2023. február 8., szerda

Halált és látásvesztést is okozott egy szemcsepp

Egy Indiában gyártott szemcsepp legalább 55 embernél váltott ki bakteriális eredetű szemfertőzést az Egyesült Államokban.

Veszélyes egészségügyi problémát okozó szemcseppre hívta fel a figyelmet az Amerikai Élelmiszer és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) a napokban. Az egyik Indiában gyártott szemcsepp használata eddig legalább 55 embert betegített meg az Egyesült Államokban. A baktériumfertőzéses esetek némelyike súlyos szövődményekkel járt: akadt, aki elvesztette a látását, egy ember pedig elhunyt - adta hírül a Reuters. 

Az amerikai piacra gyártott szemcseppet rengetegen használhatták

Az FDA közlése szerint az indiai Global Pharma Healthcare gyógyszeripari vállalat Artificial Tears elnevezésű szemcseppjébe a gyártás során baktérium kerülhetett, amely a tapasztalatok szerint antirezisztens, vagyis ellenáll az ellene bevetett antibiotikumoknak. A vállalat a termék önkéntes visszahívását rendelte el az Egyesült Államokban.

Indiai kormányzati forrásból a Reuters tudomására jutott, hogy a szövetségi és állami gyógyszerfelügyeleti hatóság szakembereket rendelt ki a Global Pharma Healthcare ominózus szemcseppet is gyártó üzemébe, amely elsősorban amerikai piacra szánt termékeket állít elő.

Vészjósló előzmények

Az incidens azért is érinti érzékenyen a szektort, mert tavaly is történt hasonló, tragédiával végződő eset. Ahogy arról korábban írt a Házipatika.com, 2022-ben Gambiában és Üzbegisztánban legalább 70 gyermek heveny vesekárosodás miatti halálát hozták összefüggésbe Indiában gyártott köhögés elleni szirupokkal.

Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ idén január 31-ig 12 államban összesen 55 olyan beteget talált, akiknél a szemfertőzés összefüggésbe hozható az EzriCare által forgalmazott műkönny használatával.

(Forrás:Házipatika.com)


Már mozgássérülteknek és vakoknak is küldenek behívót, egyre több a megrázó felvétel az ukrajnai kényszersorozásokról

Egyre durvul a katonai mozgósítás Ukrajnában: a 18 és 60 év közötti férfiakra valósággal vadásznak a hadkiegészítő parancsnokságok katonái, valamint a rendőrök. Már olyanra is volt példa, hogy egy olyan férfi kapott behívót, akinek mindkét kézfeje hiányzik.



Tovább durvul Ukrajnában a kényszersorozás. Több olyan felvétel is napvilágot látott, amin a férfiak a sorozókatonák elől menekülnek. A dél-kelet ukrajnai Dnyipróban egy férfit vettek videóra, ahogy a behívó elől próbál elmenekülni, sikertelenül.

Csernyivci megyében néhány nő filmezte le, amint egy férfi a sorozókatonák elől menekült. A kelet-ukrajnai Harkivban pedig egy sofőr kérte számon a mozgósítást végző katonákat, hogy miért írtak ki behívót egy mozgássérültnek – számolt be az M1 Híradója.

Nyugat-Ukrajnában is rendszeresek az utcai embervadászatok. Néhány fiatal egy Lviv megyei település toborzóirodáinak munkatársait kérte számon, hogy miért adnak át behívót törvénytelenül a járókelő férfiaknak.

Az egyenruhások túlkapásairól nap mint nap jelennek meg felvételek az Ukrajnában népszerű Telegram üzenetküldő csatornán.

Egy lvivi férfinak például meg kellett jelennie az alkalmassági vizsgálaton annak ellenére, hogy születése óta se bal, se jobb keze nincs. A behívót azonban neki is kiküldték. De korábban már arra is volt példa, hogy vakok kaptak cédulát.

Az országban a hadiállapot miatt a sajtószabadság is korlátozva van, emiatt az ottaniak hónapok óta ezen a felületen osztják meg egymással a túlkapásokat.

A TV2 korábbi felvételein jól látszik, hogy az ukrán városok utcáit ellepték a terepruhások, információk szerint mintegy 3000 mobil sorozóbrigád kutat a korban megfelelő férfiak után.

(Forrás:HIRADO.HU)

2023. február 2., csütörtök

Neurotechnológiai kutatások eredményeit ismerhette meg a Debreceni Egyetem delegációja

A Debreceni Egyetem delegációja is részt vett a NeurotechEU nemzetközi egyetemi együttműködés Spanyolországban tartott negyedik rektori találkozóján, ahol egy francia és egy izlandi intézmény csatlakozásáról is döntöttek. A rendezvényen bemutatott neurotechnológiai kutatások és eredmények lehetőséget adnak újabb együttműködésekre a DE intézetei, szakemberei számára – írta honlapján a Debreceni Egyetem. 

Fotó: unideb.hu

A nyolc neves európai felsőoktatási intézmény – köztük a DE – által 2020 őszén indított program fő célja elősegíteni a szélesebb értelemben vett idegtudományok fejlődését, összehangolni a kutatásokat és megismertetni azokat. A NeurotechEU konzorciumban egyebek mellett olyan rendkívül neves felsőoktatási intézmények a Debreceni Egyetem (DE) partnerei, mint a svéd Karolinska Institutet, a német University of Bonn, a holland Radboud University, valamint az Egyesült Királyságban működő University of Oxford.  

A szervezet képviselői ezúttal Spanyolországban, a Debrecenhez hasonló lakosságszámú Elche városában gyűltek össze, ahol az Universidad Miguel Hernández de Elche volt a házigazda.

A Debreceni Egyetem delegációjának vezetője, Tőzsér József élettudományokért felelős ágazatfejlesztési rektorhelyettes a szervezet igazgatótanácsának tagjaként részt vett a NeurotechEU tudományos szekciójában, ahol a vendéglátó egyetem neves kutatói a neurotechnológia különböző területein elért eredményeiket ismertették.   

- A spanyol kollégák négy kiváló tudományos előadás keretében mutatták be a neurotechnológia igen eltérő vonatkozásait. Hallhattunk például a klasszikus agykutatásról, a COVID-fertőzés következtében fellépő szaglásvesztés molekuláris hátteréről, illetve viselkedéstani kutatásokról is, például arról, hogyan befolyásolhatják előítéletek a bírói ítéleteket. A bemutatott példákra építve egyrészt a jelenleginél sokkal szélesebb kutatói kört tervezünk bevonni a NeurotechEU programba, másrészt új kollaborációs kapcsolatok kialakulását reméljük – ismertette Tőzsér József.

Az úgynevezett Egyes munkaprogram vezetőségi találkozóján a Debreceni Egyetemet Gregán Orsolya, az intézmény Nemzetközi K+F Kapcsolatok Központjának vezetője, a projekt menedzsere képviselte.  

A vendégek látogatást tettek az alicantei Miguel Hernández egyetem orvosi campusán is, ahol az úgynevezett Cyborg Centert és a képalkotó szolgáltató laboratóriumot nézték meg. A programon Szücs Péter, a DE Anatómiai Intézet igazgatója részletes tájékoztatást kapott az UMH laboratóriumban használatos mikroszkópok technikai paramétereiről és azok használati feltételeiről, valamint az MRI működtetéséről.   

- A kapott információk segítenek a Debreceni Egyetem hasonló szolgáltató laboratóriumainak működtetésében, melyben együttműködés alakult ki a spanyol kollégákkal. Az UMH nagyteljesítményű kisállat MRI-jére alapozva elindítottunk egy kollaborációs munkát és tovább is épülhet a kapcsolatfogalmazott Szücs Péter.  

A konferencia második napján, a Rektori Tanács találkozón a szervezet bővítéséről döntöttek, a francia University of Lille és az izlandi Reykjavik University csatlakozott a nemzetközi kezdeményezéshez. Az ezt követő kormányzótanácsi ülésen egyebek mellett az esetleges további bővítésről is szó esett.   

A Debreceni Egyetem képviselői további megbeszéléseken is részt vettek. A társegyetemek kommunikációs szakemberei Sárvári Géza Zsolt, a DE Nemzetközi K+F Kapcsolatok Központja ügyvivő-szakértőjének közreműködésével vitatták meg a NeurotechEU Kommunikációs Tervének készítése közben felmerült kérdéseket, az új mobilitási módok kidolgozásáról, közös képzések lehetőségéről pedig Jánosy Orsolya, a NeurotechEU nemzetközi projekt WP4 munkacsoportjának debreceni vezetője részvételével egyeztettek.  

- A konzorciumi partnerek nagy hangsúlyt kívánnak helyezni a hagyományos Erasmus oktatói és hallgatói mobilitás növelésére, emellett a projekt finanszírozásában olyan új mobilitási formákat is szeretnének támogatni, mint például a hallgatói és oktatói, kutatói rövid csoportos tanulmányutak, illetve hallgatói konferencialátogatások. További cél a konzorciumi partnerek közötti együttműködések bővítése más tudományterületekre sorolta Jánosy Orsolya.  

A NeurotechEU együttműködés következő nagy eseményét a Debreceni Egyetem szervezi, a nyárra tervezett rendezvényen a tervek szerint a konzorcium egyetemein tanuló hallgatók találkozhatnak és az elektronmikroszkópos minták előkészítéséről lesz szó.   

(Forrás:Dehír)

Felmérés – Fogyatékossággal élő személyek és katasztrófák

Az ENSZ Katasztrófakockázat-csökkentési Hivatala (UNDRR, www.undrr.org) egy felmérést végez annak érdekében, hogy információt gyűjtsön a fogyatékossággal élő személyek és segítőik katasztrófahelyzetekkel kapcsolatos tapasztalatáról és szükségleteiről.

A kitöltés határideje: 2023. március 3. péntek

A 44 pontból álló kérdőív magyar nyelven is elérhető az alábbi linken (a „küldés” gomb többszöri megnyomásával fog látszódni a teljes kérdéslista):

https://forms.office.com/pages/responsepage.aspx?id=2zWeD09UYE-9zF6kFubccNHdwAfkb09Amu3bZbj99-xUNzZIREdLR0tVRFJNV0VFNDgxSEZDRFRVMC4u

A jelenlegi kutatás az UNDRR által 2013-ban végzett felmérés tízéves nyomon követése, amely a fogyatékossággal élő személyek katasztrófahelyzetekkel összefüggő szükségleteinek meghatározására irányult. Az említett felmérés eredményei angol nyelven elérhetőek itt: https://www.unisdr.org/2014/iddr/documents/2013DisabilitySurveryReport_030714.pdf

A jelenlegi felmérésben az UNDRR ismét arra kéri a fogyatékossággal élő személyeket és a társadalom többi tagját, hogy osszák meg aggodalmaikat, szükségleteiket és javaslataikat. A cél annak áttekintése, hogy az egymilliárd fogyatékossággal élő személyt és a katasztrófakockázatnak kitett embereket vajon ma jobban bevonják-e a katasztrófakockázatok csökkentését célzó tervezési és döntéshozatali folyamatokba, mint 2015-ben, a Sendai Katasztrófakockázat-csökkentési Keretrendszer elfogadásakor, amelynek Magyarország is aláírója.

A Sendai Keretrendszer a legfőbb nemzetközi megállapodás, ami a katasztrófákból eredő kockázatok és károk csökkentését célozza, és amely kulcsfontosságú érintettként említi a fogyatékossággal élő személyeket.

A keretrendszerről bővebb információ elérhető itt (angolul): https://www.undrr.org/implementing-sendai-framework/what-sendai-framework

A kutatás megállapításai a Sendai Keretrendszer 2030-ig történő végrehajtásáig hátralévő hét évben a szakpolitika alakítását fogják célozni. Különösen az érintett országok, a regionális szervezetek és az ENSZ által jelenleg végzett félidős felülvizsgálathoz (Mid-Term Review) nyújtanak majd segítséget.

A félidős felülvizsgálat 2023 májusában, az ENSZ Közgyűlésének magas szintű ülésével zárul. Eredményei fontosak lesznek a Sendai Keretrendszer jövőbeli végrehajtása szempontjából, valamint a fogyatékossággal élő személyek szükségleteinek és jogainak prioritásként való kezelése szempontjából.

Ha kérdése vagy észrevétele lenne a kérdőív kitöltésével kapcsolatban, keresse Kiss Adriennt a kissadrienn@meosz.hu email címen (2023. március 31-ig bezárólag).

(Forrás:MEOSZ)

2023. február 1., szerda

2023. évi Kerekesszékes Vegyes-páros VB Kvalifikációs Torna

 2023. január 20-22. között rendezék meg a Kerekesszékes Vegyes-páros VB Kvalifikációs Tornát, ahol két páros csapott össze a kijutásért.



A 2023. évi Kerekesszékes Vegyes-páros Világbajnokságot március 4-12. között a kanadai Richmondban rendezik meg. A versenyen 23 ország párosa méri össze tudását, ahol Magyarország is képviselteti magát a kvalifikációs verseny győztesével.

A tornán a világbajnoki ezüstérmes vegyes-páros, Sárai Rita – Beke Viktor, valamint a kerekesszékes csapat vb résztvevő, Sasadi Anikó – Barkóczi Péter páros indult. A torna az egyik fél 3. győzelméig tartott, ahol 3:1 arányban zsebelte be a győzelmet, valamint a kvalifikációt a Sasadi-Barkóczi páros.

Gratulálunk mindkét párosnak az eredményhez és különösképp szurkolunk a vegyes-párosnak a Világbajnoksághoz!

A párosnak és edzőjüknek, Rozgonyi Gergelynek feltettek néhány kérdést a tornán nyújtott teljesítményükkel kapcsolatban, valamint kérdezték őket a felkészülésükről is:

Milyen érzéssel tölt el bennetek, hogy egy másik szakágban is sikerült Világbajnokságra kvalifikálnotok magatokat?

  • Barkóczi Péter: Én nagyon örülök, hogy sikerült kvalifikálnunk magunkat. Azért is nagy dolog ez számomra, mert egy vb ezüstérmes párost sikerült felülmúlni, ez ad még egy kis pluszt hozzá.
  • Sasadi Anikó: Nagyon örülök, hogy sikerült a kvalifikáció. Néhány évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtam, hogy egyszer válogatott sportolóként képviselem majd az országot egy világversenyen.

Mit gondoltok, mivel sikerült felülkerekednetek a világbajnoki ezüstérmes pároson a kvalifikációs torna során?

  • Barkóczi Péter: Higgadtak tudtunk maradni az egész hétvégén. Az első, vesztes meccs után is pozitívak tudtunk maradni, és mindig csak a következő feladatra gondoltunk, amit meg kellett oldani. Ez sikerült is, jól játszottunk mindketten az összes mérkőzésen.
  • Sasadi Anikó: Talán azzal, hogy végig megőriztük a nyugalmunkat. Mind a 4 meccs alatt megmaradt a higgadtságunk, próbáltunk koncentrálni, és nem befeszülni a tét súlya alatt. Jó volt közöttünk az összhang is.

Milyen céllal utaztok ki a Világbajnokságra?

  • Barkóczi Péter: Szeretnénk minél jobban teljesíteni, és reménykedek benne, hogy sikerül megismételni az előző vegyes-páros vb-n elért magyar eredményt.
  • Sasadi Anikó: Jó lenne érmet szerezni, de a mostani világbajnokságon 23 csapat indul, nem lesz könnyű dolgunk. Ha mindent beleadunk, kiadjuk magunkból a maximumot, azt gondolom, nem lesz okunk szégyenkezni.

Mire elég ez a kis idő a Világbajnokságig az alap felkészüléseteken túl, mit tudtok pluszban hozzátenni még ebben a szűk másfél hónapban?

  • Rozgonyi Gergely: Egy sportpszichológus által vezetett mentális programmal egészítjük ki a jeges edzés munkát. Ennek főbb pontjai a csapatkohézió erősítése, nyomás alatti koncentráció megtartása.

Tenisz: Máthé Gábor győzött az Australian Open hallássérülteknek kiírt betétversenyén

A Magyar Hallássérültek Sportszövetsége tájékoztatása szerint Máthé Gábor nyerte meg a Grand Slam-tornák történetének első, hallássérültek részére kiírt betétversenyét az Australian Openen. A magyar teniszező játszmavesztés nélkül végzett az élen!

Máthé Gábor magabiztosan nyerte a döntőt (Fotó: huntennis.hu)

A hallássérült teniszezők világranglistájának első tíz férfi és női helyezettje vehetett részt a Grand Slam-tornák történetének első, hallássérülteknek kiírt betéttornáján, az Australian Openen. A tavaly májusi siketlimpián ezüstérmet szerző Máthé Gábor a rangsor másodikjaként kapott meghívót.

A versenyt péntektől vasárnapig rendezték meg, a mezőnyt két ötös csoportra osztották. Máthé a B-csoportban menetelt, mind a négy találkozóját szettvesztés nélkül megnyerve játszhatott az első helyért az A-csoportban győztes szlovén Marino Kegllel. A fináléban sem szakadt meg sorozata, magabiztosan nyert 6:4, 6:2-re.

AUSTRALIAN OPEN, MELBOURNE HALLÁSSÉRÜLTEK BETÉTVERSENYE, FÉRFIAK

Máthé Gábor eredményei a B-csoportban:

Laurent (francia) 7:6, 6:2; Lui (ausztrál) 6:3, 6:1; Hayat (brit) 6:2, 6:2; Sekhar (indiai) 6:4, 6:2

Döntő:

Máthé–Kegl (szlovén) 6:4, 6:2

(Forrás:nemzetisport.hu)

Családi pótlék 2023: kiderült, mikor utalják idén

Már nem kell sokat várni és megérkezik az idei első családi pótlék, ezzel egy időben pedig számos más támogatás és járadék is. A Ripost összeszedte, mit érdemes tudni az idei családi pótlék kifizetés rendjével kapcsolatban.

A szokásosnál korábban utalták tavaly decemberben a családtámogatási ellátásokat, így idén még nem érkezett sem családi pótlék, sem gyermekgondozást segítő ellátás, sem gyermeknevelési támogatás, sem fogyatékossági támogatás, sem pedig a vakok személyi járadéka. Mikor érkezik 2023-ban a családi pótlék, illetve az ehhez tartozó támogatások?

Hogyan igényelhető a családi pótlék 2023-ban?

Bármely szülő vagy gyám igényelheti, az egyetlen feltétel, hogy gyermeket neveljen. Jó hír, hogy álláskeresőként is igényelhetjük, akkor is, ha munkanélküli segélyt kapunk. Az igénylés háromféleképpen történhet: személyesen, online vagy postai úton. Online a Magyar Államkincstár aloldalán a Kérelem családi pótlék megállapítására nyomtatványt kell kitölteni, amihez ügyfélkapus regisztráció szükséges. Személyesen a magyarorszag.hu-ról vagy a Magyar Államkincstár oldaláról tudjuk letölteni a nyomtatványt, amit kitöltve bármelyik budapesti vagy megyei kormányhivatal ügyfélszolgálatán, vagy a kormányablakok egyikén le lehet adni. Ugyanezeket a dokumentumokat kell postán is elküldeni a Magyar Államkincstárnak.

Ennyi a családi pótlék összege 2023-ban

Az úgynevezett nevelési ellátás vagy iskoláztatási támogatás összege egy gyerek esetén 12.200 forint havonta, egy gyereket nevelő egyedülálló szülő esetén pedig 13.700 forint. A kétgyerekes családok gyerekenként 13.300 forintot, azaz összesen 26.600 forintot kapnak havonta. Ha a szülő egyedül nevel két gyermeket, akkor 14.800 forint jár gyermekenként, vagyis összesen 29.600 forint. Három vagy több gyermek esetén ezek az összegek 16.000-17.000 Ft/hó/gyermek. Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő család esetén, továbbá a gyermekotthonban, a javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben lévő gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló, valamint szociális intézményben élő, továbbá nevelőszülőnél elhelyezett tartós beteg, súlyosan fogyatékos gyermek után 23.300 forint jár havonta. Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyereket egyedül nevelő szülő esetén pedig 25.900 forint.

Ekkor érkezik az idei első családi pótlék

A következő családi pótlékot 2023. február 2-án, csütörtökön utalják. A banki jóváírás várható időpontja február 2. csütörtök lesz. A családi pótlék postai kifizetés esetén várhatóan a fent jelzett napot követő 2-4 munkanap múlva érkezik meg.

Ezek a hivatalos családi pótlék utalási időpontok 2023-ban

  • Februári családi pótlék: 2023. március 2. (csütörtök)
  • Márciusi családi pótlék: 2023. április 4. (kedd)
  • Áprilisi családi pótlék: 2023. május 3. (szerda)
  • Májusi családi pótlék: 2023. június 2. (péntek)
  • Júniusi családi pótlék: 2023. július 4. (kedd)
  • Júliusi családi pótlék: 2023. augusztus 2. (szerda)
  • Augusztusi családi pótlék: 2023. augusztus 25. (péntek)
  • Szeptemberi családi pótlék: 2023. október 3. (kedd)
  • Októberi családi pótlék: 2023. november 3. (péntek)
  • Novemberi családi pótlék: 2023. december 4. (hétfő)
  • Decemberi családi pótlék: 2024. január 3. (szerda)

Bohócdoktorok töltik meg a szeretetládákat

Nem csak kórházban, nem csak betegek megsegítésén ügyködnek a piros orros bohócdoktor jótevők. A nélkülözők a szürke hétköznapokon is számíthatnak a Mátrix Közhasznú Alapítvány által működtetett bohócdoktor csapatra. A rászorulók által rendszeresen kiürített - üresen kongó - szeretetládákba januárban és februárban is a bohócdokik naponta tucatnyi apró élelmiszer csomagokat visznek, összesen több, mint heti 100 éhezőt segítve.


Fotó:Mátrix Közhasznú Alapítvány

Nem csak adnak, felajánlásra is buzdítanak a bohócdoktorok

Az év nagy részében a Centerke Közösségi Térben várják a tartós élelmiszer, játék felajánlásokat az alapítványi önkéntesek. A szeretetládák feltöltésében bárki, akár egy szelet kenyérrel, egy csokival, vagy egy konzervvel is segíteni tud. Legyünk közösen részesei a jótetteknek. A legapróbb felajánlás, 1-1 adag étel elhelyezés a ládák valamelyikében is nagy segítség.

Önkéntes segítőket hív Rácz Anett alapítványi vezető: a bohócdoktor segítő önkéntességhez a Mátrix Közhasznú Alapítványnál (játékos bohócdoktor foglalkozásokra, meseterápiára, zenés játékra, jótékonysági tevékenységekre) 2023-ban is lehetőség van bekapcsolódni. Az érdeklődők a www.bohocdoktor.com oldalon elérhető jelentkezési felületen tudják felvenni a kapcsolatot az alapítvánnyal.


2023. január 24., kedd

„Engem ne azért bámuljanak meg az utcán, mert vak vagyok”

Micsoda vaklárma! Vaksötét van. Te vagy a szemem fénye. Vakon követlek. Ez tiszta szemfényvesztés! Vak vezet világtalant. És így tovább – a fénnyel és a sötétséggel teli kifejezések, a látás-nem látás fordulatai régóta részei a magyar köznyelvnek. De milyen valójában a vak emberek világa? Hogyan működnek, hogyan élik meg ezt a kaotikus, dübörgő valamit, ami a világosban zajlik? Hogyan éreznek az állandó sötétben? Ezzel kapcsolatban számos sztereotípia él a fejekben, pedig ez az állapot is az adott ember életfelfogásától, sőt: a világlátásától függ.

FARKAS NORBERT / 24.HU

 Csak semmi tapizás!

– Mit gondolsz, hogy nézhetek ki? – teszem fel a provokatívnak szánt kérdést Gombás Juditnak a látogatásom tizenötödik percében.

– Fogalmam sincs. Honnan tudnám?

– Nem akarod megérinteni az arcomat? Megengedem – biztatom makacsul.

– Te, figyelj, én nem szoktam hozzányúlkálni másokhoz. Különösen nem az archoz. Kínos lenne számomra is, a másiknak is. Olyan tolakodó. Te például szoktál csinálni ilyesmit? Gondolom, nem. Az érintés az egy intim dolog. Meg nem is nagyon érdekel, hogyan néz ki valaki. Elég nekem a hang vagy a hangszín, de főleg az, ahogyan és amit valaki mond.

Úgy látszik, máris mellényúltam. Megkaptam az első leckét.

A konyhában ülünk az asztalnál, és eszegetek a mézeskalácsból, amit Judit maga gyúrt, sütött és díszített. Tökéletesre sikerült, nagyon ízlik.

Judit sudár, sportos, negyven körüli nő. Kicsi gyerekkorában még látott egy picit, erre halványan emlékszik is, de egész további életét sötétben vagy foltok között töltötte. Sötétben, de nem tétlenül. Egyetemi előadó, kutató – doktori fokozattal. Több diplomája is van.

Most jött haza egy szakmai útról Argentínából, a mendozai partner egyetemmel tárgyalt diákcsereügyben. Imád utazni.

Azt mondja, ő látóként sem igen élne más szemlélettel. Na, jó, ne nagyoljuk el: a mindennapok gyakorlatában persze óriási a különbség. De ha egyszer őt már kiskorától komolyan izgatták az idegen nyelvek, a nyelvtani szerkezetek logikája, miért kéne ahhoz látni? Miért ne diplomázhatna spanyol-angol szakos tanárként az ELTE bölcsészkarán? Nyelvet tanulni óriási kaland! Mennyire imádott tanítani, a nyelvtanítás a szíve csücske marad mindig! Általában nyelviskolák és magáncégek alkalmazták, a diákjai pedig mindig könnyen elfogadták, hogy nem lát. Sőt, biztosan tudja, hogy nagyon szerették. Már az első órán megmondta nekik, hogy a leendő házi feladatukat ne papíron, hanem emailben küldjék el neki, mert azt a javításkor tökéletesen tudja kezelni a képernyő-olvasó program segítségével.

De ugyanígy olvas híreket vagy újságcikkeket, könyveket. Semmi extra, ilyen programja ma már minden vaknak lehet. Ennyi. Csak hát, ugye, előbb mindig azon a nyelviskola-igazgatón vagy cégvezetőn kellett túljutni, akinek a döntésén múlott, hogy alkalmazzák-e. Hát persze. Akadt köztük nem egy, aki, amikor megtudta, hogy a jelentkező egy nem látó ember, kicsit kínosan feszengve közölte: elnézést, nem így gondoltuk, nálunk, ugye, annyira a vizualitáson alapulnak a módszerek. „Rendben, bár én úgy tudtam, hogy nem rajztanárt, hanem nyelvtanárt keresnek” – válaszolta ilyenkor Judit. Egyébként, ha éppen az szükséges, a vizuális eszközökkel sem olyan nehéz megbirkózni. Vannak képek, videók, amelyeknek a hátoldalán vakírásban, azaz braille-ben megvan minden, ami kell.

-Viszont amikor meglett a kisfiam, nem tudtam tovább vállalni a cigányéletet, ami a céges tanítással jár. Ugye, munka előtt, reggel hétkor vagy a munkaidő végeztével, késő délután kezdeni a tanórákat már nagyon rázós, ha az embernek pici gyereke van. Ráadásul az apja se látó. Úgyhogy akkor átváltottam a gyógypedagógiai szakra, aztán a diploma után meg ottmaradtam az egyetemen, jelenleg adjunktusként dolgozom.

Judit kisfia most tízéves. Azért a gyerekről sok minden eszébe jut az embernek. Hogy a csudába lehet megoldani egy csecsemő gondos ellátását? Vagy amikor még csak páréves, miként lehet megóvni egy kisfiút, aki a lakásban, a kertben, az utcán mindenbe belefut, mindenen elcsúszik, mindenről leesik? Más oldalról nézve: milyen lehet egyedüli látóként felnőni egy családban?

Judit valahogy ráérez, hogy éppen ezen morfondírozok.

– Nem arra való egy gyerek, hogy támasz legyen. Soha. Egy vak szülőpáros esetében meg különösen nem. Talán kétéves lehetett a fiam, megyünk egymás mellett az utcán, jön szembe egy bácsi, hangosan megdicséri a kicsit: nagyon ügyesen segítesz a mamának. Ez is egy sztereotípia. Nyilván, persze segít valamennyire, vigyázz mama, itt kutyakaki van, hasonlók, de nem ő dönti el például, hogy mikor megyünk át a zebrán, hallom én azt nagyon jól a forgalomból, helyenként a lámpa is sípol. Szóval soha nem adtam át neki vagy raktam rá az irányítás felelősségét. Muszáj volt így nevelnem. Persze egy kicsit nagyobbacska gyereknek már kell feladatot adni otthon, akár látó az a szülő, akár nem. Nálunk például ő segít a mosásra kerülő ruha szétválogatásában színek szerint. Ez négyéves kora óta az ő reszortja, és nagyon büszke rá. Mielőtt elkezdett beszélni, meg kellett szervezni más, látó barátokkal és a gyerekükkel, hogy együtt mehessünk játszótérre. Aztán amikor már beszélt, azt mondtam neki: elmehetsz homokozóba, mászókára, bárhova, de csak olyan messzire, hogy halljuk egymás hangját. Ha kiabálok neked, mindig visszaszólsz! És ügyeltem arra, hogy ne szólítsam túl gyakran. Volt ebben a helyzetben kockázat, de ennyit vállalni kell. Mi, hála istennek, mindent megúsztunk, nem esett le a magasból, nem ütötték el. Talán azért is, mert a vakok gyerekei valószínűleg jobban megtanulnak vigyázni magukra.

Balázsból tényleg remek srác lett. Jól tanul, aktívan sportol, és mivel nemzetközi óvodába jár, gond nélkül társalog angolul a külföldi barátokkal. A szülei ugyan időközben elváltak, mindkettőjükhöz erősen kötődik, ahogy édesapja új párjához is. Váláskor a szülők megállapodtak, hogy a fiuk miatt egymáshoz közel, lehetőleg ugyanabban a kerületben vásárolnak új otthont maguknak. Ez tökéletesre sikerült: ma ugyanabban a házban élnek Ferencvárosban, két különböző lakásban. A fiú, amikor kedve támad, csak felszalad az apjához a negyedikre.

Mindenki meglepetésére Balázs néhány éve egyszer csak kijelentette: „Az történt, hogy valamikor régen meghaltam, aztán szépen újjászülettem, de előtte lehetett egy kívánságom. És én azt kívántam, hogy valami különlegesbe szülessek bele. Ezért lettek nekem az új életemben vak szüleim.” Kereken nyolcéves volt, amikor ezt mondta.

Csodák a mélyben

– Azt tudod, hogy milyen klasszul nézel ki, Judit? Hogy milyen csinos nő vagy? – szalad ki önkéntelenül is a számon, ahogy végignézek az alakján, az öltözékén, a göndör haján, az arcán.

– Már nagyon rég láttam magam utoljára, akkor is csak elnagyoltan. De hallottam másoktól is hasonló dicséretet, hála istennek. Ügyelek is a külsőmre. Lehet, hogy ez másnak fura, de a nappalimban ott a tükör is. Az a normális, hogy minden lakásban van egy tükör, nem? És engem ne azért bámuljanak meg az utcán, mert vak vagyok és bot van a kezemben! Bámuljanak meg azért, mert jó a dzsekim, megy hozzá a cipőm, mert magas vagyok és vékony. Mindenkinek kell egy olyan megjelenés, amit jó szívvel vállal. És a fittség is nagyon fontos. A látássérülteknél különösen. Mert ha megyünk az utcán vagy ismeretlen terepen, egyfolytában készenléti állapotban van a testünk. Jó izomreflexek kellenek ahhoz, hogy egy tizedmásodperc alatt meg tudj állni, ha kell. Emlékszem, hogy Balázst cipeltem a hordozóban a hasamon, a hátamon egy hátizsák volt, a kezemben meg egy fehér bot. Hozzávehetjük még a téli, csúszós járdát is. Szóval, kell a jó kondi.

