Hosszabb lett a jótállási idő – egyes kerekesszékekre már 3 év garancia jár

Sok mozgáskorlátozott embert érinthet az a  vásárlók, felhasználók számára kedvező változás, hogy 2021. január 1-től az új tartós fogyasztási eszközök (pl: műszaki eszközök, gyógyászati segédeszközök) vásárlása esetén a termék értékétől függően már 3 év is lehet a garancia.  A tb támogatott gyógyászati segédeszközök esetén a tb támogatás alapjául közzétett ár szerint alakul a garancia ideje.

A 2021. január 1-jét követően vásárolt, legalább 1 éves kihordási idejű gyógyászati segédeszközökre és a 10.000 Ft eladási ár feletti tartozékokra a kötelező garancia időtartama az alábbiak szerint, sávosan emelkedik:

• 10.000–100.000 Ft közti eladási ár esetén az eszköz átadását követő egy év a garancia
• 100.000–250.000 Ft közti eladási ár esetén az eszköz átadását követő két év a garancia
• 250.000 Ft eladási ár felett az eszközök átadását követő három év garanciát kell biztosítani.

A recepttel kiváltott, tehát tb támogatott gyógyászati segédeszközök vásárlása esetén nem az üzletben fizetett összeget kell figyelembe venni, hanem az eszköz teljes árát, azaz a térítési díj és a tb támogatás együttes összegét. Tehát a tb támogatás alapjául közzétett ár szerint alakul a garanciás idő. A támogatás alapjául szolgáló ár a vásárlás során kiállított nyugtán szerepel, de az egészségbiztosító http://sejk.oep.hu/ oldalán elérhető adatbázisában is megkereshető.

Garancia: jótállás

A jótállás, azaz közismert néven garancia a hibás termékért való fokozottabb felelősséget jelent. Ha az eszköz, pl. kerekesszék, protézis a vásárlás/átvétel idején nem felel meg a minőségi követelményeknek, azt hibás teljesítésnek tekintjük, és ennek kijavítása a jótállás alapján az eladó cég kötelezettsége.

A jótállás a vásárlót hozza kedvezőbb helyzetbe, mert ha meghibásodik a vásárolt termék, akkor a garancia időtartama alatt a vevőnek csak magát a hibát kell bizonyítania ahhoz, hogy az eladó cég kötelezettsége beálljon. Jótállás esetén az eladó csak akkor nem köteles a hiba orvoslására, ha a hiba oka még nem állt fenn, amikor az eszközt eladta. A garancia időtartama alatt felmerülő minőségi kifogás esetén tehát az eladó csak akkor mentesül a felelősség alól, ha azt bizonyítja, hogy a hiba oka az eszköz átadását követően, pl a nem rendeltetésszerű használat/kezelés miatt keletkezett.

Fontos tudni, hogy ha a hiba az eszköz átvételét követő hat hónapon belül jelenik meg, akkor az a jogi feltételezés (vélelem), hogy már a vásárlás idején is hibás volt a termék. Tehát az átvételt követő hat hónapon belül a forgalmazó csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka az átadás után keletkezett.

A hibát a felfedezése után késedelem nélkül jelezni kell, a kereskedelemben vásárolt eszközök estén ez azt jelenti, hogy a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hiba még határidőn belül, azaz késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni.

Garancia érvényesítése

A garancia az ún. jótállási jeggyel érvényesíthető. A jótállási jegyet közérthetően, magyarul kell megfogalmazni és a vásárolt eszközzel együtt kell átadni a vevőnek, tb támogatott eszköz esetén is.

Vásárlásnál mindig figyeljenek oda, hogy a jótállási jegyet is megkapták-e, még abban az esetben is, ha pl. közgyógy esetén nem kellett fizetni az eszközért. Ugyanakkor fontos tudni, hogy nem szűnik meg a garancia akkor sem, ha a jótállási jegyet nem adták ki a vásárlás során, vagy hibásan lett kitöltve, mert annak hiányában a vásárlás igazolható számlával vagy nyugtával is és így is érvényesíthető a garancia. A garancia érvényesítéséhez nem kell már megőrizni a vásárolt eszköz felbontott csomagolását sem, ugyanis nem tehető garancia feltételévé a vásárolt termék csomagolásának visszaadása.

