A Mini a mozgássérült autósokra is gondol

A BMW tulajdonában lévő márka speciális irányítással ellátott elektromos autót kínál fogyatékkal élők számára.

A mozgásukban korlátozott emberek számára az autóvezetés nem olyan egyszerű művelet. A mai világban azonban számos olyan megoldást lehet látni, ami számukra is lehetővé teszi a mobilitást. A mozgássérültek a járművek méretei miatt általában SUV vagy kisbusz mellett döntenek, ám mi a helyzet akkor, ha valaki kisebb autót szeretne?

Nos, a Mini Cooper erre a lehetőségre is gondolt. A BMW tulajdonában lévő márka úgy véli, a zéró károsanyag-kibocsátással járó autózás mindenkié, így kifejlesztett egy mozgássérültekre igazított, kézzel irányítható elektromos modellt.

A projekt során a Mini Tina Schmidt-Kiendl szakértelmére támaszkodott, aki kerekesszékes vezetési élmény oktatóként dolgozik. Az autóban a megszokott, lábbal kezelhető pedál helyett a sofőr egy kormányra helyezett kezelővel gyorsíthat, illetve fékezhet egyaránt. A kézi gázpedál nyomásra reagál, a Mini a tervezésnél ügyelt a biztonságra is, a járművezetőnek ugyanis mindkét kezét a kormányon kell tartania.

A hagyományosan lábnál elhelyezett pedálokat egy fedéllel takarták le, nehogy a sofőr véletlenül megnyomja azokat. Ha az autót nem mozgássérült személy vezeti, a fedelet eltávolítva hozzá lehet férni a pedálokhoz.

Schmidt-Kiendl említett pár nehézséget, amivel a mozgásukban korlátozott embereknek szembe kell nézniük. Az akadálymentesítési törekvések szerencsére egész Európában virágoznak, a Münchenben található elektromos töltőállomások azonban nehezen kezelhetők a kerekesszékesek számára. Stefanie Wurst, a Mini vezérigazgatója úgy véli, egy teljesen befogadó társadalomban figyelnünk kell egymás igényeire, és a technológia szolgálatba állításával könnyítenünk kell egymás életén.

A Mini Cooper SE ráncfelvarrott változata 2021 végén került szerkesztőségünk közelébe, a menetpróba tapasztalatairól ide kattintva olvashatsz.

(Forrás:alapjarat.hu)

Karácsony Gergely csődje: a babakocsisok és a mozgássérültek is a Blaha Lujza tér elrontott felújításának a vesztesei

A budapesti Blaha Lujza tér felújítása körüli problémákra a politikusok és a szakemberek már a projekt kezdetén felhívták a közvélemény figyelmét. Sára Botond korábbi józsefvárosi polgármester arra figyelmeztetett, hogy a babakocsisok és a mozgássérültek járnak a legrosszabbul, ugyanis az aluljáróhoz tartozó lifteket meg sem építik. Vitézy Dávid, a Budapest Fejlesztési Központ Zrt. vezérigazgatója pedig arról beszélt, hogy érdemes lett volna a térre behozni a Népszínház utcai villamosmegállókat, hogy az utazóközönség kényelmesebben érhesse el a járműveket. Az elhibázott felújítással azonban ennek a hosszú távú lehetősége is meghiúsult.

Blaha Lujza tér felújítása fotó:Magyar Nemzet

– Másfél éve csúszik a Blaha Lujza tér felújítása a baloldal szerencsétlenkedése miatt. Talán most végre elindulhat a munka, bár jóval drágább lesz és egy csomó minden kimarad. Nem lesz lift, nyilvános wc és közösségi tér sem, de a Somogyi Béla utca felújítása is elmaradhat – közölte Sára Botond, korábbi VIII. kerületi polgármester 2021 júniusában. Hozzátette: ennek ellenére a beruházás 400 millió forinttal lett drágább. A korábbi kerületvezető azt is kiemelte, hogy a fejlesztések vesztesei a mozgássérültek és a babakocsisok lesznek, ugyanis a liftek megépítése szintén kikerült a tervek közül.

Vélhetően a felvonók megépítésének elmaradása miatt volt szükség azokra az új gyalogátkelőkre, amelyekkel Karácsony Gergely tovább szívatja az autósokat. Érdekesség, hogy az erről szóló cikkünk nyomán támadásba lendült a teljes baloldali sajtó, a Telextől kezdve a HVG-n át az olyan pártmédiumokig, mint a Hírklikk.hu. Érdemes megjegyezni, hogy ezek közül egyik cikkben sem került szóba, hogy a Blaha felújítása 400 millióval többe kerül, miközben kevesebb műszaki tartalommal valósul meg.

A tér megújulása a tömegközlekedés szempontjából sem volt átgondolt. Karácsonyék első tervei 2021 januárjában kerültek nyilvánosságra. Ekkor Vitézy Dávid, a Budapest Fejlesztési Központ Zrt. vezérigazgatója arra tett javaslatot, hogy tartsanak társadalmi vitát a projektről és vonják vissza a kiírt tendert. – Egy ekkora tömegközlekedési csomópontban nem lehet elég csak a térkövezés, a tömegközlekedés színvonalát is javítani kellene – emelte ki a vezérigazgató. Kifejtette: „Ennek megoldása az lenne, hogy a Józsefvárosba és Kőbányára tartó utasokon segítünk és a Népszínház utcai villamosok végállomását áthelyezzük a térre. A 28-as, 37-es és 62-es villamosok végállomása ma hosszú sétával, kényelmetlenül érhető csak el a metró felől, ehelyett a téren új, akadálymentes villamos-végállomás jöhetne létre, a tér további része pedig bezöldíthető lenne." Vitézy Dávid külön problémásnak tartotta, hogy a felújítás a villamoskapcsolat későbbi lehetőségét is kizárja, ugyanis ezt az útvonalat elzárják közművekkel.

Mint arról korábban írt az Origo, az is kérdéses, hogy egyáltalán elkészülnek-e a felújítási munkálatok 2022. IV. negyedévére, ahogyan az a tervekben szerepel. A Metropol több videót készített az építkezésen unatkozó melósokról, akik saját bevallásuk szerint munka helyett az aluljárókban fociztak.

(Forrás:Origo)

Az ölükben menekítették ki a tűzből a mozgássérült idős asszonyt a budapesti rendőrök

Egy XIII. kerületi társasház első emeleti lakása gyulladt ki március 11-én kora reggel. Az angyalföldi járőröknek köszönhetően senki nem sérült meg.

Illusztráció: Northfoto

A Budapesti Rendőr-főkapitányság Tevékenység-Irányítási Központjába 2022. március 11-én 5 óra 16 perckor érkezett bejelentés arról, hogy a XIII. kerület Garam utcában kigyulladt egy lakás.

A tűz bejelentése után nem sokkal két angyalföldi járőrpáros is a helyszínre ért, akik azonnal megkezdték a lakók értesítését és kimenekítését.

A második emeleten egy mozgásában korlátozott idős nőt találtak, akit kerekesszékével együtt, ölben vittek le az utcára. Az egyenruhásoknak köszönhetően senki nem sérült meg. A tüzet pedig a katasztrófavédelem munkatársai eloltották - írja a police.hu.

(Forrás: Blikk)

Göröngyös utat kellett bejárniuk száz év alatt a kerekesszékeseknek

A hazai mozgássérült-ellátás kezdetei százéves múltra tekintenek ugyan vissza, Magyarországon a mozgássérülteknek az oktatásba és a munka világába való teljes integrálása a mai napig várat magára, aminek hátterében nem csupán a fizikai akadálymentesség hiányosságai állnak.

URBÁN TAMÁS / FORTEPAN

A Tischler-féle lábprotézisgyártó cég termékei a Millenniumi kiállításon 1896-ban.

BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA / KLÖSZ GYÖRGY / FORTEPAN

„A hazai mozgássérült-ellátás vérkeringésébe nem az érintettségem miatt kerültem, bár elsőtől negyedikig tehermentesítő járógéppel jártam. Többet nyomhatott a latban, hogy a szüleim korán meghaltak, így negyedikes koromban állami gondozásba kerültem. Ott kitanultam a kertész szakmát, ami után egy ismerősöm megkérdezte, nem szeretnék-e mozgássérült gyerekeknek kertészetet tanítani. A többi iskolámat érettségitől a diplomáig esti tagozaton végeztem, és bekerültem a Budapesti Mozgásjavító Iskola Gyöngyvirág utcai kertészetébe. A sors fintora, hogy ebben a kertben rendszeresen játszottam gyerekkoromban” – mesél a magyarországi mozgáskorlátozott-ellátás egyik kulcsfigurája, Nádas Pál arról, hogyan indult a mintegy négy évtizedes pályafutása.