El is érkeztünk oda, ami Judit napi rutinjának és egyben a hivatásának is egyik legfontosabb terepe. Merthogy a doktorátusát a testnevelési egyetemen szerezte, a témája pedig a látássérültek sporttevékenysége, valamint az ezt támogató szakemberképzés volt. Azt például nagyon bosszantja, hogy a vakokat sokszor nem fogadják az edzőtermekben. Holott a tömegsport az övék is, csak meg kell teremteni hozzá a feltételeket. A speciális sportoktatói képzést szolgálják a kutatásai meg a publikációi, a nemzetközi konferenciák, a diákcserék szervezése, és persze a Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete (LÁSS), amelyet a barátaival együtt alapított jó pár éve. Ami őt illeti, rendszeresen fut, megcsinálta már a félmaratont is, tandemen többször körbebringázta a Balatont, búvárkodik. „A mama mindent tud, csak az a kár, hogy nem focizhatok vele.” Erre panaszkodik szegény gyerek.

-Tudod, hogy mire jó még a sportolás? Tágul vele a világ, de nagyon. Hogy én mennyi barátot, havert, élményt szereztem a sporton keresztül! Egy egész kis világhálózat vagyunk, csupa látássérült. Búvárkodni például eszem ágába se jutott volna, ha nem hívnak meg az olasz barátok egy vakoknak szervezett speciális búvártáborba. Jössz velünk? Naná! És mit tesz isten, beleszerettem!

Ezen azért könnyen fennakad az ember. Hogy is van ez? De tényleg! A búvárkodás tipikusan vizuális élményt nyújt az embernek. A víz alatti látvány az, ami lenyűgöz. Mit élvezhet ezen egy vak ember?

– Ó, hát a víz közegét ott a mélyben. Egészen más, mint idefenn. Azt a bizonyos halállapotot, a súlytalanság élményét. A saját lélegzetem felerősödött hangját. Ki és be. A csend világát. Az valami varázsos. Minden kilégzésnél millió buborék száll felfelé. Blugy-blugy-blugy. Még tapintani is tudom. A látványt meg pótolják a látó búvármesterek. Vannak jelek. Megfogja a kezem nyomkodja a karom, és ezzel jelzi, milyen állatok vagy halak vesznek körül bennünket. Gyönyörű.

A fekete ötven árnyalata

Juditot hallgatva az embernek már-már az a rendkívül morbid érzése támad, hogy vaknak lenni, sötétben élni nem is olyan nagyon hátrányos dolog. Ez persze ki van zárva. Nem létezik. Bár hallottam egy konkrét történetet egy Margit nevű asszonyról, akinek súlyos retinaproblémái voltak, sokáig nem látott, aztán sikeresen megoperálták. Ezek után kis híján beleőrült a megelevenedett világba. Meglátta a paradicsomot a zöldségesnél, és gőze sem volt, mi az. Mint akit nagy hirtelen egy másik bolygóra raktak át, összezavarták, frusztrálták a színek meg a tárgyak, az utcák, nem értett semmit. Elveszítette a tájékozódó képességét. Végül sikerült megemelnie vagy arrébb tolnia egy nehéz szekrényt, a megoperált retinája újra levált, ő meg visszakapta azt a világot, amiben kizárólagos módon biztonságban érezte magát. Visszavakultam, jelentette ki elégedetten.

– Hát, én nem hiszem, hogy ilyesmi előfordul, kicsit hihetetlen számomra ez a történet. Persze látni is meg kell tanulni, ez tény. Én például tudom, hogy most a konyhaasztalomnál ülünk, mert már sokszor megfogtam. De ha hirtelen meg is látnám, én is biztos megzavarodnék – mondja Judit.

- Nem vagyunk egyformák ebben a sötétben. Több vak barátom is van, akik azt mondják, köszönik, nagyon jól megvannak így. Mások folyamatosan tragédiának, visszavonhatatlan veszteségnek élik meg ezt az állapotot. Van egy csomó látássérült társam, akik elvárják a külvilágtól a szünet nélkül támogatást, anélkül elvesznének. Még a mosógépét is másnak kell bekapcsolnia. Micsoda marhaság. Én nem bírnám ezt a kiszolgáltatottságot! Tudom, hogy én már szinte mazochista módon akarok önálló lenni, de, hát ilyen a pszichés beállítottságom: optimista, motivált, problémamegoldásra törekvő embernek gondolom magam. Szerintem látóként se lennék másmilyen.

Judit elmeséli, akadnak vakok, akik eljárnak színházba, de elutasítják az audió-kommentárt. Azt mondják, a csendek és a szöveges jelenetek alapján ők maguk akarják elképzelni, mi történik, semmi szükség arra, hogy valaki elsuttogja nekik a látványt.

„Engem frusztrál, ha sajnálnak. Az is, ha agyontisztelnek. Hogy te milyen fantasztikus vagy! Csodálatos, hogy te milyen erős ember vagy! Nehéz azzal is mit kezdeni, hogy egy csomóan zavarba jönnek, ha egy fogyatékos emberrel van dolguk. Sokan túlzott tapintatból nem kérdezik meg, ami, például a vakságunkkal kapcsolatban valójában érdekli őket. Na, pontosan emiatt maradunk marslakók, mi vakok. Neked biztos az anyukád készíti össze a ruháidat reggelente. Hát nem, én már jó 20 éve nem élek a szüleimmel, úgyhogy ez egy kicsit problémás lenne. Azt hiszem, túlélő típus vagyok, aki minden szituációból a legjobbat próbálja kihozni. De azért akadnak helyzetek… Például amikor hasra esek a járda közepén lazán ott hagyott elektromos rollerben, ez mostanában nem egyszer előfordult. Ilyen kiszolgáltatott szituációkban én is nagyon el tudok keseredni.

Óvatosan kérdezem meg: Judit, egyáltalán, hiányzik neked valami?

– Hát, a látás – vágja rá azonnal. – Olyan gyönyörű leírások vannak az irodalomban az emberi arcokról és szemekről. Ha megtörténne valamiféle képzelt csoda és dönthetnék, mit pillanthassak meg először a világból, nem a tájakat vagy a házakat választanám, hanem az emberi tekinteteket. Elsősorban a fiamét. Nagyon hiányoznak az arcok, a szemek, a mosolyok.

Meg hiányzik egy társ az élethez. Ez nehezebb, mint azt a válása után gondolta. Túl vak, túl értelmiségi, túl okos, túl autonóm, és kisgyereke van. A férfiak nem annyira szeretik ezt. A látó világban sem.

Meg az is hiányzik, hogy rendbe jöjjön a térde. Akkor újra körbebiciklizhetné a Balatont.

(Forrás: Lengyel Nagy Anna írása ami a 24.hu-n jelent meg.)

Januártól már nem tekinthető nyugdíjasnak a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló

2023 január 1-jétől kedvezően módosult a megváltozott munkaképességű munkavállalók munkavállalását érintő szabályozás. A Munka törvénykönyve módosítása következtében 2023. január 1-jétől a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalók már nem tartoznak a nyugdíjas munkavállalók közé, így rájuk is a munkavállalókra vonatkozó általános szabályok vonatkoznak.

A szabályozás azt követően került a törvényhozók elé, hogy az alapvető jogok biztosa egy konkrét ügyben lefolytatott vizsgálatát követően úgy ítélte meg: hátrányosan érinti a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalókat a rájuk vonatkozó munkajogi szabályozás, ezért a foglalkoztatáspolitikáért felelős technológiai és ipari miniszterhez fordult, hogy a belügyminiszterrel együttműködve készítse el és kezdeményezze a munka törvénykönyve módosítását.

Az ombudsman jelentése szerint a jogalkotó eltérő élethelyzetben lévő társadalmi csoportokat (öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött és nem betöltött személyek) kezel azonos módon anélkül, hogy annak észszerű indoka lenne. Másfelől a szabályozás indokolatlanul tett különbséget a megváltozott munkaképességű munkavállalók között, hiszen a rehabilitációs ellátás mellett munkát végzőkre nem a nyugdíjasokra vonatkozó, hanem az általános szabályok irányadók, azaz az ő esetükben a munkáltatónak már eddig is indokolnia kellett a munkaviszony felmondását, szükség esetén annak indokát is bizonyítania kell, emellett ők a többi munkavállalóval azonos módon voltak eddig is jogosultak végkielégítésre.

A Munka törvénykönyve a vizsgálat idején a nyugdíjas munkavállalók közé sorolta azokat a munkavállalókat is, akik rokkantsági ellátásuk mellett végeztek kereső tevékenységet. Ez a szabályozás az érintettekre nézve több szempontból is hátrányos következménnyel járt. Egyrészt a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló munkaviszonyát munkáltatója – ahogy a nyugdíjasokét is – indokolás nélkül felmondhatta, ami meglehetősen bizonytalan helyzetet teremtett a munkaerőpiacon egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek számára. További jelentős hátrányt okozott, hogy a munkáltató felmondása, illetve jogutód nélküli megszűnése esetén – a nyugdíjasokhoz hasonlóan – ők sem tarthattak igényt a többi munkavállalót egyébként megillető végkielégítésre; ez pedig – különösen egy hosszú ideje fennálló munkaviszony esetén – akár komoly anyagi hátrányt is jelenthetett az érintett munkavállalónak.

Az alapvető jogok biztosa egy konkrét panasz kapcsán indított eljárást és vizsgálta a fent említett szabályozást. A Biztos az AJB-2640/2022. számú jelentésében rögzítette, hogy az egyenlő bánásmód követelményével összefüggésben visszásságot okoz és nem áll összhangban az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye (CRPD) munkavállalást érintő rendelkezéseivel sem az a szabályozás, miszerint a rokkantsági ellátásban részesülő, az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött személyek nyugdíjas munkavállalónak minősülnek, emiatt munkaviszonyuk indokolás nélkül megszüntethető és nem jár részükre végkielégítés sem.

(Forrás:Meosz)

2023. január 17., kedd

Véget ért az Európai Unió kutatásfejlesztési keretprogramjából finanszírozott DANOVA-projekt, melynek keretében a vak és gyengénlátó utasok közlekedését segítő fejlesztések valósultak meg. Akadálymentessé vált a bkk.hu.

A Budapesti Közlekedési Központ kiemelt célja, hogy megfelelő közlekedési szolgáltatást nyújtson vak és gyengénlátó, illetve minden speciális közlekedési igényű utasa számára. A 2022 decemberében véget ért, az Európai Unió Interreg Danube kutatásfejlesztési keretprogramjából finanszírozott “DANOVA – Innovatív közlekedési szolgáltatások vak és gyengénlátó utasok részére a Duna régióban” elnevezésű projekt keretében a BKK-nak lehetősége nyílt a vak és gyengénlátó utasok közlekedését segítő fejlesztéseket megvalósítani.