Tehát mindig kérjék el a jótállási jegyet, de ha mégsem kapták meg, akkor nagyon fontos megőrizni a vásárlást igazoló blokkot/nyugtát vagy számlát.

Mi kérhető garanciában?

A hibás termék tulajdonosa a választása szerint kérheti:

• a hiba javítását
• a termék kicserélését
• kivéve, ha lehetetlen, vagy ha aránytalan többletköltséget eredményezne az eladónak.

Ha az eladó cég a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, vagy ha a vevőnek a kijavítás vagy kicserélés nem felel meg (az ahhoz fűződő érdeke megszűnt), akkor

• a vételár csökkentése kérhető, vagy
• a hibát az eladó költségére javíttathatja mással, vagy
• a vásárlástól elállhat, tehát a vételárat visszakérheti (jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye).

Ha az eszköz rendeltetésszerű használatát akadályozó hiba a vásárlástól/üzembe helyezéstől számított 3 munkanapon belül kiderül, akkor az eladó cég köteles az eszközt kicserélni és nem hivatkozhat aránytalan többletköltségre sem.

Felhívja a figyelmet a MEOSZ, hogy a garancia érvényesítésével járó költségek a forgalmazó/gyártó céget terhelik, ezért kiszállási díj nem kérhető.

Javítás

A hibás termék javítása kérhető a gyógyászati segédeszköz üzletben vagy bármelyik telephelyén, illetve a jótállási jegyen feltüntetett szervizeknél közvetlenül is. Ha a kijavítás az eszköz használatának helyén nem végezhető el, akkor a le- és felszerelésről, valamint az el- és visszaszállításról az eladónak vagy a szerviznek kell gondoskodni. A kijavítás során csak új alkatrészt lehet a termékbe beépíteni.

Javítás esetén a garancia időtartama meghosszabbodik a javításra átadás napjától kezdve azzal az idővel, amely alatt az eszköz a hiba miatt nem volt használható.

Kicserélés

Ha a jótállási időtartam alatt, három javítást követően az eszköz ismét meghibásodik és a vevő nem kérte a vételár arányos csökkentését vagy mással sem javíttatta az eszközt, akkor az eladó köteles a terméket nyolc napon belül kicserélni. Ha kicserélésére nincs lehetőség, az eladó cég köteles a vételárat nyolc napon belül visszaadni.

Ha a hiba bejelentésétől számított harmincadik napig nem javítják ki a hibát, akkor az eladó cég köteles 8 napon belül kicserélni az eszközt. Ha cserére nincs lehetőség, a harmincnapos kijavítási határidő eredménytelen elteltét követő nyolc napon belül vissza kell adni a vételárat.

SEJK adatbázis

A tb támogatott gyógyászati segédeszközökre az új szabály szerint vonatkozó garancia időtartamának meghatározásához javasoljuk a NEAK gyógyászati segédeszköz adatbázisban (http://sejk.oep.hu/) szereplő ár, illetve a vásárlást igazoló nyugtán megtalálható teljes ár figyelembe vételét.

Továbbá felhívja a figyelmet arra is a MEOSZ, hogy a fent ismertetett 1-3 éves garancia idő kötelező, de egyes gyógyászati segédeszközökre akár ennél hosszabb idejű jótállást is vállalhatott a gyártó vagy forgalmazó, ezért is javasoljuk a termék adatait a NEAK SEJK adatbázisban ellenőrizni.

Minőség javulással vagy a garanciális javítás elutasításával jár majd a kötelező garancia meghosszabbítása?

Ismételten felhívja a figyelmet a MEOSZ, hogy kihordási időn belül nem jár ugyanolyan gyógyászati segédeszköz még abban az esetben sem, ha rossz minőségű, hibás terméket kaptak, ezért annak garanciális javíttatásáról kell gondoskodni.