A XII. kerületi Gyöngyvirág utca 12-14. kertje a Svábhegyen 1954-ben. A szemben ülő Nádas Péter író és testvére, a tőle jobbra álló Pál később állami gondozásba került. Pált a Mozgásjavító élén az motiválta, hogy az otthonban élő gyerekeknek az övénél jobb sora legyen.

Az említett gyermekkori felvételen a szemben ülő testvér, a később világhírű íróvá cseperedett, Péter balján álló Nádas Pálnak, mint mondja, „nem voltak rossz emlékeim a gyerekkoromról, az elsődleges célom mégis az volt, hogy az otthonban lévő gyerekek jobb körülmények között éljenek, mint ami állami gondozottként nekem adatott”. A svábhegyi arborétumot, vagyis a kertet, amely a gyerekkora és a szakmai pályafutása között a hidat jelentette, 2005-ben bezárták, a telket eladták, a búcsúztatón Nádas Pál mondott beszédet.

1922 és 1908 körül. Fotó:FORTEPAN

A Gyöngyvirág utcai arborétum anyaintézményét, az 1964-es átnevezésekor Budapesti Mozgásjavító Iskolává átkeresztelt zuglói intézményt, melynek Nádas Pál 1987-től 2012-ig volt az igazgatója, 1903-ban alapították. Akkor még úgy hívták: Nyomorék Gyermekek Országos Otthona. „A nyomorék jelző akkor még nem számított pejoratívnak. Az intézmény célja az oktatás, a gyógyítás és a szakképzés szentháromságának a megteremtése volt.”

Fotó:BRAUN ANTAL / FORTEPAN

Állami Szociális Otthon (ma Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja) a XIV. kerületi Hermina (Május 1.) út 45. alatt 1967-ben.

A bentlakásos iskolába többnyire 4–5 évesen kerültek be a gyerekek. A fővárosban itt vezették be elsőként a hatosztályos helyett a nyolcosztályos elemit, ami után féltucat szakma közül lehetett választani. A cél az volt, magyarázza a később a hazai mozgássérült-ellátás és a paralimpiai mozgalom történetét kutatóként is feltáró Nádas, hogy a családok és a társadalom önálló, önmagáról gondoskodni képes felnőttet kapjon vissza.

Fotó:BRAUN ANTAL / FORTEPAN

A Hermina úti intézményben felvételeket készítő Braun Antal maga is mozgássérült volt.

„A kertészkedésen kívül a cipészkedést, a bőrdíszművességet, a szabást, a varrást lehetett kitanulni. Gyakori volt, hogy ezeket a szakmákat mozgássérült emberek végezték, elfogadott volt az érdekükben megvalósuló pozitív diszkrimináció. Amikor még édesapámmal laktunk a Pozsonyi úton, többnyire engem szalajtottak cipőt sarkaltatni. Az utcában lévő cipészműhely is egy nyomorék bácsié volt” – idézi fel Nádas.

RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ ÚJSÁG / FORTEPAN

1980-as évek közepe.

GÖMÖRI CSALÁD / FORTEPAN

1960-as évek eleje.

Jobb híján rideg integráció zajlott

Ahhoz, hogy a mozgáskorlátozott gyerekek a normál iskolákban a többiekkel együtt tanuljanak, a legtöbb feltétel nem volt adott. „Létezett ugyan integrált oktatás, már csak azért is, mert a vidéki települések jó részében még csak nem is hallottak a Mozgásjavítóról, ez úgynevezett rideg integráció volt. A gyerekek úgy boldogultak, ahogy tudtak, szakmai segítséget nem kaptak hozzá. Egészen 1982-ig egy ad hoc beiskolázási bizottság döntötte el, hogy ki járhat a többségi iskolába és kinek kell a gyógypedagógiai intézményekben tanulnia. A bizottság előtt azonban nem volt kötelező megjelenni” – mesél a speciális nevelési igényű gyerekek államszocializmusbeli beiskolázásának útvesztőiről Márkus Eszter, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának docense.

A Nyugat-Európában már akkor is elérhető mozgássegítő eszközöket itt hírből sem ismerték, a batárokként is emlegetett kerekesszékek szinte teljesen használhatatlanok voltak.

A súlyosabban sérült gyerekek sokszor teljesen kiestek az oktatási rendszerből. Igaz, a mozgáskorlátozottak csoportján belül jóval kisebb volt a súlyosan vagy teljesen mozgásképtelen gyerekek (és felnőttek) aránya. Az orvostudomány akkori eszközei mellett például a súlyos oxigénhiányos állapotban született csecsemők túlnyomó többsége nem maradt életben. Márkus a saját gyerekkori tapasztalatairól azt mesélte, hogy „egész gyerek- és fiatal koromból egyetlen mozgássérült kortársra emlékszem, a gimnáziumból. A családok sokszor elrejtették az érintetteket. Még egy évtizede is hallottam olyan esetről, amikor a falusi asszonynak csak a halálakor derült ki, hogy van egy – akkor már felnőtt – mozgáskorlátozott fia. Még a szomszédok sem tudtak a létezéséről.”

SZALAY ZOLTÁN / FORTEPAN

A Sport Aid elnevezésű, az afrikai éhezők megsegítésére rendezett futóverseny résztvevői a Rákóczi úton 1986-ban.

A falvakban ellátás nem volt, de az élet nem állt meg

Az ellátás sajátosságait jól példázzák a mozgássérültek érdekképviseletének kiépítésében oroszlánrészt vállaló Hegedüs Lajos személyes tapasztalatai. A „civilben” ügyvédként dolgozó Hegedüs 1952-ben, kétéves kora előtt bénult meg részlegesen a gyermekparalízis-járvány következtében. A dunántúli kis faluban, ahol született, nem volt óvoda, iskolába együtt járt a többi gyerekkel. „Egy ilyen kis faluban senki nem hallott gyógypedagógiai módszerekről, viszont a szó legnemesebb értelmében pedagógusok tanítottak: még tornából sem kaptam felmentést, a tanár egyszerűen olyan feladatokat adott, amiket meg tudtam csinálni. Focizás közben a járógép még előnyt is jelentett, ha abba valaki belerúgott, többet engem biztos nem támadott. Otthon éppúgy etettem a jószágokat, itattam a lovakat, mintha semmi bajom nem lett volna, legfeljebb kicsit lassabban ment. Igaz, anyámnak a hátán kellett felvinnie a lépcsőkön a gyógytornára, az osztálytársaim közül pedig mindig volt valaki, aki vitte a táskámat, amíg nem tanultam meg biciklivel járni.”

LECHNER NONPROFIT KFT. DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT / VÁTI / FORTEPAN

A szegedi Petőfi sugárút a Vám tér felé nézve 1967-ben, háttérben a Tisza malom.

Hegedüs már kamasz volt, amikor először találkozott más mozgássérültekkel, a fővárosban, ahová a rekonstrukciós műtétjeire kellett járnia. Itt ismerkedett meg a később ugyancsak jogi végzettséget szerző Chikán Csabával és Dallos Jánossal, valamint Ráday Sándorral, utóbbi négyvégtagsérült mérnökként később a hazai akadálymentesítés élharcosa lett. Sorstársaival először regionális érdekképviseleti szervezeteket alapítottak, Hegedüs például Somogy megyében. 1981-ben életre hívták a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségét.

(balra) Marjai Tamás a Szigethalmi Vasas mozgássérült gokart versenyzője 1965-ben. (jobbra) A BOTE (ma Semmelweis Egyetem) I. sz. Gyermekklinika az Üllői úton a Bókay János utca sarkánál 1967-ben.

MAGYAR RENDŐR ÉS BOJÁR SÁNDOR / FORTEPAN

(balra) Oktogon, 1952. (jobbra) A Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház parkolója 1981-ben.

Hegedüs szerint nem ideológiai körülmények állnak annak hátterében, hogy a mozgássérültek akkor is és még mindig részleges szegregációban élnek. „Bár az, hogy a fizikai környezet nem akadálymentes, hozzájárul, hogy a mozgáskorlátozottak nem tudnak a többségi társadalomba integrálódni, de ennek legalább olyan fontosak a mentális akadályai. Sok esetben a szülők rekesztik ki a saját gyereküket, érdekvédőként sokszor épp velük kell küzdenem, hogy engedjék a gyerekeiket felnőni, hagyják őket úgy élni, ahogy tudnak.” Mindez a sorsközösség elutasításához is vezethetett akár. Az érdekvédelemben négy évtizede aktív Hegedüs megemlítette, hogy a rendezvényeiken való szereplést egy ismert hazai paraszupersztár például azzal utasította vissza, hogy „nekem semmi közöm hozzátok”.

URBÁN TAMÁS / FORTEPAN

A budapesti Kisstadionban 1978-ban.

