Semmit sem lát, mégis kitűnő sportember Fóris Norbert (24):
rendszeresen fut, a kedvenc sportága pedig a dzsúdó, amelyben
Európa-bajnokságon is részt vett.
Norbert a Közszolgálati
Egyetemen is oktat /Fotó: Isza Ferenc
S mivel nincsen látássérülteknek
külön edzés, ezért a Közszolgálati Egyetemen vele együtt tanuló leendő
rendőrökkel és katonákkal edz. Mi több, van, hogy le is győzi őket: márciusban
például aranyérmet szerzett az egyetem diákjainak szervezett
földharcbajnokságon. Norbert már az első pillanatban mély benyomást tesz a
beszélgetőpartnerére: hihetetlen életerő és energia sugárzik belőle, gyakran
viccelődik saját vakságán.
Mindeközben elképesztően érzi a
környezete minden rezdülését: beszélgetésünk alatt néhány neszből kiszúrta
például, hogy vakvezető kutyája, Gyömbér (2) a tilosban jár, és valami
„falatot” szedett össze a parkban.
A vak dzsúdós aranyérmet
szerzett a földharcbajnokságon
Koraszülött voltam, és hét hónapra születtem 1,70 kilóval. Van egy
ikertestvérem, ő lát, én pedig megvakultam. A sport már egész gyermekkorom óta
érdekelt. Minden sport: szeretem a focit, a hokit, a vízilabdát, a Forma–1-et.
Mindig, amikor apukám nézte a meccset, odaültem mellé, és hallgattam én is a
közvetítést. A suliban, a Vakok Általános Iskolájában aztán több sportban is
kipróbálhattam magam. Nagyon megtetszett a dzsúdó, és azt mondták, tehetséges
is vagyok benne emlékezett vissza a kezdetekre.
Fóris Norbertnek (24)
kutyája mellett barátja is segít a sportolásban /Fotó: Isza Ferenc
Az érettségi után a Testnevelési Főiskolára mentem sportszervezői
szakra. Most pedig a Közszolgálati Egyetemen tanulok közigazgatási szervező
szakon, ahol tudományos munkát is végzek. Közben pedig rendszeresen sportolok:
hetente kétszer dzsúdózni járok, kétszer pedig futok. Nagyon szeretek túrázni
is, és a zarándokutak is közel állnak hozzám: megjártam az El Caminót, illetve
a magyar Szent Jakab zarándokutat is. A sportolás számomra nem mindig egyszerű:
futni például csak úgy tudok, ha valaki segít nekem. Erre a legjobb barátomat,
Balázst kértem meg: összekötjük a kezünket, és úgy rójuk a köröket.
A pályán vakvezető
kutyája mellett ismerősei segítségét is igénybe veszi
Először, amikor Norbi megkért, segítsek neki felkészülni a
dzsúdóversenyre, nem gondoltam, hogy öt kilométert futnom kell vele! Magam is
látássérült vagyok, 10 százalékos a látásom. De a futáshoz szerencsére elég tette
hozzá Balázs (28).
Szerintem mindenem megvan, ami a boldog élethez kell, és csodálkozom
is, amikor mások sajnálkoznak rajtam reagált Norbi. Persze a vakságot humorral
kezelem, hiszen, ha nem így tennék, becsavarodnék. Erre fel is figyeltek mások
is: második helyezett lettem egy rádió-kabaré-versenyben, azóta havonta fel is
lépek egy stand up műsorral, amelyben az életemről mesélek. Már csak egy
barátnő hiányzik, másfél éve ugyanis nincs kapcsolatom. Pedig hatalmas előnnyel
indulok a többi férfival szemben: nem kell gondolkodnom, hogy hűséget vagy
vakságot fogadjak-e, mert az egyik már megvan!
Hasonló szabályok
A látássérültdzsúdó szabályai
alapvetően megegyeznek az ép látásúakéval, néhány könnyítéssel. Többek között
4-5 másodpercenként megállítják például a küzdelmet, és a teljesen vak
indulókat nem büntetik azért, ha elhagyják a küzdőfelületet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése