre több olyan mentőkocsi van, amin
nincs orvos, csak mentőtiszt. Ha bármi kétség merül fel egy beteg
állapotával kapcsolatban, ők is azonnal a sürgősségi osztály felé veszik
az irányt. Tovább terheli a rendszert, hogy hétvégén vagy
ünnepnapokon ide szállítanak minden alkohol- és drogproblémával küzdő
beteget.
A sürgősségi osztályok vészes túlterheltségében komoly szerepet játszik a
lakosság tájékozatlansága és az alapvető egészségügyi ismeretek hiánya
is.
Sokan olyan problémával jelennek meg, ami akár otthon is kezelhető
lenne, vagy bőven ráérne vele másnap elmenni egy szakrendelésre. Azt
persze nehéz elvárni bárkitől, hogy laikusként saját maga értékelje
sérülése vagy betegsége kockázatát. Éger István szerint ezen sokat
segítene a felvilágosítás. A Magyar Orvosi Kamara nem véletlenül küzd
évek óta a tanrendszerű egészségtan-oktatás bevezetéséért, egyelőre
sajnos eredménytelenül.
Túlterheltséget okoz az is, hogy az egészségügyben is munkaerőhiány van, mindezt
tetézi az elvándorlás. A sürgősségi szakorvos külföldön is nagyon
keresett szakma. Zacher Gábor, a Honvédkórház sürgősségi osztályának
vezetője egy tévéinterjúban azt mondta: tavaly több mint tízen mentek el
tőlük külföldre pénzt keresni. A hosszú várakozási idők tehát nagyrészt
nem az SBO-n dolgozók hibájából vagy lassúságából alakulnak ki, mégis
őket szokták okolni ezért a felpaprikázott és türelmüket vesztett
betegek.
Miért zár be az egészségügy péntek délután?
A sajtóban megjelent rémes történetek szinte mindig hétvégén vagy ünnepnapon történnek, amikor csak az ügyelet elérhető.
Miért van az, hogy a magyar egészségügy pénteken délután fél 2-kor
bezár, mintha ilyenkor egy csapásra megszűnnének a betegek és betegségek
egészen hétfő reggel 7-ig?
Ha az üzletek, bankok, posták képesek egyre jobban alkalmazkodni az emberek szabadidejéhez, miért nem képes erre az egészségügy? Amikor egy volt kórházigazgatót kérdeztem erről, ő azt mondta: ennek egyrészt munkaügyi, szervezési okai vannak. Nincs annyi ember, hogy 16 vagy 24 órát le tudjanak fedni ügyelettel. Annak pedig valószínűleg a betegek örülnének a legkevésbé, ha reggel egy kialvatlan orvos vizsgálná őket, aki előző nap este tízig dolgozott.
A vizsgálatok jelentős részét ráadásul éhgyomorra kell végezni, ez délután 5-kor szintén nem lenne ideális a betegnek. Bármennyire hihetetlenül is hangzik, egy ilyen nagy rendszernek is szüksége van „pihenésre", mondta a kórházigazgató. Egy kórházban reggeltől délutánig megállás nélkül dolgoznak a műtőkben. Ezeket délutánonként ugyan kitakarítják, de mindegyiknél szükség van legalább hetente átfogó fertőtlenítésre. Ilyenkor a műtőt teljesen ki kell pakolni és fertőtlenítő gázzal áttisztítani, hogy ne szaporodjanak el a kórokozók, magyarázta kérdésére az orvos.
A vizsgálatok jelentős részét ráadásul éhgyomorra kell végezni, ez délután 5-kor szintén nem lenne ideális a betegnek. Bármennyire hihetetlenül is hangzik, egy ilyen nagy rendszernek is szüksége van „pihenésre", mondta a kórházigazgató. Egy kórházban reggeltől délutánig megállás nélkül dolgoznak a műtőkben. Ezeket délutánonként ugyan kitakarítják, de mindegyiknél szükség van legalább hetente átfogó fertőtlenítésre. Ilyenkor a műtőt teljesen ki kell pakolni és fertőtlenítő gázzal áttisztítani, hogy ne szaporodjanak el a kórokozók, magyarázta kérdésére az orvos.