A projekt célja a városközpont és a repülőtér közötti utazás megkönnyítése volt. Az Informatika a Látássérültekért Alapítvány bevonásával megvizsgálták, hogyan teljesül az akadálymentesség a honlapon és a BKK applikációin, és konzultációs támogatást nyújtottak a megoldáskeresésben. Javaslataik alapján egyenlő eséllyel hozzáférhetővé vált a bkk.hu, és a BudapestGO applikáció és a webes utazástervező alkalmazások akadálymentesítésének előkészítése is megtörtént. A projektben továbbá megvalósult az akadálymentességi felmérése Budapest belváros gyalogos felületeinek. A fejlesztések mellett a szemléletformálás is fontos része volt a projektnek, amelynek során a BKK számára a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége szemléletformáló workshopot tartott.

A DANOVA-projektről

A DANOVA-projekt célja, hogy támogassa a vak és gyengénlátó utasok önálló közlekedését a forgalmasabb közlekedési csomópontokon (pl.: vasúti pályaudvarok, kikötők, repülőterek). Európában 30 milliónál is több olyan látássérült él, aki nem tud önállóan közlekedni, mert az európai közlekedési rendszerek több mint 96 százaléka még mindig nem teljesen akadálymentes a látássérült emberek számára. Budapestet képviselve a BKK és a Budapest Airport a DANOVA projekt magyar partnerei.

A DANOVA-projektről további információkat honlapunk Kutatás, fejlesztés és innováció menüpontjában lehet olvasni. A bkk.hu/osszesfejlesztes címen pedig a társaság összes további érdemi beruházása, fejlesztése – jelenleg több mint 130 projekt – megismerhető, ez a szám folyamatosan bővül.

(Forrás:bkk.hu)

Iskolák perelik a Metát, a TikTokot, a Google-t és a Snapchatet a fiatalok egészségkárosodásáért

Múlt pénteken pert indított a legnagyobb közösségi vállalatok ellen a seattle-i állami iskolai körzet.

A Business Insider beszámolója szerint a Facebookot, az Instagramot, a TikTokot, a YouTube-ot, a Snapchatet, a Google-t és ezek társult cégeit nevezik meg alperesként, mondván, hogy üzleti modelljeik kárt okoznak a fiataloknak.

A felperes iskolák szerint a mentális egészségügyi problémákkal küzdő gyerekek rosszabbul teljesítenek az iskolában, mivel az említett alkalmazások „sikeresen kihasználták a fiatalok sebezhető agyát” Állításuk szerint országszerte diákok tízmilliói igazolják, hogy a közösségi médiaplatformok túlzott használata káros az egészségükre.

Hozzátették, hogy közösségi média általuk „leválogatott és a fiatalokat célzó tartalom túl gyakran káros és kizsákmányoló”.

Mindezek következménye a mentális betegségek növekvő aránya, amelyet a világjárvány csak tovább fokozott.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint  a 12-17 évesek között a súlyos depresszióban szenvedők aránya 2005 és 2017 között 52%-kal nőtt. A COVID-19-zárlatok első hét hónapjában az APA később  mentális egészséggel kapcsolatos vészhelyzetről számolt be.

A Facebookot és az Instagramot tulajdonoló Metát 2022 szeptemberében 403 millió dollárra büntették az ír szabályozók, mert nem védte kellően a gyermekek magánéletét. Január 4-én további 414 millió dolláros pénzbírságot szabtak ki rájuk.

A kereset idézi Joe Biden elnök tavalyi, az Unió helyzetéről szóló beszédét is, amelyben azt mondta: „El kell számoltatnunk a közösségi média platformjait azokért a cselekményeikért, amelyeket haszonszerzés céljából folytatnak gyermekeinken.”

A Snap szóvivőjének válasza szerint „semmi sem fontosabb számukra, mint közösségük jóléte”, és szorosan együttműködnek a mentálhigiénés szervezetekkel, hogy „forrásokat biztosítson a felhasználóknak, hogy segítsen nekik megbirkózni a mai fiatalok előtt álló kihívásokkal”.

A Meta globális biztonsági vezetője, Antigone Davis elmondta, hogy több mint 30 eszközt fejlesztettek ki a tizenévesek és a családok támogatására, ösztönözve az időkorlátok bevezetését, és azonosítják a káros tartalmak „több mint 99%-át” azonosítását, még mielőtt azt jelentenék. „Továbbra is szorosan együttműködnek szakértőkkel, döntéshozókkal és szülőkkel ezekben a fontos kérdésekben” – tette hozzá Davis.

(Forrás:Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Hírportál)

Ötmillió forint – Vakvezető kutya képzésére gyűjt a Győri Lions Alapítvány

A Lions-mozgalom a vakok és gyengénlátók támogatását tűzte zászlajára. Évről évre keresnek olyan célt, ami a vakok közösségének támogatását célozza: segítik őket hendikepes és okoseszközökkel, különféle fejlesztésekkel.

Ha rajta a hám, akkor se cica, se kutya, sem más inger nem zökkentheti ki a küldetésből.

Fotós: Csapó Balázs

Idén a sok más pályázati segítség mellett a Győri Lions Alapítvány egy vakvezető kutya képzését szeretné támogatni. – Nyolcvanezer honfitársunk vak vagy súlyosan látássérült, de csak nagyjából kétszáznak van négylábú segítője – mondja a Győri Lions Alapítvány kuratóriumi elnöke, Döncző Zoltán. – Nagyjából harminc kutyát képeznek országosan évente. A magunk szerény módján szeretnénk segíteni ezen az áldatlan állapoton, és támogatni legalább egy kutya kiképzését a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolánál. Ez jelenleg ötmillió forintba kerül.

Ahogy Döncző Zoltán, a Győri Lions Alapítvány kuratóriumi elnöke mondja, nem csupán praktikus segítséget jelent a látássérültek számára a kutya. – Egy támogatottunk számolt be róla, hogy amikor kutyával volt, könnyebben megszólították az emberek, fehér bottal viszont másodrendűnek kezdte érezni magát. 

Egyéves koráig kölyöknevelőnél cseperedik a leendő vezető. Dr. Losonczi Alexandra állatorvosként vállalta Varázs nevelését, aki hűségesen kíséri is őt nyúli és győrújbaráti rendeléseire. A végtelenül kiegyensúlyozott kutyus februárban kezdi meg a kiképzést, a doktornő pedig attól teszi függővé, hogy vállal-e még kölyköt, hogy miként sikerül átvészelni az elválást kis pártfogoltjától. 

Varázs februárban kezdi meg a vezetőkutya-kiképzést. A kedves labrador addig még elkíséri kölyöknevelőjét, dr. Losonczi Alexandrát a rendelésekre is. Fotó: Nagy Gábor


A kiképzést szűrések előzik meg, csak minden negyedik kutya alkalmas fizikumát és temperamentumát tekintve a felelősségteljes feladatra, de Alexandra biztos benne, hogy Varázs alkalmas. A hat-nyolc hónapos intenzív képzés alatt tanulja meg többek között azt, hogy ha rajta a hám, akkor se cica, se kutya, sem más inger nem zökkentheti ki a küldetésből. 

Sáfrányné Kobli Írisz már harminc éve támaszkodik kutya segítségére. 

– Én voltam az első Magyarországon, aki tizenöt évesen kaphatott. Azelőtt tizen- nyolc év alatt nem adtak, és csak egyetlen kiképzőszervezet létezett. Az első kutyámat Larrynek hívták, és az ő képzője, Nyíriné Kovács Mária kilincselte ki nekem, hogy megkaphassam. Most a Baráthegyi sulitól is az ő kezei közül kaptam Dollyt, a fekete labradort. 

Írisz retinoblastomával született, rosszindulatú daganatok voltak a szemén. Kétéves korára mindkét szemét kivették, hogy életben maradjon, nem emlékszik, milyen volt látni. Dolly a hatodik négylábú segítője, vele harmadik éve alkotnak egy párt. Előző kutyája után három hónapig bottal közlekedett, de nem szerette. 

– Egyszer mentem hazafelé és nekiütköztem egy magas hátuljú kisteher- autónak, mert a bot csak nagyjából mellmagasságig véd. Álltam az utcán, sírtam, mint a gyerek, akkor döntöttem el, hogy kérek újra kutyát. 

Amikor először találkoztak, Dolly óvatosan ismerkedett. Első közös sétájukkor Íriszt meglepte, mennyire finoman, lassan vezet. 

– Úgy örültem, mint a kisgyerek, mikor eldőlt, hogy az enyém. 

A vezetésről azt mondja, nem úgy kell elképzelni, mint egy taxit, aminek bemondjuk a címet. – Nyilván idővel megtanulja az útvonalakat, de én mondom neki, hogy előre, zebrához, ajtóhoz, megállóba, helyet keress… Odavezet a pulthoz vagy a kezembe adja, ami le- esett, hogy ne kelljen négykézláb végigtapogatnom a lakást. Ha a hámot fogom, úgy érzem, magam, mint egy látó. 

Dolly az a ritka okos kutya, aki kocsiból, buszból is figyeli az utat és legközelebb már ismeri. Volt, hogy huncutul el is térítette Íriszt egy izgalmas sétaútvonalra. 

Ha támogatná...

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola egyszázalékos támogatá- sokból tartja fenn magát, és mivel saját tenyészete van, a legmegbízhatóbb ebeket adja a rászorulók kezébe térítésmentesen. A Győri Lions Alapítvány az adományokat május 31-ig várja bankszámlájára: 10103379-47313700-01004006. A közle- ményben kérik feltüntetni: „Vak- vezető kutya kiképzés”. 

(Forrás:Győr-Moson-Sopron Vármegyei Hírportál)

2023. január 12., csütörtök

A kerekesszékes lány élete nagyon nem olyan, mint ahogy mások elképzelik - Sylwia boldog, és elképesztően sikeres

A 31 éves Sylwia Błach megmutatja, hogy attól, hogy kerekesszékben él, ugyanúgy lehet teljes az élete. Boldog, sikeres és elképesztően motiváló.



Sajnos még mindig sokan gondolják úgy, hogy a kerekesszékes emberek nem élhetnek teljes életet. És bár tény, hogy az ő mindennapjaik több szempontból is eltérnek másokétól, ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnének boldogok vagy sikeresek. Erre hívja fel a figyelmet a 31 éves Sylwia Błach is.

A fiatal lengyel nő izomsorvadás miatt kerekesszékbe került, de ez nem állította meg abban, hogy megvalósítsa álmait, és a lehető legjobban kihasználja élete minden percét.

