A kínai Zhejiang University of Technology szakemberei egy egyszerűen használható, ujjra rögzíthető eszközt fejlesztettek ki, amivel könnyedén és gyorsan korrigálhatóak a Braille-írással készült szövegekben vétett hibák.
Felmérések igazolják, hogy a Braille-írás használata közben sokkal magasabb a hibaszázalék, mint a hagyományos szövegalkotásban, ezeket az elütéseket és nyomtatási hibákat pedig nagyon nehézkes a papír sérülése nélkül javítani a Braille-írással készült kötetekben.
Tian-Yi Csen, Csao-Ji Hu, Yi-Csuan Li és Csue-Nan Sheng, a kínai Zhejiang University of Technology dizájnerei egy olyan eszközt fejlesztettek ki, amivel egyszerűen és gyorsan javíthatóak ezek a hibák. A Braille Correction Device egy kis méretű, ujjra helyezhető szerkezet, amivel végigpásztázhatjuk a szöveget, és egyszerűen ráragaszthatjuk a helyes jelölőket a hibás szimbólumokra.
A világon körülbelül 2,2 milliárd vak vagy gyengénlátó személy él, így az innováció nagyon fontos igényt szolgál ki – valószínűleg ezt jelzi az is, hogy az eszköz elnyerte a Golden Pin Design Award díját is.
A látássérültek is leadhatták voksukat az országgyűlési választáson, akiknek arra is lehetőségük nyílt, hogy igénybe vegyék az általuk választott kísérő segítségét. A látássérült választópolgárok Braille-írással ellátott szavazósablont is igénybe vehettek a voksoláson annak érdekében, hogy önállóan adják le szavazatukat.
Fotó: Such Tamás_Ádász István, a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesületének elnöke a feleségével ment szavazni. Ádász István Braille-írás 2022 országgyűlési választás
A Braille- írással ellátott sablon csak ott áll rendelkezésre, ahol legalább egy választópolgár azt előzetesen igényelte március 25-én 16 óráig. A Nemzeti Választási Iroda összesítése szerint 250 választópolgár igényelt ilyen sablont. A Braille-szavazósablon olyan, kartonból készített tasak, amely a szavazólap szövegét tartalmazza, és azokon a helyeken, ahol a szavazólapon a szavazásra szolgáló körök vannak, ki van vágva. A szavazólapot a szavazatszámláló bizottság becsúsztatja a sablonba, oly módon, hogy a sablon kivágásai sorban illeszkedjenek a szavazólapon feltüntetett, a szavazat elhelyezésére szolgáló körökhöz.
A Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesületének elnöke, látássérültként a segítség mellett döntött. Ádász István feleségével érkezett a Kemény Gábor szakközépiskolába. Elmondta, hogy idén sem élt a Braille-írással ellátott szavazósablonnal.
Természetesen teljesen megbízom a feleségemben, illetve a bizottság tagjai is ismernek, hogy látássérült vagyok és szükségem van az útmutatásra. Így a nejemmel tudtam szavazni, ami sokkal gyorsabb volt mint a braillel lett volna –mondta Ádász István.
Fontosnak tartom, hogy mindenki tegye le a voksát. Ez nemcsak jogunk, hanem valamilyen szinten kötelességünk is. Hiszen, ha eljövünk választani, hozzájárultunk egy kicsivel is ahhoz, hogy valamilyen formában valamerre forduljon az ország kereke – tette hozzá a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesületének elnöke.
Ez egy jó példa arra, hogy miért kell a számítástechnikát akadálymentessé tennünk a vakok számára - mondta a World Science Forumon tartott előadását megszakító kissé kínos közjáték közben Aszakava Csieko, az IBM japán kutatója. Aszakava főként vakok számára készít akadálymentesítő eszközöket. A vak számítógéptudós éppen egy videót szeretett volna bemutatni a fejlesztéseikről, amelyet beágyazott a PowerPoint prezentációjába. Rejtély, hogy hogyan követhetett el ekkora hibát, hiszen mindenki tudja, hogy a PowerPointba ágyazott videók sose működnek.