Az SBO-kon sokan megdöbbennek, hogy nem az érkezési sorrend számít, mint
az OTP-ben. Itt látható legjobban az egyén és a korlátozott
kapacitással működő egészségügyi rendszer ütközése. Ez már komoly
filozófiai és etikai kérdés:
hogyan lehet kevés orvossal, ápolóval és műszerrel a lehető legtöbb életet megmenteni?
Minden emberélet fontos, de a világ minden fejlett országában
rangsorolják az ügyeleteken a betegeket aszerint, hogy milyen gyorsan
szorulnak orvosi ellátásra.
A betegosztályozás, azaz a triázs elmélete a
hadiorvoslásból nőtt ki, amelynek elvei ma is élnek
a katasztrófaorvoslásban. Itt látszik legszélsőségesebben, mennyire más
logika szerint működik ez, mint a hétköznapi ember gondolná. A sok
sérülttel járó katasztrófáknál például két betegcsoportot tesznek
azonnal félre az első sürgősségi helyen: a halasztható eseteket és a
teljesen menthetetlen sérülteket. Az utóbbiakat azért, hogy az orvosok
idejüket és energiájukat ne az adott helyzetben menthetetlen egy-két
betegre pazarolják el, hanem hogy minél több súlyos sérültet tudjanak
megmenteni.
A békeidőkre szóló sürgősségi orvoslás nem
ezt az elvet követi. A triázsnál a legsúlyosabb, életveszélyes betegek
ellátása élvez elsőbbséget, aztán jönnek a súlyos esetek, majd a
halaszthatók és így tovább.
Az elmúlt hetekben megjelent cikkek hatására az egymillió Facebook-követővel rendelkező Kasza Tibor is megosztotta trombózisgyanús édesanyja kálváriáját
az egyik kórházi ügyeleten. Az énekes-műsorvezető laikusként teljesen
joggal tette fel azt a kérdést: lehetséges, hogy ott „látnokokat”
alkalmaznak, akik ránézésre állapítják meg egy trombózisgyanús betegről,
hogy még órákat várhat az ellátásra? A triázs a gyakorlatban nem
ránézésre történik: szigorú szakmai és jogi előírások határozzák meg.
Az ügyeletre érkezőket gyakran meglepi, hogy
legelőször nem is találkoznak orvossal: az első osztályozást általában
szakképzett triázsnővérek végzik. Ők a teljesen nyilvánvalóan súlyos
eseteken kívül egy szigorú szakmai protokollt követve mérik fel
a betegek állapotát: nézik a vérnyomást, a légzésszámot, a
véroxigénszintet, a tudatszintet, az életkort, a
gyógyszerérzékenységet, rangsorolják a beteg fájdalomszintjét. Ez
alapján sorolják be a betegeket sürgősség szerint 1-től 5-ig a
nemzetközi standard szerint.
Osztályozás
|
Jellemzők
|
Ellátás
|
Várakozási idő
|
Tünetek
|
1
|
Az életet, vagy végtagot
veszélyeztető állapotok, halaszthatatlan, agresszív beavatkozások
szükségesek, az állapotromlás veszélye azonnali.
|
azonnali
ellátást igényel
|
0
|
Példa: szívmegállás,
légzésleállás, súlyos trauma, sokk, légszomj, légzési elégtelenség (súlyos
nehézlégzés), eszméletlenség
|
2
|
A beteg állapota
potenciálisan életveszélyes vagy a végtag veszélyben van. Orvos által vagy
orvos irányításával végzett gyors beavatkozás szükséges
|
kritikus
|
15 perc
|
Példa: légszomj,
mérsékelt nehézlégzés, vérhányás, magasvérnyomás, megváltozott tudati
állapot, magas láz, szív eredetű mellkasi fájdalom, egyéb, jelentős szúró és
tépő jellegű mellkasi fájdalom, erős hasi fájdalom, erős, hirtelen fellépő,
soha nem tapasztalt fejfájás, kívülről nem látható belső sérülés gyanúja
(például gyalogos gázolás esetén)
|
3
|
A beteg állapota sürgősségi
beavatkozást igénylő súlyos probléma irányába haladhat.
