Otthon sem állhat meg a fejlődés

Lesku Erika jól ismeri a gyerekeket, akikkel foglalkozik Fotó: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hírportál /gollesz.hu

Mozgássérült gyerekeknél kiemelten fontos, hogy ne legyenek mozgásszegények a napok.

A március közepén bevezetett digitális oktatás számos kérdést felvetett, a diákok és a tanárok is új akadályokkal szembesülnek. Az biztos, hogy a gyerekek fejlesztése nem állhat meg ilyenkor sem, talán az értelmileg sérült vagy mozgássérült gyerekeknél még fontosabb a folyamatos fejlesztés.

Erről kérdezték a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hírportál munkatársai Lesku Erikát, a Nyíregyházi Göllesz Viktor Szakiskola, Általános Iskola és Egységes Gyógy­pedagógiai Módszertani Intézmény gyógy­pedagógusát, aki szomatopedagógusként mozgássérült tanulók fejlesztését végzi, az intézményben működő EGYMI-n belül pedig „utazó pedagógusként” vidéki iskolákban, óvodákban is foglalkozik 5-15 év közötti mozgássérült gyerekekkel.

A játékosság is fontos 

– Minden sajátos nevelési igényű gyermek rendelkezik egy szakértői véleménnyel, mely tartalmazza a fogyatékosság típusát, a pedagógiai és egészségügyi célú habilitációs és rehabilitációs foglalkozások heti óraszámát, konkrét javaslatot a fejlesztési területekre és a fejlesztés módjára. Ez a szakértői vélemény irányadó számomra a munkám során. Ezt kiegészítem tanév elején személyes vizsgálatokkal, megfigyelésekkel, mérésekkel, valamint egyeztetek más szakemberekkel is, akik foglalkoznak a gyerekkel – mutatta be a munkáját Lesku Erika. 

– Ezeket összegezve állítom össze a gyakorlat­anyagot, tűzöm ki a fejlesztési célokat, készítem el az éves fejlesztési tervet. A digitális oktatás megváltoztatta a foglalkozások megszokott menetét, de én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon jól ismerem a gyerekeket és a szülőket is, mert folyamatosan foglalkozom velük. Ha óvodában elkezdem egy gyerek fejlesztését, akkor nagy valószínűséggel iskolás korában is én fejlesztem tovább. Tudom, hogy milyen gyakorlat az, amit szívesen végez, és meg is tud csinálni, valamint a foglalkozások céljainak megfelel. Figyelembe veszem, hogy a szülőket ne terheljem túl, de a gyerek folyamatos fejlődése biztosítva legyen.

A digitális oktatást megelőző időszakban a gyerekekkel majdnem minden hétköznap személyesen foglalkozik a szakember az iskolában és a Jósa András Oktatókórház Gyermekrehabilitációs Osztályán, hétvégente pedig a szülőnek kell rá odafigyelni, hogy ne legyenek mozgásszegények a napok. Ebben a rendkívüli időszakban nagyobb teher hárul a szülőkre a gyerekek otthoni mozgásfejlesztésével kapcsolatban.

– A részletes foglalkozási tervezetet digitális formában eljuttatom a szülőkhöz, melyben minden foglalkozásra konkrét gyógytornagyakorlatot tartalmazó videót ajánlok nekik, amelyen láthatják, hogyan kell mozgatni a gyermek végtagjait, hol kell azt megfogniuk, miként tudnak neki segíteni, emellett részletesen le is írom a gyakorlatok helyes végrehajtásának menetét – fejtette ki a gyógypedagógus.

A gyerekek is segítenek a szülőnek a helyes végrehajtásban, hiszen ők ismerik a gyakorlat­anyagot. Igyekszem változatos foglalkozásokat készíteni a gyerekeknek, hiszen nagyon sok az alsó tagozatos, akik életkori sajátosságaikból adódóan igénylik a játékosságot, a változatosságot. Gyakran szerkesztek nekik számítógépen játékos mozgásfeladatokat, tornagyakorlatokat, készítek egy szerencsekereket, egy ugróiskolát vagy egy kártyajátékot, amin rajta van az adott mozgásforma – nyilván olyan típusú gyakorlatokat írok rá, amiket egyébként is végeznénk, de így játékosan a gyerekek nagyobb lelkesedéssel végzik a feladatokat.

Együttműködőek a szülők

– Tartottam a digitális oktatástól, hogy a gyerekeknek a sok tananyag mellett nem lesz idejük vagy energiájuk a gyakorlatokat végezni. Kellemes meglepetés ért, hiszen a szülői visszajelzésekből tudom, hogy van olyan gyerek, aki a tornával szeretné kezdeni a napokat, és olyan család is van, ahol a testvért is bevonják a gyakorlatvégzésbe. Sokszor kéréssel fordulnak hozzám, hogy egy kedvelt mozgásos játékukhoz hasonlót küldjek nekik a következő foglalkozásokon. A szülők az első perctől kezdve nagyon együttműködőek, rendszeresen keresnek és visszajeleznek az elvégzett feladatokkal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy hosszú távon fejlődést csak szorosan együttműködve a szülőkkel érhetünk el. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján ez az együttműködés pozitív és előremutató, ezen az úton kell tovább folytatnunk – zárta szavait Lesku Erika.

(Forrás:a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hírportál)

Robotika – Áttörés a gyermek rehabilitációban?

A veleszületett, vagy szerzett gyermekkori idegrendszeri sérülések hatalmas kihívás elé állítják a gyermekeket, illetve a szülőket. Az ilyen jellegű idegrendszeri érintettség során a gyermekek mozgása, illetve kognitív készsége is sérülhet. Ezek a visszamaradások ma már jól fejleszthetők, ebben nyújt új lehetőségeket a robotikával megtámogatott rehabilitáció. A robotikus eszközök nem a kezelő személyzetet hivatottak helyettesíteni, hanem a terápiát segítik hatékonyabbá, precízebbé és nyomon követhetőbbé, illetve jobban személyre szabhatóbbá tenni. Mint már az egészségügy számos területén új lehetőségeket nyitott a technológia ezen formája, most már úgy a rehabilitációban is új kapukat nyit meg.

A robotikus technológia eddig nem látott precízióval segíti az idegrendszer tanulását, illetve használja ki annak formálhatóságát. Az agynak, illetve az idegrendszernek a formálhatóságát neuroplaszticitásnak nevezzük. A neuroplaszticitás kiaknázásához például nagyon fontos az élettani mozgásmintához legközelebb eső mozgást magas ismétlésszámban végezni, változó környezeti hatásokat implementálni, illetve célorientált feladatokra bontani a rehabilitációt. Az intenzív robotikával megtámogatott neurorehabilitációs módszer döntő szerepet játszik az idegrendszer átszervezésének kedvező befolyásolásában, ezzel a betegek számára lehetőséget nyújtva a lehető legtöbb mozgásfunkció elsajátítására.

Ilyen az egyik legfontosabb mozgásfunkció, a járás képessége, amely minden gyermek fejlődésében kritikus pont. Mind egy gyermeknek, aki veleszületett, vagy szerzett idegrendszeri sérülésből fakadóan fejlődésében visszamaradott, mind a pácienst rehabilitáló szakembereknek rendkívüli kihívást jelent egy ilyen irányú terápia. A technológia lehetővé teszi a fokozatosan felépített és biztonságos mozgásfejlesztést.  A számítógépes vezérlés lehetővé teszi, hogy a gyermekeket játékos feladatokon, kihívásokon keresztül hosszútávon motiválja és feladathelyzetben tartsa, míg a terapeutának folyamatos visszacsatolást ad a terápiával kapcsolatban. A gyermekek már 2 éves kortól kezelhetők, és egész életük során fejleszthetők a terápiával.

A kritikus fejlődési fázisoknak megfelelően nemcsak a járás rehabilitációja lehetséges a technológia által, hanem a finommotorikus képességek és a felső végtagok működésének javítása, továbbá a törzskontroll fejlesztése is elérhető a sérült gyermekeknél. A mozgás fejlődésével egyidejűleg a terápia pozitív hatással van az érintettek kognitív fejlődésére is. A mozgásalapú, játékosított visszacsatolás elősegíti a gyermekek önálló döntéshozatalát, mindezt a lehető legnagyobb biztonság mellett.

A kezelési terv összeállítását megelőzi egy orvosi vizsgálat, illetve egy speciális gyógytornász vizsgálat. A terv összeállítását követően, kutatásokra alapozott ajánlások szerint folyik a kezelés. A robotikus terápia és általános gyógytorna, valamint a konduktív nevelés kombinációja vezet az elérhető legnagyobb mértékű javuláshoz. A kezelések hatására a beteg mozgásfunkciói, állóképessége, ezáltal életminősége egyértelműen javul. A technológia által megtámogatott terápiával a beteg saját maximális fejlődési kapacitását tudja elérni. A szolgáltatás magánfinanszírozásban idéntől már Budapesten is elérhető.

(Forrás:a napidoktor.hu)