PÉTERFFY ISTVÁN / FORTEPAN

Deák Bill Gyula a legutóbbi évekig nem beszélt arról, miért amputálták a bal lábát, csak nemrégiben idézte fel, hogy a 11 éves korában, orvosi műhiba következtében történt műtét miatt egyszer még öngyilkosságot is megkísérelt. Ezen az 1971-es képen Sztár nevű együttesével zenél.

Élnének, mint mások, ha a fejekben akadálymentesség lenne

Bár a végtagműtétek okairól és körülményeiről az 1970-es évektől több mint egy évtizeden át képriportokat készítő Urbán Tamás fotóriporter elsősorban a veszteség társadalmi vonatkozásaira igyekezett a képeivel rámutatni, kérdésünkre felidézte egy személyes élményét is. A sokat próbált, baleseti és bűnügyi helyszíneken, börtönökben, nevelőotthonokban, prostituáltak és futtatóik által elfoglalt városrészekben dolgozó fotóriporter azt emelte ki, hogy szakmai pályafutása legmegrázóbb pillanata az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben érte.

URBÁN TAMÁS / FORTEPAN

„Főként a rehabilitációs osztályon, a tornaórákon dolgoztam, de előfordult, hogy amputációs műtétet fényképeztem végig. Egy ilyen alkalommal ott felejtettem a fénymérőmet, amiért muszáj volt visszamennem. A műtőben, ahol előtte órákon át néztem a lencsén keresztül az amputáció minden apró részletét, már senki nem volt. Az operáció alatt a munkára koncentráltam, dolgozott bennem az adrenalin, de akkor, a sarokba pillantva hirtelen megszédültem, egy pillanatra elsötétült előttem a világ. Négy-öt láb volt egymás hegyén-hátán a sarokban, az aznapi operációkból visszamaradt végtagok. Soha nem fogom elfelejteni, a pályafutásom legmegrázóbb pillanata volt.”

URBÁN TAMÁS / FORTEPAN

Urbán Tamás a gyermekbénulás következtében a harmincas éveiben bekövetkezett haláláig vastüdőben élő Szabó Lászlót az utolsó útjára is elkísérte a Megyeri úti temetőbe 1984-ben.

Urbán, a munkáira egyébként jellemző módon, ezúttal is a portréalanyai mindennapjainak szerves részévé vált: „úgy éreztem, a többség kiközösíti ezeket az embereket, az utcán nagy ívben kikerülték őket, másképp viselkedtek velük, mint a többiekkel. Szerettem volna bebizonyítani, hogy éppúgy élhetnének, mint bárki más. A rehabilitációs intézetben volt egy orvos barátom, Klauber András, elhatároztuk, hogy szervezünk a mozgássérült fiataloknak egy balatoni táborozást. Szereztünk az Expressz utazási irodától egy kempinget, és 30 embernek egy hétre elegendő ellátást. A táborhelyet előtte át kellett kissé alakítani, de az élmény mindenkinek felejthetetlen volt.”

URBÁN TAMÁS / FORTEPAN

Mozgássérült fiatalok táborozása Balatonszemesen 1984-ben.

URBÁN TAMÁS / FORTEPAN

URBÁN TAMÁS / FORTEPAN

A fotóriporter Urbán és az érdekvédelmi aktivista Hegedűs nem tudtak ugyan egymás munkájáról, mégis szinte hajszálpontosan ugyanazt élték át. Az első MEOSZ-szervezésű balatoni tábort Hegedűsék 1982-ben rendezték Balatonfenyvesen, amit több táborozás is követett Fonyódligeten, majd Siófokon. „A kempingek nem voltak akadálymentesek, de használhatóak voltak: a földszintes épületek 2-3 lépcsőfokát rámpákkal hidaltuk át, ha leszereltük az oldalpanelt vagy az ajtót, a vécébe és a zuhanyzóba épp befért a kerekes szék. A zuhanyzóig trabantjáratokkal jutottunk el: az elől haladó autóba kapaszkodott az első kerekesszékes, az ő székébe a második, és így tovább. Amit nyugat-európai értelemben akadálymentesítésnek nevezünk, az Magyarországon még ma sem létezik. Ha akadálymentesített egy vécé, akkor be van zárva az ajtaja, és ahol el kell kérni a kulcsot, oda két lépcső vezet fel. Először a fejekben kell akadálymentesíteni, a többi csak azután történik meg.”

Írta: Balázs Zsuzsanna | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/mozgasserultek-helyzete

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Forrás:24.hu)

A gerincvelő-sérülések gyógyítására alkalmas gélt fejlesztettek

Bénult egerek gerincvelő-sérülésének helyére befecskendezett szol-géllel sikerült elérni, hogy a kísérleti állatok négy hét után újra járni tudjanak. A szupramolekuláris fibrillák nemcsak kitöltik az idegsejtek közötti teret, de a sejtnövekedést is serkentik.

Fotó: Northwestern University/Napi.hu

A chicagói Northwestern Egyetem kutatói hatékony megoldást fejlesztettek ki, amely segíthet a gerincvelő-sérülés miatt lebénult embereknek visszaadni a mozgás szabadságát. A csoport által kifejlesztett szol-gél, amely a sérült helyre befecskendezve külső beavatkozás nélkül képes felvenni a szükséges alakot amellett, hogy maga is vezeti az ingerületeket, a természetes gyógyulási folyamatokat is segítheti - derül ki a New Scientist összefoglalójából.

Samuel Stupp, a chicagói Northwestern Egyetem munkatársa és kollégái olyan fehérjeegységekből, úgynevezett monomerekből álló anyagot hoztak létre, amelyek vízben hosszú láncokká, úgynevezett szupramolekuláris fibrillákká állnak össze.

Amikor a hátsó lábukra lebénult egerek gerincvelőjébe fecskendezték a fehérjestruktúrátt, ezek a fibrillák gélt képeztek a sérülés helyén. Ez utánozza a sejtek körül normális körülmények között található sejthálózatot, és a sejtek növekedését segítő körülményeket alakít ki. Emellett az idegek regenerálódását serkentő jeleket is szolgáltat.

A kutatók 76 bénult egeret injekcióztak be a fibrillákkal vagy sóoldatból készült placebóval, egy nappal a kezdeti sérülés után. Megállapították, hogy a gél lehetővé tette a lebénult egerek számára, hogy négy héttel az injekció beadása után járni tudjanak, míg a placebót kapott egerek nem nyerték vissza a járás képességét.

A kutatócsoport megállapította, hogy a gél segített regenerálni a neuronok levágott végeit, és csökkentette a hegszövet mennyiségét a sérülés helyén, amely általában akadályt képez a regeneráció előtt. A gél emellett fokozta a vérerek növekedését, ami több tápanyagot biztosított a gerincvelő sejtjei számára.

"A funkcionális helyreállítás mértéke és a javulás szilárd biológiai bizonyítékai, amelyeket a súlyos emberi sérülést valóban utánzó modell segítségével figyeltünk meg, a terápiát más megközelítésekhez képest kiemelkedővé teszik" - mondja Stupp.

Stupp szerint a bénulás kezelésére kifejlesztett egyéb kísérleti kezelések őssejteket vagy fehérjéket használnak, és biztonságosságuk és hatékonyságuk megkérdőjelezhető. Az általuk fejlesztett szol-gél viszont hatékonyabbnak és biztonságosabbnak látszik az első vizsgálatok alapján.

Az elmúlt időszakban számos kutatást végeztek, amelyek képesek lesznek visszaadni a testi fogyatékkal élők elveszett képességeit. Agyi implantátumokkal már sikerült vakok látását visszaadni, valamint segíteni, hogy teljesen bénult személyek képesek legyenek kommunikálni.

(Forrás:Napi.hu)

Csoda történt Nyíregyházán: felállt a kerekesszékből és járni kezdett a mozgássérült fiú

Egy borzasztó baleset miatt a kerekesszékbe kényszerült Csépke Bence három éven át minden nap azért küzdött, hogy egyszer újra lábra állhasson. Hétvégén végre elérkezett ez a várva várt pillanat, hiszen a fiú csodával tatáros módon felállt a kerekesszékéből és 30 méteren keresztül sétált egy futóversenyen.

Bence három év után felállt a kerekesszékből és a saját lábán sétált egy futóversenyen (Fotó: TV2 Tények/Blikk)

A most 25 éves nyíregyházi fiú három évvel ezelőtt szenvedett rettenetes autóbalesetet a 41-es főúton, amikor egy vadnyulat próbált kikerülni, ám autója megcsúszott mikor megpróbált visszatérni a saját sávjába. Rajta kívül barátnője, Gréta utazott még a kocsiban, neki szerencsére nem lett komolyabb baja, de Bence nagyon súlyosan sérült.