(kép: Aszakava Csieko / IBM)
Miközben egyre többen próbálták elindítani a videót a pulpitusnál, Aszakava megjegyezte, hogy ha látna, most biztos LENNE FOGALMA ARRÓL, HOGY MI TÖRTÉNIK.
A kutató 11 éves korában, a hetvenes évek elején úgy beütötte a fejét az uszodai medence oldalába, hogy a látóideg-károsodás miatt rohamosan romlani kezdett a látása, és 14 éves korára teljesen megvakult. Tíz évvel később diplomát szerzett angol irodalomból, de szörnyen frusztrálta, hogy vakként nemcsak az önálló mozgásban korlátozta a látókra szabott világ, de az információszerzés forrásai is végletesen beszűkültek számára. Ezért két év alatt elvégzett egy programozó kurzust.
Akkoriban még a mostani helyzetnél is sokkal korlátozottabbak voltak a vakok lehetőségei, ha informatikával akartak foglalkozni. Ezért is ment csodaszámba, hogy Aszakavát azonnal alkalmazta az IBM, és azóta is ott dolgozik. Időközben ledoktorált mérnöki tudományokból.
Ma már minden tekintetben könnyebb vakként élni, mint mondjuk 40 évvel ezelőtt. Akkoriban alig léteztek még személyi számítógépek, okostelefonok meg pláne. Ha olvasni akartam, három lehetőségem volt: vagy hangoskönyveket hallgattam kazettáról, vagy Braille-t olvastam, vagy az Optacont használtam. Az utóbbi segítségével olvastam el a kinyomtatott kódokat is- mondta el az Indexnek Aszakava Csieko. Az említett Optacon készüléket a hetvenes években fejlesztették ki, és szkennerként működött. A vakok egy 24x6 pixeles kijelzőre helyezték mutatóujjukat, majd végighúzták a könyv sorain a készülék szenzorját. Ahol fekete volt a lap (tehát betűt nyomtattak rá), ott a kijelzőbe épített apró tűk kiemelkedtek.
Jobb volt, mint a semmi, de rettentően drága volt, és a nyomtatott betűket egyszerűen nem a vakok igényeit figyelembe véve tervezték, ezért azok olvasása nagyon nehézkes volt, és sok gyakorlást kívánt. Az Optacont fejlesztő cég a kilencvenes években le is húzta a rolót.
A programsorok írásához lyukkártyákat kellet lyukasztania, amely már akkor sem volt éppen a legmodernebb technológia - csakhogy egyszerűen nem létezett semmi, ami kiválthatta volna. A kutató szerint, ha grafikonon ábrázolnánk, hogy a vakok lehetőségei hogyan fejlődtek az időben, egy telítési görbét kapnánk, mert a hagyományos technológiák elérték a lehetőségeik maximumát. Viszont ahogy bejött a mesterséges intelligencia, a fejlődés ellaposodó platója újra exponenciális növekedésbe mehet át.
ASZAKAVA IBM-EN BELÜLI LABORJA MA MÁR SZINTE KIZÁRÓLAG MI-ALAPÚ TECHNOLÓGIÁKAT FEJLESZT, de a kilencvenes években az első valóban használható hangalapú internetböngészővel lett a fejlesztő világhíres. Előtte már fejlesztett Braille-szövegszerkesztőt, és az internet elterjedésének kezdetén online könyvtárat szervezett a szabadon hozzáférhető Braille-szövegekből. A vakoknak írt böngészőt először Netscape-pluginként terjesztették, majd 1999-ben különálló termék, az IBM Home Page Reader lett belőle. Néhány éven belül ez lett a vakok által legszélesebb körben használt browser. 2006-ban hagytak fel a fejlesztésével, a kódot nyílttá tették, és Firefox-kiterjesztéssé alakították át.