A kerekesszékes lány boldog és sikeres

Bár hivatalosan a legtöbb tevékenységhez segítségre szorul, ez egyáltalán nem jelent számára akadályt. Az elmúlt évek nehezek voltak számára, de felnyitották a szemét, és arra tanították, hogy higgyen az álmaiban, és mindent megtegyen, hogy meg is valósítsa azokat.

Mottója, hogy mindenkinek csak egy élete van, ő pedig igyekszik is ezt kihasználni. Felmondott a munkahelyén, hogy kilépjen a mókuskerékből, jelenleg pedig játékfejlesztőként, testpozitív modellként, íróként és újságíróként is tevékenykedik. Imádja, ha fotózzák, imád kamera előtt lenni, ez pedig képein is jól látszik. Lengyelországban pedig helyet kapott a száz legbefolyásosabb embert összegyűjtő listán is.

Az elmúlt időszakban sokat utazgattak párjával, jártak többek közt Franciaországban és Horvátországban is, emellett pedig két új könyvet is írt, amik, reméli, hamarosan meg is jelenhetnek. 

Instagramjára rendszeresen posztol mindennapjairól, és betekintést enged mindennapjaiba. Mindenkinek meg akarja mutatni, hogy a testi fogyatékosság nem jelenti azt, hogy valaki ne élhetne teljes életet, és motiválni szeretné követőit. 

Azt üzeni az embereknek, hogy higgyenek a lehetőségeikben, soha ne adják fel a próbálkozást, és ne aggódjanak, ha elbuknak, az út pedig néha fontosabb, mint a cél. Fontosnak tartja azt is, hogy mindig maradjon idő a pihenésre, és arra is felhívja a figyelmet, hogy néha egy kicsit le is kell lassítani.

(Forrás:Femina.hu)

Betegség, amitől a vakok azt hiszik, látnak

Rendkívül nehéz együtt élni egy tartós fogyatékossággal, ritka esetben az érintettek magukkal is elhitetik, hogy nem szenvednek valamilyen súlyos panasztól. Ilyen például az Anton-szindróma, melynek lényege, hogy egy vak ember azt gondolja, valójában mindent tökéletesen lát.

A vakságukat is tagadják az Anton-szindrómában szenvedők. Fotó: Getty Images

Egy komoly sérülésből, vagy betegségből adódó, tartós fogyatékossággal együtt élni rendkívül embert próbáló feladat. Mivel a környezetünkben lévő információk túlnyomó többségét a látásunk segítségével fogadjuk be, annak elvesztése különösen nagy nehézséget jelenthet. Előfordulhat ugyanakkor a vakságnak egy olyan formája is, amelyet az érintettek nem (vagy legalábbis nem teljesen) racionális módon érzékelnek. Az Anton-szindrómában szenvedő, vak ember meg van győződve róla, hogy a látásával semmi gond nincsen – írja az Iflscience.

Nem hiszik el, hogy megvakultak

Az Anton-szindróma, más néven Anton vakság az anozognóziák egy igen speciális, ritka fajtája. Az anozognózia lényege, hogy az érintett személy elszenvedett ugyan valamilyen sérülést, azonban nincs annak tudatában, hatását nem érzékeli. A teljes nevén Anton–Babiński-szindrómának hívott állapot két neurológus, az osztrák Gabrial Anton és a lengyel-francia Joseph Babiński után kapta a nevét. Az orvosok a világon elsőként dokumentáltak olyan kórtörténeteket, melyek szerint agykéregi sérülés miatt megvakult emberek olyan vizuális ingereket tapasztalnak, ami miatt nem hajlandóak elfogadni, hogy elvesztették látásukat.

A szindróma rendkívül ritka, mindössze 28 esetet jegyeztek fel ezidáig, és általában stroke-ot, vagy valamilyen komolyabb fejsérülést követő vakság esetén jelentkezik. Az érintettek a leírások szerint nemhogy a vakságukat nem ismerik el, de állítják, hogy mindent tökéletesen látnak maguk körül. Ennek hátterében a neurológusok szerint nem a tények tagadása áll, az érintettek agya különböző, álomszerű képekkel helyettesíti az érzékelésbeli hiányosságokat. Emiatt gyakran olyan tárgyakat és jelenségeket írnak le maguk körül, amelyek egyáltalán nincsenek ott. Mindez rendkívül balesetveszélyes helyzetekhez vezet, az érintettek ugyanis megpróbálhatnak átmenni egy nem létező ajtón, vagy átlépni egy árkon, ami nincs is előttük.

Habár Gabriel Anton neurológus a 19. század legvégén írta körül először egyértelműen a jelenséget (majd munkáját 1918-ban fejezte be Joseph Babiński), hasonló esetről már az ókori Rómában is készültek feljegyzések. Az író és filozófus Lucius Annaeus Seneca Kr. u. 63-ban beszámolt egy Harpaste nevű nőről, aki a környezete szerint egyértelműen megvakult, ő azonban ezt tagadta, és állandóan másik szobát kért a szállásán, mert úgy érezte, a szobákban túl sötét van. A leírás szerint ugyanakkor a fényeket már egyáltalán nem tudta érzékelni a nő.

A hivatalosan dokumentált esetek alapján a legtöbb érintett idős ember volt, akiknél más neurológiai problémák is jelentkeztek, így megnehezítve a kezelést. Előfordult azonban, hogy egy hatéves gyermeknél is diagnosztizálták ezt az állapotot.

(Forrás:hazipatika.com)

2023. január 11., szerda

Leégett az otthona a tűzben, segítséget kér a hallássérült halasi asszony

Kiégett és lakhatatlanná vált az otthona egy hallássérült kiskunhalasi rokkantnyugdíjas asszonynak, aki a közösségi oldalán kért segítséget.

Eddig tisztázatlan, hogy miért csaptak fel a lángok a Gárdonyi utcában lévő három szintes családi házban január 7-én este. Az épület tetőszerkezete gyulladt ki, a beépített tetőtér a tűz martalékává vált. Egy gázpalackot is kihoztak az égő épületből a halasi tűzoltók, akik három vízsugárral oltották a tüzet, így sikerült megakadályozniuk, hogy a lángok az alsó szintre is átterjedjenek, a ház azonban így is lakhatatlanná vált.

Az épületben egy hallássérült rokkantnyugdíjas asszony élt, aki a közösségi oldalán kért segítséget.

„…Délelőtt fél tizenkettőkor elmentem itthonról, a sírástól megszólalni nem tudtam, amikor megláttam, nem tudom mit történhetett. Én egy hallássérült nyugdíjas vagyok, négy órában dolgozom, megváltozott munkaképességű munkát végzek, nem tudom, hogy lesz tovább, a felújításra nincs pénzem, sok mindenem odaveszett…” – írta az asszony, aki a lánya 11600006-00000000-57738811-es számú bankszámlájára várja a jó szándékú emberek segítségét. Azt kéri, hogy a megjegyzés rovatba írják be a nevüket az adományozók, hogy meg tudja nekik köszönni.

(Forrás:Bács-Kiskun vármegyei hírportál)

Mozgássérültek sajátíthatják el a lesiklás fortélyait

 A mozgás mindenkié! jegyében mozgássérültekkel ismertetnék meg a téli sportok örömeit az ország több síközpontjában.

A táborokban a résztvevők a parasportokban használt speciális sílécekkel és lesiklóeszközökkel tapasztalhatják meg a téli sportok örömeit • Fotó: Caiac SMile/Facebook

A szatmári Caiac SMile egyesület a tavalyi sikeres kezdeményezés után idén télen is megszervezi sítáborait és síprogramjait azok számára, akik mozgáskorlátozottként is kipróbálnák és megtanulnák a lesiklás fortélyait – olvasható a szervezet Facebook-oldalán. Az egyesület – mely Romániában elsőként szervezett sportprogramokat, például kajakozást a fogyatékkal élők számára – célja, hogy táboraik keretében az idei téli szezonban több mint ezer, fogyatékkal élő személy tapasztalhassa meg a sízés élményét, bebizonyítva ezáltal, hogy mozgássérültként is lehet aktív életet élni.

„A tavalyi programjaink nagy népszerűségnek örvendtek országszerte, lenyűgöző volt a résztvevők sport iránti kalandvágya és lelkesedése, ezért döntöttünk úgy, hogy idén is meghirdetjük táborainkat, lehetőséget nyújtva, hogy mozgáskorlátozottként is élvezetesek legyenek a téli sportok” – hívták fel a figyelmet a szervezők. 

Projektjükhöz külföldről hozott, a parasportokban használt, speciális síléceket és lesiklóeszközöket használnak, a hatnapos táborokban pedig síoktatókból, ápolókból és gyógytornászokból álló csapat segít a mozgássérülteknek és kísérőiknek. A képzés keretében a mozgássérült személyek megismerkednek a sportág minden kulcsfontosságú és biztonsági fogalmával, megtanulják az eszközök önálló használatát, elsajátítják a lesiklási technikákat és eljárásokat, amelyeket aztán begyakorolnak, hogy a későbbiekben már önállóan síelhessenek. Ezenkívül a szervezők a síórákat követően mindennap a téli sportokat népszerűsítő programokkal és tevékenységekkel várják a résztvevőket, de azok számára is terveznek programokat, síoktatást, akik csak egy-két napra látogatnának ki a pályákra. 

A táborokat januárban a Törcsvári-hágó közelében található Gredistye-szorosban épült (Cheile Grădiștei) sípályáján, majd a Suceava megyei Dornavátrán tartják, ezt követően februárban a Kolozsvár közeli Feleki-tetőn, Brassópojánán, Szebenjuharoson (Păltiniș) szerveznek programokat, végül pedig márciusban a Gredistye-szorosba, majd a Máramaros megyei Kapnikbányára várják az érdeklődőket. További részletek az egyesület honlapján (www.caiacsmile.ro) és Facebook-oldalán (https://www.facebook.com/caiacsmile) olvashatók.

(Forrás:kronikaonline.ro)

2022. október 16., vasárnap

„Nem csodabogarak vagyunk” – Tévhiteket oszlatott el a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesületének elnöke

 A fehér bot napján, október 15-én a vakok és a gyengénlátók sajátos helyzetére figyelmeztetnek.

Nagy Sándor, a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesületének elnöke Fotó: Czinege Melinda

A fehér bot használatát a francia származású Guilly d’ Herbemont grófnőnek köszönhetjük, ez az eszköz mára egyfajta szimbólumává vált a látássérülteknek, a nemzetközi nap is mintegy fontos jelképként viseli elnevezésében.  A nemzetközi nap kapcsán Debrecenben október 13-án, csütörtökön szervezett eseményt a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesülete (LÉARE) a Méliusz Újkerti Könyvtárában.

A helyszínen beszélgetett a Hajdú-Bihar megyei hírportál munkatársa Nagy Sándorral, az egyesület elnökével.

Nem csodabogarak vagyunk, ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más, csak a látásvesztés miatt hátrányos helyzetből indulunkszögezte le. Úgy fogalmazott: le kell rombolni néhány sztereotípiát. – Azt a tévhitet, hogy a látássérült ember jobban hall, el kel oszlatni. Nem hall jobban, csak a látásvesztés miatt előtérbe kerül a hallása, és mivel azzal juthatnak hozzá az információ nagy részéhez, nagyobb szerepe lett a hallás útján való tájékozódásnak. Fontosabb számunkra, de nem jelenti azt, hogy megjavult a hallásunk – mondta el. Kifinomultabban érzékelnek tapintás, hőérzet és szaglás útján. 

Egyhamar megértettem, pontosan mire célzott azzal, a látássérültek nem csodabogarak, hiszen a való életből kiragadott példákon keresztül magyarázta a nehezebb helyzetüket. Dolgoznak, tanulnak, szórakoznak, családot alapítanak, gyereket nevelnek, kulturálódnak – éppúgy, mint bárki más, ugyanakkor vannak élethelyzetek, amikor segítségre szorulnak.

Teljesen önállóvá nem tudunk válni, óhatatlanul is vannak az életnek olyan mozzanatai, amikor szükségünk van látó segítségére. Például megtanuljuk a mosógép használatát, de nem tudjuk érzékelni, hogy az erősen szennyezett ruhán maradt-e folt– mutatott rá. 

Jó, ha tudjuk, és eszünkbe jut néha: a látásunkkal jutunk hozzá megszerzett információink mintegy 80 százalékához. Ekkora előnnyel indul az, akinek egészséges a látása. Elképzelni is nehéz ezt a differenciát, mégis meg kell ismerni a látássérültek élethelyzetét ahhoz, hogy a társadalom befogadó lehessen. Látóként többek között egyik alapvető törekvésünk legyen, hogy nem félünk szólni – a fentiek szerint például jelezzük, ha foltos maradt a ruha. 

Főzni is tudunk, de ha a boltban nem tudunk bevásárolni, akkor muszáj segítséget kérnünk. Önállóan elmegyünk a hivatalba, de a sorszámhúzással már nem boldogulunk. Sokunknak vannak élményei a közlekedésben is – hozta a további példákat Nagy Sándor. Az utóbbiról szólva kiemelte, a látássérülteknek szükségük van arra, hogy a jelzőlámpa tájékoztasson, még ha akad is olyan, akinek zavaró a hangjelzés; másrészt a tömegközlekedésben is csak egy pontig él az önállóság. Azt mondja, sokuk tapasztalja, hogy ha a látó emberek fehér bottal vagy vakvezető kutyával várakozó személyt látnak a buszmegállóban, akkor úgy gondolják, nincs már szüksége a segítségre.

Nem szabad elfelejteni: odatalált, de nem látja, hányas számú busz érkezik.

Fontos tehát a párbeszéd, melynek kapcsán fejlődés tapasztalható – tudjuk meg –, és ebben többek között szerepe van azoknak az érzékenyítő előadásoknak, amelyeket az egyesületek munkatársai egyebek mellett iskolákban tartanak.

(Forrás:Hajdú-Bihar megyei hírportál)

Lélekgyógyító vallomás! Karvai Sándor elmeséli, milyen vakon az élet

Fehér bot napja: látó gyerekeknek tartott bemutatót a vak rekorder, Karvai Sándor, amin a Metropol is jelen volt.

 Karvai Sándor Fotó: Metropol

Minden évben október 15-én tartják a fehér bot nemzetközi világnapját, hogy felhívják a figyelmet a vakok és a gyengén látók sajátos helyzetére, így is segítve a társadalomba való teljesebb értékű beilleszkedésük útját. A fehér botot, a vakok utcai közlekedésének közismert és elengedhetetlen segédeszközét a francia Guilly d’ Herbemont-nak köszönhetjük. A grófnő a 20-as évek Párizsában figyelt fel arra, hogy a megnövekedett jármű- és személyforgalomban félénken és bizonytalanul közlekedő vakok állandóan veszélyben vannak. Rájött arra, hogy egy fehéren világító bot segíthet abban, hogy mind a járművezetők, mind a gyalogosok távolról felismernek és tudják, hogy közöttük vak ember közlekedik.

Aki pedig ki szeretné próbálni, milyen vakon létezni a világban, az megteheti a Városliget csendes, nyugodt, ám mindenhez közeli szegletében, ahol 1972 óta áll a vakok kertje, amely a Liget Projekt keretében a közelmúltban óriási felújításon esett át. Az akadálymentesített terepen az esélyegyenlőség jegyében az érdeklődők bekötött szemmel „létezhetnek”, közlekedhetnek a világban. A Metropol ottjártakor az idelátogató gyerekeknek a kamionvezetés többszörös vak Guiness-rekorder győztese, a születése óta vak Karvai Sándor tartott bemutatót

(Forrás:Metropol)

„Hogy a társadalom magára hagyja a nőket szülés után, különösen kijön, ha az anya kerekesszékes”

15 évvel ezelőtt Marietta hét métert zuhant egy szórakozóhely teraszáról, azóta gerincsérültként él. Végül nem lett parasportoló, influenszer vagy blogger, de tavaly megszületett kisfia, akire nagyon sokat vártak. A társadalomban a fogyatékos gyereket nevelő szülők nehézségeivel egyre többet foglalkoznak, de a fordított helyzet jóval kevesebb figyelmet kap. Pedig a velük kapcsolatos káros sztereotípiák és a velük nevelkedő gyerekek vélt hátrányainak elosztásában sokat segít a nyilvánosság.

Marietta Fotó: Kaunitz Tamás

„Néha átfut az agyamon, hogy mit csinálnék most, harminckét évesen, ha aznap este egyszerűen visszasétálok az asztalunkhoz, és semmi rendkívüli nem történik. Valószínűleg lenne már legalább egy gyerekem. Anyukámnak már akkor mondták, hogy lehet még nagymama, amikor kitoltak a műtőből. Szeretnék is anya lenni, csak ezzel a balesettel sok idő elment az életemből, és azért nálam kockázatos a várandósság és maga a szülés is. Kellett mellém egy ember ahhoz, hogy ezen ne aggódjak, és most már úgy érzem, készen állok rá. Csak a gyakorlati kérdések foglalkoztatnak: hogyan hajolok majd le a kicsihez vagy megyek utána, de erre is egyre több jó példát látni”mondta Marietta egy 2016-os interjúban az nlc-n. Az eltelt hat évben Marietta feleség lett és egy egyéves kisfiú, Tomka anyja, a Molnár vezetéknevét Jávorra cserélte, és nem utolsósorban már vannak válaszai ezekre a kérdésekre és kétségekre.

Marietta 2007 szeptemberében a Komjádi uszoda tetején lévő szórakozóhely teraszáról zuhant ki, és deréktól lefelé lebénult, azóta kerekesszékben él. Bár szerinte sorstársai közül sokan túlzott optimizmussal takargatják el ezt a traumát a világ és még önmaguk elől is, ahogy egy időben ő maga is tette, a fiatal nő ma már nem áltat senkit, ahogy próféta sem akar lenni, aki önmárkát csinálva az állapotából elhiteti Facebook-posztjaiban a nagyvilággal, hogy minden rendben van. A beszélgetésünk kapcsán is kétségei vannak, hiszen szerinte egyáltalán nem olyan nagy szám, hogy egy kerekesszékes nő gyermeket vállal. Akárcsak sok más anya, ő is csak következetes szeretne lenni, olyan, aki nem erőlteti rá a meg nem valósult álmait a gyerekére, hanem hagyja, hogy a saját útját járja. Mégis az hallatszik ki a mondatai közül, valahol bánja, hogy végül „nem vitte sokra” – ahogy ő fogalmaz, és nem lett belőle például parasportoló. Mintha a világ mindig többet várna tőle.

„Szeptember 16-án volt, hogy 15 éve vagyok kerekesszékes, és ezalatt az időszak alatt minden voltam már: a legboldogabb, a mutogatni való kerekesszékes, a mintafogyi, az aktivista, a senki; a legnagyobb magasságokat és mélységeket is megjártam, mostanra teljesen átlagos életem lett. Attól tartok, hogy sokan azt gondolják, ha semmi sem jött össze, most a gyerekemmel akarok turnézni. Közben pedig tudom, mennyit számítanak nekem is az előttem járó példák, ha arról olvastam, hogy egy kerekesszékes szülőnek gyereke született” – ismeri el végül Marietta.

Nem engedtem meg magamnak megélni a terhességet

Marietta a teherbe esést megelőző hosszú időszakban azzal szembesült, amivel addigra már sokszor: hogy a teste, az élete nem teszi azt, amit szeretne. Azt mondja, nagyon könnyű mindenért a kerekesszéket okolni, még akkor is, ha nem bizonyosodik be, hogy a probléma hátterében kizárólag ez áll. Persze van úgy, hogy csak ez. „Ami nehézség csak adódhatott a kerekesszékes terhességből, azt én mindet megkaptam kezdi Marietta. –  A testem változása annyira nem viselt meg, mert elég gyakori az életemben a hízás-fogyás. Inkább az jelentett problémát, hogy egyrészt nem úgy éreztem a babát, mint mások, ami ijesztő tud lenni, másrészt terhességi cukrom lett, véralvadásgátlót kellett szúrnom, és a vesém is nehezen bírta, mert az ülő életmód miatt a baba jobban nyomott minden szervet. Annyira makacs vagyok, hogy majdnem a melóból mentem szülni, pedig mondták, hogy pihenni kellene és feküdni, mert kényelmesebb a babának. Úgy voltam vele, ha nem érzem, hogy neki nem rossz, akkor biztos nem is az, pedig lehet, hogy az is hozzájárult a koraszülöttségéhez, hogy már nem fért el jól. Soha nem lehet megtudni, mi volt a valódi ok, de úgy érzem, ezt nagyon elrontottam. 

Nem hagytam meg magamnak azt a lehetőséget, hogy megéljem a terhességet. Gyakran érzem úgy, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ne csináljak semmit.

Marietta és a férje Fotó: Kaunitz Tamás

„Addig dolgoztam, ameddig csak lehetséges volt, hiszen azt gondoltam, mégis milyen dolog, ha itthon vagyok, pihenek, nézem a pocakomat és babaruhákat vásárolok. Mintha ezek nekem nem járnának, mindig menni kell és csinálni, csinálni, csinálni a dolgokat.”

Marietta november 2-ára lett volna kiírva programozott császárra, de szeptember 24-én rosszul lett. Öt napig húzta, mire elhitte, tényleg nagy lehet a baj, és szólt a férjének, Tominak, hogy menjenek be a kórházba, ahol rögtön benntartották, és altatásban elvégezték a sürgősségi császárt. „Sírva tértem magamhoz, hogy az én hibám, amiért az egész így alakult. Rengeteg olyan apró egészségügyi problémám lett a terhesség alatt, ami miatt tudtam magam okolni a történtekért.”

Felkészületlen egészségügy

Az utána következő két hét Marietta szavaival élve „katasztrofális” volt. A kórház ugyanis, ahol szült, nem volt akadálymentes. Hat évvel ezelőtt még azt mondta, bár tiszteletreméltó, ha a férj nemcsak a fürdetésben, öltözködésben, de a vécéhasználatban is segít a feleségének, nem biztos, hogy tudná csinálni. Ebben a helyzetben viszont kénytelen volt beadni a derekát, hiába végzi el önállóan ezeket a dolgokat a hétköznapokban. „Amikor magamhoz tértem az altatásból, a férjem vitt ki zuhanyozni úgy, hogy egy műanyag kerti széket toltak be a zuhany alá a fürdető szék helyett. Péntek este született meg Tomka, és vasárnap már jeleztem, hogy saját felelősségre szeretnék hazamenni, mert nem volt a kórházban mozgássérült mosdó. A sürgősségin ugyan akadt egy, de éppen tombolt a Covid, nem lett volna szerencsés az inkubátor mellől átmenni pont a sürgősségire vécézni. Az ezt követő két hét ezért így nézett ki: reggel bevitt a férjem a kórházba, megetettem Tomkát, hazahozott, majd három óra múlva újra bevitt a kórházba. Eközben fejtem és ittam, hogy legyen tejem, mire beérünk. Volt, aki nem értette, miért nem maradok bent éjszakára a baba mellett, és nem gondolt bele, hogy ha nem innék és ennék, akkor ugyan nem kellene vécére mennem sem, viszont tejem sem lenne.”

Az infrastrukturális problémák ellenére Marietta soha nem kapott bántó megjegyzést az egészségügyi személyzet részéről.

Senki soha nem kérdőjelezte meg, miért akarok egyáltalán gyereket. Egy orvos sem mondta, hogy felelőtlen vagyok, pedig hallottam már rossz példákat. A kórház is végig azon volt, hogy megoldja a problémát. A koraszülöttosztályon a főnővér gyakorlatilag körbevitt az egész kórházban, hátha találunk olyan ágyat, amin kényelmesebben ki tudnék ülni, és valahogy megoldani a bentlétemet. Úgy láttam, nagyon szégyellték magukat a dolgozók a kialakult helyzetért.”

A gyakorlati dolgokon túl várandóssága azért viselte meg lelkileg, mert sehova sem tudott egyedül menni. „Itthon a kerekesszékes szülésre nem igazán van a szülészeti ellátás felkészülve, de még a magánrendelők sem. Sorstársak segítettek tanácsokkal, mit hogy lehet megcsinálni, tőlük rengeteget tudtam kérdezni, nélkülük nehezen csináltam volna végig” – mondja.


Marietta és a férje Fotó: Zele Timi

Nem tudom ellátni úgy a gyerekemet, ahogy szeretném

Hazaérkezve aztán minden természetes lett. „Hatalmas szerencsém van, hogy a férjem hátán fát lehet vágni. Amikor Jack Russellként ugrálok körülötte, hogy úristen, mi lesz, akkor ő csak annyit mond, hogy megoldjuk. Neki sosem derogált, hogy pelenkát cseréljen, felkeljen éjszaka – első perctől kezdve tudtunk csapat lenni. Az első két hét erre jó felkészítő volt, ha ott szétesünk, a továbbiakat sem tudjuk jól megoldani” – mondja Marietta hozzátéve, hogy a gyerek körüli teendők kapcsán is általában csak pár napot jelent, amíg akklimatizálódnak egy új fejlődési szakasz kihívásaihoz. – Eleinte féltem, hogy nem tudom kivenni az ágyból, de két nap után Tomka rájött, hogy ki kell feszítenie magát, hogy elérjem, és a ruhájánál a grabancát megfogva felemeljem. Mondták a kerekesszékes szülők, hogy hihetetlenül okosak a gyerekek, és Tomka is tudni fogja, hogy kell velem viselkedni. És ez tényleg így van. Már egészen kisbaba korától kezdve tudja, hogy másképp kell segítséget kérnie tőlem, mint az apjától.

Amikor megkérdezem, most hogy érzi magát, Marietta azt mondja, éppen nincs jóban a kerekesszékes léttel. Ahogy az élethelyzeteink változnak, úgy egy adott, korábban már megdolgozott probléma, trauma újabb és újabb arcát mutatja meg. Most épp az anyaság szembesíti a korlátaival, attól tart, hogy a gyerek körüli teherviselés kiegyensúlyozatlanná válik a családon belül.

Amikor például felállni tanult, már a második alkalommal úgy próbálkozott, hogy a hajtókarikámba kapaszkodott. Ha azt szeretné, hogy felvegyük, az apjának csak simán tartja a kezét, nálam viszont abbahagyja a sírást, odakúszik hozzám, felmászik a hajtókarikán, és jelzi, hogy vegyem fel, majd miután a karomban van, folytatja a sírást.”

„Lebénultam, segítséggel túljutottam rajta, és azt hittem, ezzel minden élethelyzetre érvényesen kipipáltam a traumát. Aztán jött Tomka, és hiába foglalkozom önismerettel, próbálom több-kevesebb sikerrel rendbe rakni magamat, most megint nagyon rossz szembesülni azzal, hogy kerekesszékes vagyok. Mindig találok valami szorongani valót, például, hogyan vegyem ki a kiságyból, de aztán mindig minden megoldódik. Sokan figyelmeztettek, hogy milyen nehéz lesz ez így, de mivel rengeteg jó példa van előttem, gondoltam, mi ez nekem a többihez képest. Csakhogy a nehéz terhesség, a koraszülés, a sürgősségi császár, a kórházban töltött idő után azzal is szembesültem, hogy senki nem foglalkozik az anyukával, apukával még kevésbé, mindenki csak a gyerekre figyel. A játszótéren pedig gyakran érzem, hogy nem tudom megcsinálni azt, amit más anyuka. Ha homokozós a hinta alja, akkor nem tudom belerakni, és nem minden helyre tudok utánamenni. Idegen anyukáktól pedig nehezen kérek segítséget. Vannak dolgok, amikhez bébiszitter kell.”

Marietta még mindig nehezen fogadja el a segítséget.

„Nem tudom, mikor fogok túllendülni rajta, hogy bizonyos dolgokat más csinál a gyerekemmel, pedig úgy érzem, hogy nekem kéne. Amikor például elmegyünk valahova hármasban, akkor is zavar, hogy a férjem tesz meg bizonyos dolgokat, amiket inkább nekem kéne. Szerintem a társadalom elvárása is, hogy egy anya mindent egyedül oldjon meg. A közvetlen környezetemből kaptam olyan kritikákat, hogy luxus, hogy bébiszittert fogadok, miért nem foglalkozom én vele, másnak szültem” – beszél Marietta azokról a bántó, leértékelő megjegyzésekről, amelyek aláássák az ember önbecsülését, különösen az ő helyzetében, és amelyek miatt könnyen hiheti el magáról, hogy alkalmatlan a szülőségre.

Elsősorban szülő

Marietta tapasztalatai összhangban vannak más érintettek megéléseivel. Több hasonló helyzetű édesanya számol be arról, hogy az orvosa számára is fejtörést okozott a szülés megtervezése. Prónay Beáta és Gombás Judit a Családhatározó – A sokszínűség pszichológiája című könyvben arról ír, hogy egy spina bifidával (nyitott gerinc) diagnosztizált édesanya esetében nem jöhetett szóba az epidurális érzéstelenítés – ahogy Marietta esetében sem –, így a császármetszést teljes altatásban kellett elvégezni. Tanulmányuk szerint az édesanyák jellemzően azt élték meg, hogy a kórház személyzete bizonytalan, gyakran kifejezetten aggodalmas a kerekesszékes nők várandósságával és szülőségével kapcsolatban. A nehézségek között a megkérdezettek fele említette, hogy jóval több órányi fizetett segítségre lenne szüksége. Azt is elmondták, hogy a közlekedés jóval bonyolultabbá vált, miután anyává váltak. A többség azonban úgy gondolja, örömteli és megerősítő számukra annak tudata, hogy igenis képesek gondoskodni a gyermekükről. Egy édesapa azt is kiemelte, hogy a kislányának ő egyszerűen apa; számára természetes, hogy apa mozgáskorlátozott, de elsősorban apa.

Amikor Marietta utoljára adott interjút, épp akkor kezdett elfáradni a világmegváltásban – ahogy ő fogalmaz, az önkénteskedés iránti igény pedig mostanra teljesen kihalt belőle. „Inkább megyek el a világ végére egy beteg macskának gyógyszerért, mint hogy emberekkel legyek. Annyit csalódtam, hogy elment tőle a kedvem. Amíg én segítettem, nagyon szerettek, aztán amikor nekem lett egy nehezebb időszakom, hirtelen senkinek nem jutott eszébe segíteni, vagy egyáltalán nem gondolták a problémámat komolynak. Ugyan vannak páran, akik írják, ha bármiben tudnak segíteni, akkor csak szóljak, de csak kevesen vannak, akik a »hogy vagy« kérdést tényleg úgy teszik fel, hogy őszintén kíváncsiak is a válaszra.”

Hogy megváltozott-e benne valami az anyaság kapcsán, arra Marietta egyelőre még nem tudja a választ. Először a régi szerepeket kell magában a helyükre rakni. „Amikor látom, hogy pár ismerősöm milyen szép eredményt ért el parasportolóként, büszkeséget érzek, de valahol van bennem egy űr is, amiért én nem lehetek ott velük. Amikor vívtam, kilazultak a csavarok a gerincemben, és ez olyan szinten tört meg lelkileg, hogy nem ment többet a sportolás. Nem akartam újra kórházba járni, és kimaradni dolgokból. Nekem az áldozatnál, ami a sportolással járt volna, többet jelentett, hogy a családommal lehessek, kiránduljak. Igazán jó lenne ebbe a választásba megérkezni, de mindig találok magamnak valamit, hogy ne tudjam igazán élvezni, azt ami van. Egyelőre még annyira lekötnek az anyasággal járó gyakorlati teendők is és a kerekesszékes létemmel való elégedetlenségem, hogy érdekes felismerés, hogy tulajdonképpen mindezek mellett én egyben anya is vagyok. Furán hangzik, de ez az igazság.”

(Forrás:Nlc.hu)

Halált és látásvesztést is okozott egy szemcsepp

Egy Indiában gyártott szemcsepp legalább 55 embernél váltott ki bakteriális eredetű szemfertőzést az Egyesült Államokban. Veszélyes egészség...