- Volt annyi lélekjelenlétem, hogy még a telefont elővegyem a zsebemből. Hívtam a tesómat, mondtam, hogy jöjjön azonnal, mert leszakadt a lábam, nem érzem. Ezután hívtam a mentőket is - mesélte Bence a Tényeknek, akit a kórházba szállítást követően több mint 10 órán keresztül műtöttek. A fiatal srácnak megsérült a gerincvelője és több csigolyája is eltört, ám a lába szerencsére valójában nem szakadt le, ezt csupán ő hitte.

Bence és Gréta a baleset óta is egy párt alkotnak, egyikük számára sem volt kérdés, hogy a történtek után is együtt maradjanak. A lány mindenben támogatja kedvesét, aki nyolc hónapot töltött különböző kórházakban rehabilitáción, mire hazamehetett. Bence célja most az, hogy egyszer valamikor újra futhasson.

(Forrás:Blikk)

Képzőművészeti felhívás fogyatékossággal élőknek

A Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége (FODISZ), Tata Város Önkormányzata és a Humanitas SE közösen, országos képzőművészeti pályázatot ír ki, III. Szabó Szonja ParaKépzőművészeti biennálé címmel.

Fotó:Infostart.hu

Szabó Szonja, a 2016-ban, 38 évesen elhunyt súlyosan mozgássérült tatai képzőművész saját stílust teremtve alkotott. Tagja volt a Szájjal és Lábbal Festők Nemzetközi Szervezetének. Gyermekként több hazai és nemzetközi díjat nyert. 2013-ban Komárom-Esztergom Megye Príma Díjasa lett. Alapítója és aktív játékosa volt a Tatabányai Humanitás SE Boccia Szakosztályának. Több dobogós helyezése mellett 2011-ben Magyar Bajnok volt – olvasható a FODISZ sajtóközleményében.

A kiállítás célja: 

megmutatni a fogyatékossággal élők körében rejtőzködő tehetségeket, elismerést adni nekik és példát, értékeket felmutatni az ép társadalom számára.

Szabó Szonja emlékének adózva, a szervezők harmadik alkalommal rendezik meg egyidőben – amennyiben a járványügyi helyzet ezt lehetővé teszi – 2021. június 11–13. között, Tatán, az III. Szabó Szonja Para Boccia Emlékversenyt és ParaKépzőművészeti Biennálét, mely a FODISZ „Több, mint sport!” szlogenjének megfelelően, a sportot és a művészetet összekapcsoló olyan duális rendezvény, ahol a két terület egymással karöltve, de önállóan is értékesen mutatkozhat meg.

A pályázat témája:

A beérkezett pályaművekből 40 kép kerül kiállításra, a kiállítás egy hónapon keresztül lesz látogatható Tatán (pontos helyszín a későbbiekben kerül meghatározásra).

A pályázók köre:

Bármilyen sérültségi területen érintett (látás-, hallás-, mozgássérült, illetve értelmileg vagy tanulásban akadályozott) fogyatékossággal élők. Korhatár: 16 éves kortól, felső korhatár nélkül.

A pályázat országos hatókörű, nincs területi korlátozás.

A pályázaton amatőr és hivatásos művészek alkotásai egyaránt részt vehetnek.

A pályázatok lehetséges paraméterei:

A pályázaton bármilyen témájú festménnyel, képpel, alkotással lehet nevezni.

Technika: szabadon választott. Méret: szabadon választott, maximális méret: 50x70 cm

A pályázatra keretezett, lehetőség szerint paszpartuzott alkotásokat lehet beküldeni. Egy pályázó három alkotással nevezhet, mely lehet sorozat, de lehet 3 önálló mű is.

Pályázati díj: nincs.

A pályázatot kezelő szervezet a FODISZ (Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége) 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3., IV. emelet. 401/11. (Magyar Sport Háza)

A pályázat menete:

A pályázatra beadandó alkotások előzsűrizésen vesznek részt. Az előzsűrizéshez 2021. május 10-ig kell a pályázóknak kitöltött adatlappal együtt alkotás(aik)ról fényképet küldeni a kommunikacio@fodisz.hu e-mail címre. A fotók elnevezésének azonosnak kell lennie a Pályázati adatlapon feltüntetett alkotás(ok) címével. A Pályázati adatlap ide vagy ide kattintva tölthető le.

A zsűri a beérkezett fotók alapján 2021. május 20-ig hozza meg döntését és értesíti az alkotókat, hogy mely képek, alkotások kaptak meghívást a kiállításra.

A kiválasztott alkotások eredetijét a FODISZ központi irodájába kell eljuttatni (1146., Budapest, Istvánmezei út 1-3. IV. emelet, 401/11. szoba, Magyar Sport Háza).

Személyes képátvétel időpontjai: 2021. június 1. (kedd), június 2. (szerda), június 3. (csütörtök), 9.00–16.00 óra között. Információs telefonszám: +36 (30) 2211-612.

Postai úton történő beküldés esetén, a postára adás dátuma, legkésőbb 2021. május 31. (Postai cím: FODISZ - 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. IV. emelet, 401/11.)

Amennyiben a pályázók határidőig nem juttatják el alkotásaikat a megadott beadási címre, a kiállításon való megjelenéstől és az esetleges díjazástól elesnek.

A behívott, kiválasztott képek közötti díjazás eredményhirdetésére a kiállítás megnyitóján kerül sor. Természetesen a díjazottak előzetesen értesítést kapnak.

Kiállítás megnyitásának tervezett dátuma: 2021. június 12. (melyet követően a kiállítás 1 hónapig lesz megtekinthető).

A közelmény kiemeli: a kiállításra kiválasztott képek beadásának, beszállításának időpontjai, illetve a kiállítás megnyitójának dátuma,

a járványhelyzet miatt esetlegesen módosulhatnak,

amelyről a kiállításra meghívott alkotókat értesíik.

Díjazás:

A kiírók a pályázat résztvevői között nem hirdetnek 1–3. helyezettet, ezzel is kinyilvánítva, hogy számukra minden beérkezett mű kivételes értéket képvisel. Azonban a zsűri értékelése alapján a kiállítás támogatói, együttműködői részéről 10 elismerő díj kerül átadásra. A díjak együttes összértéke: 500 ezer forint.

Végül megjegyzik:

• Amennyiben az aktuális járványhelyzet nem teszi lehetővé a pályázati kiírásban leírtak szerinti megvalósítást és a kiállítás megrendezését, a pályázatot kezelő szervezetnek jogában áll módosításokat tenni, melyről a pályázaton résztvevőket tájékoztatja.
• A beérkezett pályaműveket a pályázatot kezelő FODISZ hivatalos átvételi jegyzőkönyvvel veszi át és ideiglenesen – a kiállítás időtartamára, beleértve a kiállítás építési és bontási időpontjait – átadja a kiállítóhely számára. A kiállítás végén a FODISZ visszavételezi és visszaszállítja a képeket, a FODISZ központi irodájába. Az alkotók itt vehetik át személyesen alkotásukat.
• A pályázók, a pályázaton való részvétellel hozzájárulnak ahhoz, hogy a pályaműveket a pályázat kezelője, a FODISZ, digitálisan feldolgozza, azokat különböző kommunikációs csatornáin megjeleníthesse, valamint különböző kiadványokban felhasználhassa, megjeleníthesse az alkotások digitális feldolgozásait, az alkotó nevének feltüntetésével. A pályázó a pályázaton részvétellel elismeri, elfogadja, hogy a további felhasználással kapcsolatban semmilyen anyagi követeléssel, szerzői jogi díjjal nem élhet.

(Forrás: Infostart.hu)

Párnát szorított az arcára és álmában elvágta mozgássérült testvére torkát a 14 éves lány

A 14 éves amerikai Claire Miller magából kikelve hívta a rendőrséget miután brutális kegyetlenséggel meggyilkolta 19 éves mozgássérült nővérét, Helen Millert. A lány a hatósággal készségesen együttműködött, és elvezette őket a hálószobába, ahol a vérbe fagyott nő feküdt.

Különös kegyetlenséggel gyilkolta meg nővérét a 14 éves Claire Miller © police/borsonline.hu

„MEGKÉSELTEM A NŐVÉREM”– a tinédzser a nyomozóknak folyamatosan ezt az egy mondatot ismételgette hisztérikusan, de arra nem adott egyelőre magyarázatot miért végzett az idősebb lánnyal.

A rendőrök elmondták, hogy már megérkezésükkor láttak egy nagy vérfoltot az udvaron a hóban, mint kiderült, míg Claire várt rájuk, abba próbálta lemosni kezeiről a vért. A házban megtalálták az áldozatot, akinek arcát egy véres párna takarta nyakán pedig hatalmas mély vágás húzódott, ami teljesen átszakította a nyaki artériáját. Helennek esélye sem volt a túlélésre, szinte azonnal elvérzett. A helyszínelők úgy gondolják, valószínűleg álmában érte a támadás.