|
sürgős
|
30 perc
|
Példa: légszomj, enyhe
nehézlégzés, hányás és vagy hányinger, közepes hasi fájdalom vagy fejfájás. A
betegek felügyeletet igényelnek a váróteremben is.
|
4
|
A beteg panaszai
visszavezethetők az életkorára, lehetséges állapotromlásuk várhatóan
megelőzhető egy vagy két órán belüli beavatkozással
|
kevésbé sürgős
|
1-2 óra
|
Példa: zavartság, fájdalommal
járó enyhe vizelési zavarok, székrekedés.
|
5
|
A beteg panaszai
akutak, de nem sürgősek, vagy a panaszok egy krónikus állapot részei lehetnek
bizonytalan állapotromlással vagy anélkül. A vizsgálat elhalasztható, vagy a
beteg egy másik ellátóhelyre irányítható.
|
halasztható
|
2-4 óra
|
Példa: enyhe hasmenés vagy kiszáradás, kisebb
harapásos sérülések.
|
A sürgősségi osztályra érkező nem súlyos betegek türelme hamar el
szokott fogyni, amikor azt látják, órák telnek el várakozással. Ilyenkor
sokan hajlamosak azt feltételezni, hogy bent az orvosok passziánszoznak
a számítógépen, pedig ők közben sorban látják el a súlyos eseteket. Ezt
mutatja ez az ausztrál oktatófilm,
ami épp a várótermi konfliktusok megelőzésére készítettek: miközben egy
órák óta várakozó kézsérült férfi idegesen ordítozik, az orvosok életet
mentenek.
A leterheltség miatt gyakran az első röntgen-, ultrahang-, CT- vagy
laborvizsgálatra is órákat kell várni, aztán újabb órákat az eredményre.
Miért van ez, ha egy CT-vizsgálat amúgy néhány percen belül
elvégezhető? Mert
az telik sok időbe, amíg egy CT-ből lelet lesz.
Ezt ugyanis végig kell néznie a radiológusnak, akinél szintén sorban
állnak a felvételek. Egy 128 szeletes CT-t alaposan végig kell
böngésznie, hogy megtalálja, mi okozhat problémát. Közben befuthat egy
komolyabb eset, így azt kell előbbre vennie. A laborban levett vérből
sem tud azonnal lelet lenni. Időbe telik, amíg az automata elvégzi a
munkát, és az orvos elemzi az értékeket. Vannak betegek, akik gyógyszert
kapnak, és úgy kell várakozniuk. Ezeknek a készítményeknek ki kell
várni a hatásidejét, az orvosok csak ekkor léphetnek tovább.
Ide nekem a professzort!
Mire a várakozók végre eljutnak az orvosig, sokan azon vannak
meglepődve, hogy csak egy fiatal rezidens vizsgálja meg őket, akit nem
tartanak kellően kompetensnek, és azonnal a főorvost követelik. Csakhogy
a szakorvos vagy a főorvos eközben általában a súlyosabb eseteket
vizsgálja. Egy rezidens azonban nem véletlenül viseli a doktor nevet. Ő
hat év tanulás után legalább 250-féle kompetenciával rendelkezik az
egészségügyi ellátásban: írhat fel gyógyszert, kérhet diagnosztikát, és
szakorvos felügyelete mellett végezhet beavatkozásokat is.
A beteg azonban sokszor azt feltételezi, hogy
nincs is szakorvos a környéken. Ha a szakorvos nincs is mindig a
rezidens mellett, felügyeletet kell gyakorolnia a munkája felett, ezt
írja elő az egészségügyi törvény. Ettől függetlenül sajnos nem zárható
ki, hogy a szakorvoshiány miatt egyes helyeken túlságosan hamar a mély
vízbe dobják a kezdő orvosokat. Azt sem árt megjegyezni, hogy ilyenkor
az orvos sértegetésének, akadályozásának, főleg pedig bántalmazásának
súlyos következményei lehetnek, tekintve, hogy ők közfeladatot ellátó
személyek.