A kutató előadása közben egy Braille-nyomtatott lapról olvasta fel a beszédet. Ez manapság régimódinak hat, hiszen újabban (az okostelefonokra tölthető szövegfelismerő, képelemző appok korában) egyre kevesebb vak tanul meg Braille-t olvasni. Míg a múlt század hatvanas éveiben minden második vak gyerek használta a Braille-írást elsődleges olvasási médiumként, mára ez az arány 10 százalék alá esett.
A fő okot legtöbben a technológiai fejlődésben látják, de legalább ekkora szerepe van benne a Braille-tanárok hiányának, illetve a technikai lehetőségeket félreértelmező szülők tévedéseinek. Azt gondolják, hogy a modern világban a gyereküknek már nem lesz szükségük e képességre. Pedig nagyon is van: A BRAILLE-T OLVASNI KÉPES VAKOK 90 SZÁZALÉKA DOLGOZIK AMERIKÁBAN, A BRAILLE-T NEM OLVASÓKNAK CSAK A HARMADA.
A Braille-írás ma is az egyetlen módja annak, hogy a vak ember technikai eszközök nélkül olvasson. A gépi felolvasás nyilvános beszédek alkalmával teljesen használhatatlan. De az olvasás és a hallgatás egyébként sem ugyanaz. Tanuláshoz sokkal hatékonyabb, ha olvassuk a szöveget, mintha felolvastatjuk a számítógéppel.- érvel Aszakava, majd így folytatja: "Ezért gondolom azt, hogy MI ide vagy oda, még 40 év múlva is használni fogjuk a Braille-írást. Nagyon fontos, hogy a lehető legkorábban elkezdjenek a gyerekek Braille-t tanulni. Én csak 15 éves koromban kezdtem, mert korábban láttam. De már ez is késő volt, az ember ujjának érzékenysége folyamatosan romlik, ahogy idősödik."
Aszakava legnagyobb, már széles körben elérhető kutatási projektje a Carnegie Mellon Egyetem és az IBM együttműködésében vakok számára fejlesztett úgynevezett kognitív asszisztens, amelynek központi eleme egy iPhone-ra telepíthető beltéri navigációs app, a NavCog. Ez sokkal többre képes, mint a sima navigációs programok, képfelismerő funkciókat építettek bele. Ha szembe jön egy ismerős, tájékoztatja a felhasználót, hogy ki az, és az arcáról még a hangulatát is felismeri. Ha a mellettünk lévő ember hangosan beszél telefonon, figyelmezteti a felhasználót, hogy az illető a telefonján beszél, és nem hozzá szólt.
A LEGLÁTVÁNYOSABB FEJLESZTÉSÜK MÉGIS EGY BŐRÖND.
Valójában egy guruló robot, amely kívülről teljesen kerekes bőröndnek tűnik. Vakvezető kutya módjára vezeti a vakot, aki a felhúzott fogóját fogja, és így érzékeli a fogantyúba épített taktilis interface jelzéseit. A robotnak, amely még erősen fejlesztési stádiumban van, a kereskedelmi megjelenéséig még jó pár évnek kell eltelnie, szóban lehet utasításokat adni, és ő szóban válaszol, ha komplexebb közlendője van.
A speciális építőkockák segítségével a látássérült gyerekek játékosan tanulhatják meg a Braille-írást.
kép: Pixabay
Az elképzelést két jótékonysági szervezet tárta a cég elé. A teljes Lego Braille Bricks-kollekció 2020-ban kerül a piacra - írta a CNN online kiadása.
A kockákon a Braille-írásban betűket formáló pontok lesznek tapinthatók. A darabok tökéletesen összeillenek majd a forgalomban lévőkkel - olvasható a gyár közleményében. A dán Vakok Szövetsége 2011-ben, a brazil Dorina Nowill alapítvány 2017-ben javasolta a Braille-kockákat a Legónak. A kollekció mintegy 250 kockából fog állni, tartalmazza a teljes Braille-ábécét, a számokat 0-tól 9-ig, a matematikai szimbólumokat, valamint "inspirációkat tanításhoz és kreatív játékokhoz".
Az „éjszakai írást” Napóleon felhívására egy katonája dolgozta ki, de a hadseregnek túl bonyolult volt. Louis Braille-t, a 12 éves vak kisfiút nem hagyta nyugodni a dolog, és az sem vette el a kedvét, hogy taknyos kölyöknek tartották.
Louis Braille – Wikipedia
A francia császár 1808-ban szinte egész Európa ura volt, ám nem üldögélt babérjain, hanem a további hódításokat tervezgette, és szokás szerint azon is törte a fejét, mivel tudna előnyt szerezni a csatatéren. Felmerült benne, hogy micsoda meglepetéseket tudna okozni az ellenségnek, ha lenne valamilyen módja arra, hogy teljes sötétben és csöndben közölhesse a parancsait katonáival.
Közzé tett tehát egy felhívást, amelyben erre alkalmas kommunikációs forma kidolgozását kérte.
Éjszakai írás
Charles Barbier de la Serre kapitányként szolgált a francia seregben, és ki is dolgozott egy „éjszakai írás” névre keresztelt rendszert. Ez tulajdonképpen egy 6×6-os táblázatra épült, a 36 hely mindegyike pedig a francia nyelv egy-egy hangjának felelt meg – tehát az egyszerű a vagy m mellett helyet kaptak benne olyasmik is, mint az on vagy az ieu.
Ezeket 2×6 lehetséges domborítás kódolta, azaz mondjuk az első oszlopban 3, a másodikban 2 pont azt jelentette, hogy az eredeti táblázat 3. sorának 2. oszlopában lévő hangot, tehát a d-t jelölik a pontok. Barbier ötletét azonban túl bonyolultnak és nehezen megtanulhatónak ítélte meg a hadsereg vezetése, így bevezetésével nem is próbálkoztak meg.
Egy taknyos kölyök
A francia akadémián valaki néhány évvel később felfigyelt Barbier próbálkozására, és azt tanácsolta neki, hogy mutassa be a rendszerét vakoknak, hátha az ő szükségleteiknek megfelelne az „éjszakai írás”. A gyengén vagy egyáltalán nem látóknak ekkoriban az olvasásra az egyetlen lehetőségük a domborított betűkkel nyomott könyvek voltak, ám az ábécé ujjal kitapogatáshoz bonyolult formái igencsak megnehezítették a dolgukat.
Barbier 1821-ben előadást tartott a párizsi fiatal vakok intézetében, ahol nagy tetszés fogadta ötletét. A feltaláló ekkor már egy írásra alkalmas eszközt is kifejlesztett rendszeréhez. Az intézet egyik 12 éves diákja, a látását hároméves korában, balesetben elvesztő Louis Braille is belelkesedett, de némi kritikát is megfogalmazott: a 12 pont szerinte túl sok volt ahhoz, hogy egy ujjbeggyel kényelmesen ki lehessen tapintani, ez pedig megnehezíti és lelassítja a dolgot.
„Barbier nem fogadta túl jól, hogy egy taknyos kölyök merészeli pocskondiázni az ő találmányát, így nem foglalkozott érdemben tovább az egésszel.”
Nem hagyta magát
Braille-t viszont nem hagyta nyugodni az ötlet, ezért a következő években továbbgondolta Barbier rendszerét, és 1824-re megalkotta saját írásának első verzióját. Fő újításai azok voltak, hogy a 12 pont helyett csak 6-ot (3 sor és 2 oszlop) használt, jelei pedig nem hangokat, hanem betűket, sőt írásjeleket és egyéb speciális karaktereket kódoltak.
„1829-ben állt a nyilvánosság elé rendszerével, 1837-ben pedig már egy második, tovább egyszerűsített és finomhangolt változattal is előállt.”
A Braille-írás az első binárisan kódolt írásrendszer, mára az egész világon használják a helyi nyelvekre igazított változatait. Használata vak és gyengén látó emberek tízmillióinak adta meg az olvasás és az írás képességét – talán közülük is kevesen tudják, hogy ha Barbier egy kicsit kevésbé büszke, talán nem Braille-, hanem Barbier-írásként terjedt volna el a rendszer.