A fiatal lányt gyilkosság miatt letartóztatták, de a hatóságok egyelőre nem adtak bővebb tájékoztatást az ügyben.

(Forrás: borsonline.hu)

Míg a nagyi elszívott egy cigit, mozgássérült unokája belefulladt a 17 centis vízbe

Súlyos árat kell fizetnie gondatlanságáért egy nőnek, aki felügyelet nélkül hagyott egy fogyatékos gyermeket fürdés közben. A kiskorú a mindössze 17 centi magasra engedett vízben vesztette életét.

Gondatlanságból elkövetett emberölés miatt kell bíróság elé állnia egy nőnek, akinek mulasztása miatt 2019 novemberében meghalt az unokája. A fogyatékossága miatt állandó felügyeletre és ellátásra szoruló gyermek a zuhanytálcában fulladt meg fürdés közben.

A vádirat szerint a vádlott – férje halálát követően – lányával és annak házastársával, valamint gyermekeikkel élt egy háztartásban. 2019. novemberében a lányával, valamint kiskorú, fogyatékos unokájával tartózkodott otthon. A gyerek ébredését követően édesanyja a zuhanytálcába ültette, melyet 17 centi magasságban töltött fel vízzel – olvasható a Székesfehérvári Törvényszék oldalán.

A gyermek önállóan fürödni nem tudott, a vízben azonban szívesen eljátszott, ezért édesanyja megkérte a nagymamát, hogy vigyázzon rá addig, amíg ő az ebéd elkészítéséhez a fagyasztóból húst vesz elő. A nagymama egy ideig szemmel tartotta a gyermeket, ám később úgy döntött, hogy elszív egy cigit. Kiállt a bejárati ajtó elé, ahonnan – értelemszerűen – nem látott rá az unokára, aki valamiért az oldalára fordult és belefulladt a vízbe. Édesanyja talált rá, aki azonban már hiába hívta a mentőket. A gyermek a helyszínen életét vesztette. Az ügy előkészítő ülését szerdán reggel tartották a Székesfehérvári Törvényszéken.

(Forrás: Borsonline.hu)

Buszmegállóban raboltak ki egy mozgássérültet

A Pécsi Járási Ügyészség rablás miatt emelt vádat az ellen a férfi ellen, aki erőszakkal szerezte meg egy mozgássérült férfi irattartóját és a pénzét.

Fotó: police.hu/Origo

A férfi idén nyáron egy pécsi buszmegállóban odaült egy csonkolt lábú, mozgáskorlátozott férfi mellé. Beszélgetni kezdett vele, amivel ELTERELTE A FIGYELMÉT, MIKÖZBEN MEGSZEREZTE A KULCSAIT, MAJD KÖZÖLTE VELE, HOGY CSAK AKKOR ADJA VISSZA, HA ÁTADJA NEKI AZ ÖSSZES PÉNZÉT.

A mozgássérült férfi adott neki ezer forintot, de a támadó nem érte be ennyivel, ezért ököllel arcon ütötte.

A KÉT FÉRFI VEREKEDNI KEZDETT, EKÖZBEN A TÁMADÓ KIRÁNTOTTA A SÉRÜLT FÉRFI KABÁTJÁNAK ZSEBÉBŐL AZ IRATTARTÓJÁT, ÉS ELLOPTA A BENNE LÉVŐ EZERÖTSZÁZ FORINTOT.

Akár 10 évre is börtönbe kerülhet, ha bűnösnek találják. Sorsáról a Pécsi Járásbíróságon döntenek majd.

(Forrás: Origo)

Mozgássérült férfit fosztottak ki Hódmezővásárhelyen

Egy hódmezővásárhelyi nő és egy férfi bement egy mozgáskorlátozott férfi házába, és elvitte az asztalon hagyott pénzét. Tudták, hogy a férfi csak kerekesszékkel tud mozogni.

A nő és a társa május 17-én mentek a be nyitott ajtón keresztül a férfi lakásába.

KIHASZNÁLTÁK, HOGY A HÁZIGAZDA TÖBB SZERVI BETEGSÉGE MIATT CSAK KEREKESSZÉKKEL TUD MOZOGNI, ÉS ELVETTÉK AZ ASZTALON, BORÍTÉKBAN HAGYOTT 80 EZER FORINTJÁT.

Ezek után elmenekültek. A nyomozás közben a rendőrök megtalálták a pénzt és lefoglalták. Az ügyészség a nőt és a férfit minősített kifosztással vádolja.

(Forrás: az Origo)

Testi fogyatékosság: egy kis segítséggel teljes életet lehet élni sérülten is

Vannak olyan buszok, ahová egyszerűen nem szállhatnak fel mozgássérültek elektromos kerekesszékkel.

Fotó:Ilusztráció Shutterstock

– Az élet minden területén – amit életnek nevezünk – számos nehézséggel küzdenek azok, akik valamilyen fogyatékossággal élnek, legyen az a személy mozgássérült vagy látássérült – válaszolta a Napló kérdésére Szécsényi Lajos, a Mozgáskorlátozottak Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének elnöke.

– Alapvetően nincsenek sorrendek, és nem lehet felállítani egy skálát a nehézségeket illetően – folytatta.

„Ami mégis meghatározó és nagyon fontos, maga az elhelyezkedés, a munkába állás, a munkának a megtalálása. Sokszor már a munkahelyre való eljutás közben is számos nehézségbe ütközik egy olyan ember, aki valamilyen fogyatékossággal él.”

Napjainkban elmondható, hogy az egészséges emberek is nehezen találnak munkát, de egy mozgáskorlátozott számára még több a hátráltató tényező.

– Ennek rengeteg oka van, és nagyon hosszú lenne a lista, ha mindent felsorolnék, így a legfontosabbakat emelném ki: nyilván van egy alulképzettség, ami számos okból fakadhat – emelte ki Szécsényi Lajos. – Emellett erősen jelen van a munkáltatói ellenszenv a mozgáskorlátozott emberekkel szemben, még akkor is, ha bizonyos törvények meghatározzák, hogy a megváltozott munkaképességűeket is foglalkoztatni kell egy adott létszám fölött – hangsúlyozta.

„A többség úgy gondolja, hogy a testi fogyatékossággal élő emberek nem képesek teljes munkát végezni. Rátesz egy lapáttal az adott szituációra az, hogy bizonyos esetekben speciális teret kell létrehozni ezeknek az embereknek, akadálymentesítésre van szükség, és ezt a munkáltatók nem preferálják.”

Száz méter a városban is nehéz

Abban az esetben, ha megfelel egy munkahely, rögtön következik egy újabb probléma: az épített környezet akadálymentessége. – Ha felvesznek egy mozgássérültet valahová dolgozni, sok esetben nehézségeket okoz eljutni a munkahelyre – fogalmazott az elnök. – A tömegközlekedés használata rendkívül körülményes, hiszen az is, aki képes vele közlekedni, akadályokba ütközhet, főként a kerekesszékben élők. Sok esetben nehéz még a városban is megtenni akár csak száz métert is – folytatta.

– Összegezve, egy mozgáskorlátozott életében a megélhetéshez szükséges munka és a környezet akadálymentesítése jelenti a legnagyobb nehézséget. Azonban azt gondolom, hogy az akadálymentesítés szó nem takarja azt, amire valójában szükség van, így ezt nem jól használják – tudatta. – Én inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egyenlő esélyű hozzáférés. Ez már egy sokkal tágabb fogalom. Egy olyan gyalog­átkelőhely, ahol nincs tíz centiméteres járdaszegély, az ugyanúgy fontos egy kisbabát toló anyukának, mint egy olyan kerekesszékben élőnek, akinek ez egy leküzdhetetlen akadályt jelent – mutatott rá.

– Évekkel ezelőtt zajlott egy olyan történet, aminek talán még most sincs vége, ugyanis voltak és vannak olyan járatok és buszok, ahova egyszerűen nem szállhatnak fel elektromos kerekesszékben ülők vagy háromkerekű EL-GO-t használó, fogyatékkal élő személyek. Kevés helyen, de jelen van ez a probléma napjainkban is – fűzte hozzá.

Nem mindegy, melyik csigolya…

Egy mozgássérült is tud teljes életet élni, sportolni, aktívan eltölteni a szabadidejét. – Az országban elég kevés helyen, de azért vannak olyan sportágak, ahová konkrétan kerekesszékesek is mehetnek – osztotta meg Szécsényi Lajos. – Létezik egy-két olyan sportegyesület, ahol teniszt játszanak vagy kosárlabdát, de nem igazán jellemző ez manapság Magyarországon – részletezte. – Kiemelendő azonban a kerekesszékes vívás, amiben elég jók vagyunk. Ha konkrétan arról beszélünk, hogy valaki kerekes­székes, nem mindegy, hogy hányadik gerinccsigolyájától béna. Nyilván egy nyakhoz közeli gerincvelő-szakadás teljesen más, mint kettővel lentebb – hívta fel a figyelmet. – A táplálkozás összetettebb probléma, amire szintén figyelmet kell fordítani – zárta a gondolatait.