Miért nem szól senki egy jó szót?
Még a sürgősségi ügyeleten történt legdurvább eseteknél is el szokták
ismerni a betegek vagy a hozzátartozók, hogy nem az orvosokkal vagy az
ápolókkal van bajuk. Sokan még a hosszú várakozási időt is megértenék,
mert igazából a nyomasztó és emberhez méltatlan körülményekkel van a
probléma.
Miért kell az amúgy sem túl jó állapotban lévő betegnek teljes bizonytalanságban várakoznia úgy, hogy senki nem szól hozzá, senki nem kérdez tőle semmit, és senki nem ad neki felvilágosítást?
Az egészségügynek ez a területe a legkevésbé pénzkérdés, mégis ez az
egyik legnagyobb hiányossága. Ha tudható, hogy egy ügyeletre úgyis
szédülő, hányó, vérző, ülni alig tudó betegek érkeznek, miért csak
kemény fapadokon lehet ücsörögni? Miért a hozzátartozónak kell bevinnie polifoamot,
hogy aki rosszul van, le tudjon feküdni? Miért nincs elég étel- és
italautomata, hogy a betegek és az őket elkísérő hozzátartozók ehessenek
és ihassanak? Miért nincs kulturált vécé? Miért teljesen
elképzelhetetlen, hogy egy ápoló ilyenkor körbejárjon a várakozók
között, vízzel kínálja őket, és megkérdezze, ki hogy van? Lehet, hogy
csak ennyi kellene, és rögtön kevesebb lenne a panasz.
Egy orvos azt mesélte, hogy nemrég Szingapúrban járt egy sürgősségi ügyeleten. Itt az érkezőkre a triázs eredménye alapján piros, narancssárga, sárga, zöld és kék matricákat ragasztottak. Így a többiek is tudták, miért megy be előttük a később érkezett beteg, de egy kijelzőn folyamatosan ki is írták nekik, milyen várakozási időkre számíthatnak. Aki a „kevésé sürgős" zöld matricát viselte, az akkor éppen 4,5 óra várakozásra készülhetett.
Az egyes országokban különböző modellek vannak a sürgősségi ügyeletek
szervezésére. A francia és német modell inkább azt az elvet alkalmazza,
hogy kevésbé súlyos esetekben az orvost viszi a beteghez. Ezekben az
országokban kialakult gyakorlata van a házhoz kijáró ügyeletes
orvosoknak. Az angolszász modell inkább azt preferálja, hogy a beteg
menjen be a kórházba, ahol egy team segítségével gyógyítják.
Magyarországon inkább az utóbbi jellemző, de nálunk egyfajta vegyes
rendszer alakult ki, mert működnek házhoz kijáró orvosi ügyeletek is,
míg például ez az Egyesült Királyságban ez nem jellemző.
Angliában viszont működnek olyan call
centerek, amik szerepet játszanak a betegek irányításában, akár
eltanácsolásában is, és valamelyest korlátozzák a sürgősségi ügyeletek
túlterheltségét. Ha ezeket felhívja az ember, tanácsokat kaphat arra,
hogy panaszával érdemes-e bemenni a kórházba – igaz, ezek a központok
nem vállalnak felelősséget a telefonon adott információkért.
Magyarországon eredetileg ezt a szerepet szánták a Dr. Info című orvosi portálnak, amelyen a betegségek tüneteiről és kockázatairól tájékozódhat az ember.
Budapesten két magán-sürgősségiügyelet is
működik 8 és 20 óra között. Ezek csak telefonos bejelentkezés után
fogadják a betegeket, alapvetően azért, hogy meg tudják ítélni,
képesek-e ellátni a sérülést. Elsősorban törések, ficamok, más
végtagsérülések kezelésével foglalkoznak. Az egyik helyen kérdésemre azt
mondták: egy kartörést 30-50 ezer forint között vizsgálnak meg és
gipszelnek, egy kislábujjtörés esetén 18 ezer forintba kerül a
vizsgálat, 10 ezerbe a röntgen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése