Nagymágocsról a BL-ig: Szabó Nóra és Győző Tilla rendszeres résztvevője a hallássérült futsalosok elitsorozatának.

Bajnokok Ligája-győztessel büszkélkedhet a nagymágocsi labdarúgás: a tavalyi bajnokcsapat tagja, Szabó Nóra (34) 2015-ben az SSS Milanóval, 2017-ben a Sevillával nyerte meg az elitligát a hallássérült női futsalosoknál. Győző Tilla (24) a Budapest SSC csapatával tavaly szintén ott volt az élmezőnyben: az ötödik helyet szerezték meg, tizenhárom találattal gólkirálynő lett. Nagypályán mindketten megyei bajnokok lettek a Nagymágoccsal, jelenleg Győző tagja a keretnek, amely vezeti a tabellát.

 

Őszinte mosoly. Győző Tilla és Szabó Nóra a nagymágocsiakkal nyert Csongrád megyei bajnoki címért járó elismerésekkel.

 Hogy kezdődött a pályafutásuk?

Szabó Nóra: – Gyermekkoromban a szegedi hallássérültek kollégiumában kezdtem a fiúkkal focizni, egészen addig, amíg elvégeztem az iskolát, majd hazaköltöztem Kiskunfélegyházára. Itt a keresztpályás együttesben folytattam, és időközben megalakult a futsalcsapat is.

Győző Tilla: – Már ötéves koromban, az óvodában játszottam. A hallássérült-iskolák csapatai között minden évben volt bajnokság, ahol a fiúk között fociztam, rúgtam a gólokat. 2007-ben lettem igazolt labdarúgó Városföldön.

Hol játszottak eddig?

Sz. N.: – A félegyházi futsalcsapattal sorozatban ötször nyertünk magyar kupát és négyszer lettünk elsők az NB I-ben, ez remek időszak volt. A múlt hétvégén sajnos nem sikerült újra elhódítani a kupát, a bajnokságban jelenleg a harmadik helyen állunk.

Gy. T.: – Futsalozni a budapesti Siketek Sport Klubjában kezdtem 2008-ban, majd Félegyházán, Szentesen és Kecskeméten játszottam. A 2012– 2013-as szezonban a Kecskeméttel az NB II-ben szerepeltem, 2015 óta Nagymágocson játszom nagypályán: tavalyNórival közösen megnyertük a Csongrád megyei bajnokságot. A hallássérült sportolók között 15 éves korom óta a Budapest SSC tagja vagyok, folyamatosan nyerjük a Magyar Hallássérültek Labdarúgó Szövetsége által kiírt tornákat. 

Hogyan jött a lehetőség a Bajnokok Ligájában?

Gy. T.: – A hallássérülteknek kiírt BL-t 2014 óta rendezik meg, mivel a Budapest SSC-vel minden évben megnyertük a bajnokságot, rendszeres résztvevői vagyunk a sorozatnak. A legjobb eredményünk a tavalyi sevillai ötödik hely, idén Madridban kilencedikek lettünk. 2015-ben nyolc, tavaly tizenhárom találattal gólkirálynő lettem, az utóbbi két évben beválasztottak a tizenkét legjobb játékos közé.

Sz. N.: – Rám egy bulgáriai Európa-bajnokságon figyeltek fel, az olasz SSS Milano igazolt le, velük bajnoki címet szereztem, ezzel pedig jogot a BL-részvételre. 2015-ben Grazban nyertük meg a sorozatot, az volt az első aranyam. Milánóban voltak spanyol csapattársaim, és mivel a következő BL-döntőnek Spanyolország adott otthont, ragaszkodtak hozzá, hogy a Sevillába szerződjek. A forgatókönyv ugyanaz lett: előbb a bajnokságban, majd a nemzetközi sorozatban zártunk az élen, így már kétszeres BL-győztesnek mondhatom magam.  

Hogyan készülnek fel egy ilyen eseményre?

Gy. T.: – A budapesti együttesnél három hónapos ez az időszak, hetente egy edzéssel, hiszen sokan a munka mellett, vidékről a fővárosba utazva tudunk csak készülni. A tavalyi volt a legjobb év csapatként és egyénileg is, az idei sorozat nem sikerült ennyire jól.

Sz. N.: – Itthon készülök a félegyháziakkal, emellett rendszeresen futok félmaratonokat, és férfiak között is edzek. A következő feladat a spanyol bajnokság lesz, ahol ezúttal a Club Deportivo Centro Altatorre együttesében szerepelek. 

A hallássérült-válogatottban milyen szerepet kapnak?

Sz. N.: – Csak futsalban játszom, ott viszont rendszeresen helyet kapok, több világversenyen is jártam.

Gy. T.: – 2014-ben ott voltam én is a bulgáriai Európa-bajnokságon, ahol kilencedikek lettünk. Azzal a helyezéssel kvalifikáltuk magunkat a thaiföldi vb-re, ám pénz hiányában azon nem tudtunk részt venni. Ötmillió forint hiányzott, sajnos a Magyar Labdarúgó Szövetség sem segített. Érdekesség, hogy ekkor osztottak szét több mint egymilliárdot az Eb-re kijutásért a férfiválogatott játékosainak... Minden tornára saját költségen utazunk, néhány szponzor és önkormányzat segít olykor. Tiszaalpári lakos vagyok, Tiszaalpár önkormányzata például mindig támogatta az én és a kapusként szereplő ikertesóm kiutazását a BL-re, Eb-re. 

Milyen fokú hallássérüléssel játszanak? Mennyire akadályozza ez önöket a pályán?

Gy. T.: – Nagyothalló vagyok, viszonylag jól kommunikálok, és könnyen megértenek a halló csapattársaim, de azért egyértelműen hátrányt jelent. Sok odafigyelést és tanulást igényelt részemről, hogy a pályán minden részletre, mozgásra figyeljek. Míg egy halló, ha nem is látja, de hallja, ha hátulról támadják, vagy a háta mögött elindul az ellenfél, addig ezt nekem szemmel kell követnem. Így viszont „jobban látok" a pályán.

Sz. N.: – Sajnos teljes egészében hallássérült vagyok, de ez már nem zavar, az ép társakkal sincs gondom, jól megvagyunk, megértjük egymást. 

Milyen céljaik vannak még a futballban?

Sz. N.: – Ha a már említett spanyol csapatommal megszerezzük a bajnoki címet, biztosan ráhajtunk a BL-re, ami 2019-ben Stuttgartban lesz.

Gy. T.: – Jelenleg úgy érzem, ez volt az utolsó szezonom: a tavaszt még végigjátszom a Nagymágocsban, akikkel szeretnék újra bajnokságot nyerni. Utána lassan a gyermekvállalásé lesz a főszerep az életemben.  

Forrás:delmagyar.hu