A kulcsszó: hogyan segíthetünk?

A mozgássérültek életében jelen lévő könnyítésekre használt „kedvezmény” szó nem megfelelő, és nem is helytálló. – Azt gondolom, hogy egy gondoskodó államnak kompenzálnia kell ezeket az embereket, azért, hogy közlekedni, tanulni tudjanak, és enyhítést kapjanak arra a hátrányra, ami érte őket az életben – mutatott rá Szécsényi Lajos, a Mozgáskorlátozottak Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének elnöke.

„Minden állampolgárról gondoskodni kell, így erről a rétegről is. Hazánkban is számos olyan dolog van, ami segíti a mozgáskorlátozottak életét. Létezik gépkocsiszerzési támogatás, amelyet új és használt járműre egyaránt lehet igényelni.”

Bárki tehet értük

Az államtól igényelhetnek a mozgáskorlátozottak akadálymentesítési támogatást is. – Kiemelendő a parkolókártya lehetősége, ami arra szolgál, hogy adott esetben egy olyan helyen parkoljanak költségmentesen, ahol az autót könnyen meg lehet közelíteni – hangsúlyozta az elnök. Szécsényi Lajos elmondta, hogy egy átlagember segítsége is sokat jelenthet egy korlátozott életében. – Mindig kérdezzék meg azt, hogyan tudnak segíteni, ne szégyelljék. A kulcsmondat mindig az: hogyan segíthetünk?! Minden embernek másképp van szüksége támaszra, mások az igényei egy kerekes­székben ülőnek, és máshogy kell segíteni annak, aki mankóval jár – osztotta meg. – Ezeket az embereket pontosan ugyanúgy kell kezelni, mint a szomszédot, akinek semmi baja sincs. Ugyanúgy kell hozzáállni egy autista gyerekhez, egy látássérülthöz és egy mozgássérülthöz is, mintha egy egészséges ember állna előttünk – vélekedett.

Teljes élet művégtaggal

A nagyobb járványok, amelyek az ötvenes évek végén voltak, mint a gyermekbénulás, ma már nem igazán vannak jelen az életünkben. – Akkoriban hatalmas tömegek betegedtek meg, ami különféle bénulásokkal járt, és maradandó nyomokat okozott az emberek életében – emlékezett vissza Szécsényi Lajos.

– Manapság ilyenek már nincsenek, szerencsére. Természetesen előfordulhatnak szülés közben vagy terhesség alatt bekövetkező különféle betegségek, de ahogy én látom, az a jellemzőbb inkább, hogy szülés közben történik olyan dolog, ami miatt a gyermek fogyatékkal születik – folytatta.

„A járványok visszaszorulása valószínűleg a védőoltásoknak is nagyban köszönhető. Az utóbbi években azonban előtérbe kerültek a balesetes sérülések, de ezek a korunk mobilizációjával egyenes arányban növekednek, hiszen mindenki autóval és motorral jár.”

– Kiemelendőek a sportbalesetek is, ahol szintén maradandóan megsérülhetnek az emberek, ilyenek a különféle téli sportok – tette hozzá.

Hány kilót kell cipelni?

Nehéz kérdés manapság, hogy az emberek használnak-e művégtagokat, hiszen a legfontosabb tényező, hogy mikor történik a baleset. – Konkrétan egy alsó végtag elvesztése esetén fontos, hogy fiatalon vagy idősebb korban történik-e a veszteség – emelte ki Szécsényi Lajos. – A saját példámat szoktam felhozni mindig. Huszonkét éves koromban egy közlekedési balesetben elvesztettem a bal lábam, fiatalon, egészségesen – idézte fel.

– Nem okoz problémát számomra, azóta is úgy élek, és rengeteg dolgot meg tudok csinálni, amit egy ilyen művégtag megenged, a túrázástól kezdve, egészen a futásig. A legfontosabb tényező, hogy mikor történik a baleset. Egy alsó végtag elvesztése esetén minél idősebb korban következik be a baleset, annál nehezebb feldolgozni és megtanulni járni benne. A túlsúly nagymértékben befolyásolja a folyamatot, mivel nem mindegy egészségesen sem, hogy százhúsz kilogrammot cipelünk, vagy nyolcvanat – vélekedett.

(Forrás:a Hajdú-Bihar-Megyei hírportál)

Videón, ahogy vonat elől ment meg egy rendőr egy kerekesszékben ülő embert

Elképesztő pillanatok. Bármelyik akciófilm legizgalmasabb jelenete lehetne – de ez a valóság: a közösségi oldalakon megjelent egy videó, amin egy rendőrtiszt megmenti egy mozgássérült ember életét. A helyszín: Lodi, egy Sacramento (Kalifornia) mellett található város. Az időpont: augusztus 12, reggel háromnegyed kilenc.

Fotó:24.hu

A videón Erika Urrea rendőrtisztet láthatjuk munkában, aki észreveszi, hogy egy férfi kerekesszéke a sínek közé szorult, miközben a sorompó már megy le, a vonat pedig érkezik.

A rendőrnő egy pillanatig sem tétovázik. Akcióját testkamerájának köszönhetően az egész világ láthatja.A 66 éves férfi lábsérülésekkel került kórházba.

A felvétel az alábbi linken tekinthető meg.

(Forrás:a 24.hu)

„Ez csak egy test, nem ez a lényeg” – Kollinger Szabolcs a Mandinernek adott interjút

„Az állapotomra igazából soha nem haragudtam. Igyekszem ebből a lehető legtöbbet kihozni, csak közben idegesítő látni, hogy sokan mások stagnálnak, nem csinálnak semmit.” Kollinger Szabolcs különleges személyiség: végtaghiánnyal született. E sorok írója abban a szerencsés helyzetben volt, hogy éveket tölthetett el Szabolcs mellett egy speciális oktatási intézményben. Sokat tanultam tőle. Hosszú ideig nem láttuk egymást, most viszont végre beszélgethettünk egy jót az életéről, a versekről, az influenszer-lét nehézségeiről, egyszóval arról, hogy mivel jár az, ha valaki ilyen adottságokkal éli az életét.

Mi az első emléked? -Győrffy Ákos újságíró

A nevelőanyám, aki azóta is a nevelőanyám, igaz, most már nem otthon élek. A kisugárzása, a kedvessége az, ami a legelső emlékem. Három és fél éves koromban kerültem hozzá, Szentendrére. Huszonnyolc éves koromig ő pátyolgatott.- Kollinger Szabolcs

Mielőtt hozzá kerültél, hol éltél? -Gy A

Az egy „vegetatív” állapot volt, intézetről intézetre, kórházról kórházra. Nagyon sokszor volt tüdőgyulladásom. Ez nyilván abból adódott, hogy csak feküdni tudtam, mozogni nem. Csak feküdtem gyakorlatilag három éven keresztül.-K Sz

Édesanyád a születésed után ott hagyott a kórházban.-Gy A 

Utánanéztem ezeknek a régi dolgoknak azóta. Igazából – hogy is mondjam – lemondatták rólam. Aláírattak vele egy papírt, hogy nem alkalmas a nevelésemre.-K Sz

Miért? -Gy A

Mert nem tartották erre alkalmasnak sok szempontból. A környezete sem volt olyan, és állítólag szerepet játszott benne az alkohol is. Az apámról konkrétan tudom, hogy kőalkoholista volt. -K Sz

Azóta személyesen is találkoztál velük? -Gy A

Tizenhat-tizenhét éves korom körül megtaláltam őket, illetve az egyik testvérem talált meg a neten. Beszélgettem velük, de rájöttem, hogy az anyám egy nem túl pozitív kisugárzású ember. Mindig a múltról beszélt. Hogy mindenki hibás volt, csak ő nem. Vele nem is vagyok kapcsolatban azóta, a testvéreimmel néha beszélünk. Apám rég meghalt. De hozzá semmi közöm nem volt. -K Sz

A nevelőanyád is mozgássérült. -Gy A

Én inkább anyukámnak vagy édesanyámnak hívom. Neki egy karja van, lábai nincsenek. Elektromos kocsival közlekedik.-K Sz

Hogyan talált rád? -Gy A

A médián keresztül. Látott valahol egy cikket rólam. És amúgy is újságárus volt akkoriban, mondhatjuk, hogy munka közben bukkant rám. Majdnem huszonöt évet éltünk együtt. Végig kínlódta velem az iskolaéveket, a pályaválasztást, ami nem igazán sikerült.-K Sz 

Miért? -Gy A

Programozónak készültem. De nem ment. Nehéz is volt, de nekem leginkább a tanáraimmal voltak problémáim. Ne vegye senki a szívére, de úgy látom, hogy manapság ötven tanárból jó, ha kettő alkalmas erre a pályára. Nyilván ehhez hozzátartozik, hogy nem voltam túl szorgalmas tanuló.-K Sz

A pedagógusok nyilván szeretni fogják ezt a megállapításodat. Anyukád most egyedül él? -Gy A

Azóta már Tahitótfalun él a nővéremmel – mert korábbról van két gyermeke – és a két unokájával.-K Sz 

Mióta élsz önállóan?-Gy A 

Most augusztusban lesz egy éve, hogy elköltöztem otthonról.-K Sz

Van egy élettársad, aki nem mozgássérült. Hol ismerkedtetek meg? -Gy A

A neten. Sokan mondják, hogy neten nem lehet ismerkedni, nekem mégis sikerült. Én írtam rá először. Már hat éve vagyunk együtt.-K Sz

Elég rendhagyó egy ilyen kapcsolat. Sokan megütközhetnek rajta. Te mit érzékelsz ebből?-Gy A 

Eleinte volt egy kis szembe szél, aztán ez elcsendesedett. Megismerkedtem a szülőkkel is. Az apuka közvetlen volt, tanárember, nem volt probléma. Az anyuka kicsit zárkózottabb volt, de végül ott sem voltak súrlódások. Most lakásfelújításban vagyunk éppen. Igyekszem őt nem bevonni a reflektorfénybe, de ő sem szeretne ebben részt venni. Kicsit féltem őt ettől. -K Sz

Emlékszem egy iskolai táborra, amikor egyik nap levonultunk egy balatoni strandra, és amikor megláttak téged fürdőgatyában az anyukák, rémült arccal vonszolták el a gyerekeiket a közeledből. Főleg azután, hogy megfogtalak és behajítottalak egy stégről a vízbe. Az ilyen jeleneteket – mert sok ilyen lehetett az életedben – hogy élted és éled meg?-Gy A

Ez a fajta hozzáállás sajnos általánosnak mondható azóta is. Ha boltba megyek, akkor is, vagy csak úgy járkálok az utcán, akkor is. Ezzel a jelenséggel nem lehet mit kezdeni. Nem fogod tudni megmagyarázni senkinek, hogy ez a sérültség csak testi sérültség, semmi egyéb. Sokféle hülye embert láttam már. Az emberek nem minden esetben tudnak mit kezdeni ezzel. De persze vannak pozitív élményeim is. Az, hogy megbámulnak, mindennapos. -K Sz

Mennyire békéltél meg ezzel? -Gy A

Nyilván vannak olyan helyzetek, hogy az ember átkozza a napot, amikor megszületett. De ezek csak pár percig tartanak. De ha ilyen állapotban töltöttem volna az elmúlt éveket, szerintem már nem is élnék. Ezzel nem megyünk semmire. És jobban is szeretem a lazább hozzáállást az élethez.-K Sz

Mindketten ismerünk sok olyan mozgássérültet, akik elhagyták magukat, és tehetetlen, depressziós állapotba süllyedtek felnőttkorukra. -Gy A

Anyámtól nem azt a nevelést kaptam, hogy lógassuk a – nem létező – lábunkat. Igyekszem a napjaimat értelmesen eltölteni. Igaz, hogy az évek során „kocka” ember lettem, azaz sokat lógok a számítógépen, de nem mondanám függőnek magam, koncertekre, ide-oda szívesen járok-K Sz. 

Ha már a kockaságot emlegeted: 2008 óta van egy YouTube-csatornád, ami elég népszerű. -Gy A

Huszonkilencezer követőm van. Először blogolni kezdtem, de aztán rájöttem, hogy a videós tartalom sokkal közvetlenebb. Ezt a közvetlenséget jobban szeretem. Aminek azért árnyoldalai is vannak, mert sok idióta kommentelő is felbukkan. A videóim általános, mindenkit érintő problémákkal foglalkoznak, a munkával, a mozgássérültséggel, a mindennapi ügyekkel. -K Sz

Előre kitalálod, miről szól majd egy adott videó? -Gy A

Részben tervezek csak. Előző este kigondolom, miről szóljon például egy reggeli videóm. Vannak mozgássérültek, akik felvették velem a kapcsolatot a videóim miatt. Van, akinek segíteni is tudtam ezzel. Ez öröm. Ez a videózás talán azért is fontos, hogy a többségi társadalom lássa, hogyan él egy mozgássérült, milyen problémái, milyen örömei vannak. Sok mozgássérült nem találja a helyét az életben, meg szeretném mutatni, hogy nekünk is sikerülhet. Volt olyan célom is, hogy erőt adjak azoknak, akik egyedül nem képesek bizonyos döntéseket meghozni. -K Sz

A nagyobbik fiam például el volt ájulva tőled, amikor megnézte a videóidat. Hogy ilyen sérültséggel együtt élve is lehet valaki optimista, energikus, élhet teljes életet. Ezzel szerintem nagyon fontos üzenetet közvetítesz.-Gy A 

Általában úgy tekintenek ránk, mozgássérültekre, hogy bezárkózott, szomorú népség vagyunk. Miközben rengeteg olyan mozgássérültet ismerek, aki saját vállalkozást visz, jól kereső szakmája van, egyszóval boldogul az életben. De persze sokan be is zárkóznak. A különféle alapítványok, egyesületek szeretnek programokat szervezni a mozgássérülteknek, de nekem nincs erre szükségem. Nekem arra lenne szükségem, hogy a környezetem élhető, használható legyen. Nincs szükségem arra, hogy reggeltől estig a fenekemben legyen valaki vagy programokat szervezzen nekem. Az önálló életre törekvés a legfontosabb. Mintha az lenne az általános, hogy a „nyomik” mindegyike csorgó nyállal bámul maga elé, miközben egyáltalán nincs így. Sokan gondolják, hogy a mozgássérültség értelmi sérültséget is jelent. Vannak olyan sérültek, akik nehezen beszélnek, őket például mindenki hülyének gondolja. Holott sokan közülük feltűnően intelligensek, csak türelem kell hozzájuk. -K Sz

Egyre többen élnek influenszerkedésből, de gondolom, te még nem tartasz ott. -Gy A

Egyelőre nem. Jóval több néző kellene hozzá. És folytonosan, rendszeresebben kellene ezt csinálnom. Talán ha lenne mellettem segítség, valaki, aki hasonló dolgokkal foglalkozik. Egyedül nem mindig könnyű ezt csinálni.-K Sz 

De szeretnél majd ebből élni? -Gy A

Gondoltam rá, igen, hogy egy nagyobb követői bázist hozzak létre. Ez csak reklám kérdése lenne.-K Sz 

Most miből élsz? -Gy A

A Mozgássérültek Budapesti Egyesületénél dolgozom informatikai asszisztensként. Karbantartom a számítógépet, adatokat rögzítek, nyomtatok, ilyesmik. Heti két-három alkalommal járok be, négy órában dolgozom. A párom nekem segít és most éppen könyvet ír. Egy fantasy-szerű regényt. -K Sz

Ha már a könyv, az irodalom előkerült: a korábbi blogodon rendszeresen közöltél verseket. Aztán két-három éve ez abbamaradt. Írsz azért most is? -Gy A

Rengeteg barátomat vesztettem el az évek alatt, főleg általános iskolás koromban. A gyógyíthatatlan beteg barátaimat. Akkoriban vesztettem el a legjobb barátomat is, aki szintén gyógyíthatatlan beteg volt. Mindez nyilván benne van abban, hogy írni kezdtem. A sok fájdalmat próbáltam megfogalmazni valahogy. Szeretném egyszer kiadni ezt a sok verset, amelyek azóta születtek. Talán másoknak is segíthetnek vele.

Elkezdtem egy életrajzi könyvet is írni, de mostanában inkább a videózás van előtérben. Talán az lesz a címe, ami a régi blogomnak is: Életem szavai.-K Sz  

Szépség a szörnyeteg, ez volnék én.

Torz külsőbe zárt meglepetés.

Ha rá nézel a borításra, kicsit megijedsz,

Mert évezredek során sok seb gyűlt össze.

Szépség a szörnyeteg, ez volnék én.

A testem kötött, de a lelkem szabad, akár az ég.

Begyűjtök sok szépet, s jót.

Ettől lesz a csomag varázslatos.

Szépség a szörnyeteg, ez volnék én.

A csomagolás alapján csak egy rém.

Egy rém, melyből senki se lát szépet.

Csak az, kinek szíve tisztán lüktet.

Szépség a szörnyeteg, ez volnék én.

Talán örökre itt ragadok az utca szélén.

Senki se vesz fel, mert a csomag csúf és rémes.

Szépség a szörnyeteg, csak rád várok én!

Ha a tíz vagy húsz évvel későbbi önmagadat próbálod elképzelni, mit látsz?-Gy A 

Ugyanazt, mint most. Talán egy kicsit érzelmesebb ember lettem az utóbbi években, de alapvetően nem változom. Korábban talán megtörtebb és szomorúbb ember voltam. Egy olyan ember, aki sokat veszített. De megtanultam együtt élni a veszteségekkel és igyekszem előre nézni. -K Sz

Boldog embernek érzed magad?-Gy A 

Mondhatnám, hogy lehetne jobb is, de nagyon örülök, hogy itt élhetek Budapesten, mert gyönyörű város. Persze mindig vannak ilyen-olyan problémák, de igyekszem a megoldásokban gondolkodni, nem a nehézségeken siránkozni.-K Sz

Vallásos vagy? -Gy A

Igen, de sosem reklámoztam. Nyilván mindenki valamilyen feladattal születik ide, ez nem kérdés-K Sz. 

Szerinted Isten miért rótta rád ezt a terhet?-Gy A

Valószínűleg rengeteget kell még tanulnom, talán ez lehet az oka. Lehet, hogy hülyén hangzik, de sokszor gondolom azt, hogy porig kéne rombolni ezt a világot, mert nem fejlődünk semmit. De az állapotomra igazából soha nem haragudtam. Igyekszem ebből a lehető legtöbbet kihozni, csak közben idegesítő látni, hogy sokan mások stagnálnak, nem csinálnak semmit. Ez sokkal jobban bosszant, mint az, hogy én milyen állapotban vagyok. Amikor fiatalokat látok vedelni, amikor látom, hogy rommá isszák magukat rendszeresen, az nagyon idegesít. Hogy ép ember létükre semmit nem akarnak kezdeni magukkal. Még nem tudom, mi a helyes út, de igyekszem keresni.-K Sz 

Van egy híres sorstársad, Nick Vujicic. Őt ismered?-Gy A 

Egyszer találkoztam vele személyesen, amikor Budapesten járt. Nem rossz figura, de szerintem túlságosan sokat beszél a hitéről, a vallásáról. Olyan, mintha inkább prédikálna vagy mintha inkább hittérítő lenne már. Egy kérdésem volt hozzá egyébként, amikor találkoztunk. Az, hogy hány kiló. Mert ugye nálunk nehéz kérdés, hogy egy végtagok nélküli embernek mi az ideális testsúlya. -K Sz

És hány kiló? -Gy A

Harmincöt. Nekem még sokat kell dolgoznom, hogy ezt elérjem. Most is éppen böjtölök, diétázom.-K Sz 

Úszol még? Emlékszem, annak idején sokan nem akarták elhinni, hogy te egyáltalán tudsz úszni. -Gy A

Sokáig jártam úszni, egy ideje nem járok már, de tervezem, hogy újra elkezdem. Egyszer el akartam kezdeni újra az úszást egy környékbeli strandon, de az úszómester kizavart a vízből. Holott látta, hogy tudok úszni. Ez elég megszégyenítő volt.-K Sz 

Amikor álmodsz, előfordul, hogy épnek látod magad? -Gy A

Érdekes, de soha. Mindig az álmaim lényegére fókuszálok Nem az a fontos, hogy testileg milyen vagyok. Ez csak egy test, nem ez a lényeg.-K Sz

Fotó: Ficsor Márton

(Forrás:Kollinger Szabolccsal készített interjú ami a  Mandineren jelent meg)

Megölték, majd elégették mozgássérült kisfiúkat a kegyetlen szülők

A kétéves mozgássérült és autista Thaddeus Sran július 15-ére virradóra, rejtélyes körülmények között tűnt el kaliforniai otthonából. A szülők azt állították, július 14-én este tíz óra kürül fektették le aludni, ám másnap, amikor felébredtek fél kilenc kürül, sehol sem találták a kisfiút.

Fotó:parameter.sk

A kisfiú elszenesedett maradványait házuktól 11 kilométerre találták meg a napokban, és a nyomok arra engednek következtetni, hogy a súlyos beteg gyermek halálához, illetve a maradványainak eltüntetéséhez a saját szüleinek van köze.

A rendőrség július 24-én tartóztatta le a szülőket, Sukhjinder Srant és Briseida Srant. A nyomozás során kiderült az is, hogy a szülők 2015-ben már elveszítettek egy szintén beteg gyermeket. Az akkor párhónapos koraszülött kislány hivatalosan bölcsőhalálban hunyt el, de most ezt is felülvizsgálhatják. 

A rokonok képtelenek elhinni, hogy a kétéves halálát szándékosan okozták a szülők. Abban is kételkednek, hogy megpróbálták eltüntetni a gyermek holttestét, hiszen ők maguk kérlelték a lakosságot, hogy segítsenek gyermekük nyomára bukkanni. 

A szülők azt állították, lefektették a gyereket aludni, másnap reggelre a kisfiú eltűnt. A rendőrség akkor nem zárta ki a gyermekrablás lehetőségét.

(Forrás:a Paraméter  szlovákiai magyar hírportál)

Már az ókori görögök is használtak mozgássérült rámpákat

Az ókori Görögországban már több száz évvel a kerekesszékek feltalálása előtt rámpákat alakítottak ki kőből a szent helyeknél. Tervezőik kifejezetten figyeltek arra, hogy segítsék a bejutást azok számára, akiknek ez valamiért nehézségekbe ütközött.

Az ókori görögök már feltalálhatták a rámpákat FORRÁS: GOODINSON; SCIENTIFIC ADVISOR J. SVOLOS; VIA SNEED, ANTIQUITY, 2020

Segítettek bejutni a templomokba

A rámpák nem voltak különösen gyakoriak a negyedik században, ám az ősi gyógyító templomoknál mégis egész sűrűn találkozhattak velük a korabeli lakosság tagjai. Debby Sneed, a kaliforniai Állami Egyetem régész szerint ez nem véletlen. Egy, az Antiquity tudományos folyóiratban most publikált tanulmányban azt állítja, hogy a rámpákat azért építették, hogy segítsék a bejutást azok számára, akiknek ez valamiért nehézségekbe ütközött, beleértve az időseket, a terhes asszonyokat, a kisgyerekeket, a bottal és mankókkal közlekedőket, a hordággyal szállított betegeket és a mozgáskorlátozottakat.

Nem feltétlenül csak a mozgáskorlátozott személyek segítése volt a rámpák kizárólagos funkciója– állítja Sneed a ScienceAlert online tudományos portálnak adott interjújában. – De szerintem mindenképpen ez volt az építésük elsődleges célja.

Sneed és kollégái számos, ismert szent helyet kerestek fel, ahol érdekes mintázatra bukkantak az ókori görög templomok bejáratánál alkalmazott, rögzített rámpák használatában. Ahogy arról a tanulmányban is beszámolt, a gyógyításra kijelölt szentélyek jóval több rámpával voltak körülvéve.

A tudósok korábban úgy gondolták, hogy ezeken az áldozatnak szánt állatokat terelték a templomokba, ám az új kutatások szerint ezeket rendszerint nem az épületben, hanem azon kívül mutatták be.

Néhol teljes rámparendszert hoztak létre

Sneed kutatásai rámutattak arra is, hogy az egyes szentélyekben jóval több rámpát építettek, mint a többiben. A gyógyítás istenének központjában, Epidauroszban például egy egész, egyedülálló rámparendszert hoztak létre. Ez az ókori Görögország vitathatatlanul legfontosabb gyógyító szentélye.

Az ókori görögök kőből alakítottak ki rámpákat a szent helyeknél FORRÁS: GOODINSON; SCIENTIFIC ADVISOR J. SVOLOS; VIA SNEED, ANTIQUITY, 2020

A rendelkezésre álló bizonyítékok egy tendenciát mutatnak, miszerint azok a gyógyító templomok, ahol sokféle betegséget, sérülést és fizikai állapotot kezeltek, ott több rámpát építettek – magyarázta Sneed. – A bejáratnál található rámpák általában a legmagasabban fekvő helyiségbe vezetnek, a többiek pedig az udvarba. Sneed egyedülálló fogyatékosság-kutatási projektjének eredményeivel azonban nem ért egyet mindenki.

Katja Sporn, az athéni Német Régészeti Intézet vezetője szerint mivel ezeket a rámpákat egy adott térségben találták meg, ezért valószínűleg egyszerűen trendnek számítottak az építészetben, és talán nem csak a mozgáskorlátozottak használhatták.

(Forrás:az Origo)