Vásárlás, megrendelés előtt próbálják ki a segédeszközöket, de ha erre nem volt lehetőség, akkor az átvétel után talált hibát azonnal jelezzék, hiszen a vásárlástól számított 3 munkanapon belül a forgalmazó köteles kicserélni a hibás eszközt.

A gyógyászati segédeszköz felhasználók számára kedvező változást hozhat a hosszabb garancia, mert akár a gyógyászati segédeszközök minőségének, megbízhatóságának javulásával is járhat. Ugyanakkor a hosszabb használati idő miatt előfordulhat az is, hogy az eszközök elhasználódásával esetleg „nem rendeltetésszerű használat/kezelésre” hivatkozva megpróbáljanak kibújni a garanciális kötelezettségek alól, ezért kérjük, hogy aki a garancia érvényesítésében nehézségekbe ütközik vagy garanciás jogát indokolatlanul megtagadják, az érdekvédelmi munkájuk alátámasztása érdekében jelezzék ezt a MEOSZ részére.

(Forrás: MEOSZ)

MEOSZ: az érdekvédelmet nem lehet megalkuvásra kényszeríteni a fogyatékos emberek életét meghatározó Intézkedési Terv kapcsán

A MEOSZ elfogadhatatlannak tartja, hogy az EMMI úgy készíti el az Országos Fogyatékosságügyi Program Intézkedési Tervét, hogy az érdekképviseleti szervezeteket lényegében megalkuvásra kényszeríti. Az EMMI úgy készíti elő a fogyatékos emberek életét – az elkövetkező három évre -alapjaiban meghatározó Intézkedési Tervet, hogy az csak a végső, döntéshozatali fázisban kerül az országos érdekvédelmi szervezetek elé. Nem kaptunk ugyanis tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy az országos érdekképviseleti szervezetek javaslatait hogyan és milyen formában veszik figyelembe az Intézkedési Terv kidolgozása során, az érdekképviseletek pedig mikor és milyen határidővel tehetnek észrevételeket az Intézkedési Tervre.

A MEOSZ Fülöp Attila szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár részére írt levelében elutasítja, (a levél itt olvasható) hogy előbb születik kormányzati konszenzus a fogyatékos emberek életét meghatározó tervekről, mint hogy azt maguk az érdekképviseletek látták és megtárgyalták volna.

A CRPD szerint a fogyatékossággal élő személyeket érintő kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatali eljárásokba aktívan be kell vonni képviseleti szervezeteiken keresztül a fogyatékossággal élő személyeket. A MEOSZ értelmezésében ez azonban nem azt jelenti, hogy ennek a végső, döntéshozatalt megelőző napokban, órákban kell megtörténnie.  Kérjük ezért, hogy a minisztérium által elkészített javaslatot az érdekképviseleti szervezetek részére – észszerű határidő tűzésével – küldjék meg véleményezésre.

A tárgyalások során többször elhangzott, hogy az új kiváltási koncepció, illetve az Intézkedési Terv kidolgozása kapcsán a civil szervezetek részéről olyan javaslatok fogalmazódtak meg, amelyek nem kellőképpen reálisak, ezért a kormányzat részéről kérésként fogalmazódott meg, hogy a civil szervezetek kritikájukban és a javaslataikban maradjanak meg a realitás talaján. A MEOSZ ezzel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lehetetlen kéréseket fogalmazunk meg javaslatainkban, hanem a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény (CRPD) – amelyet Magyarország is ratifikált – által is garantált jogainkat kívánjuk érvényesíteni.

Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke hangsúlyozta: a magyar kormány a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény megalkotásával és a Fogyatékos Emberek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény ratifikálásával önmaga vállalta azt a kötelezettségét, hogy a fogyatékossággal érintett magyar állampolgárok számára garantálja az esélyegyenlőséget, valamint a társadalmi befogadáshoz szükséges szolgáltatások létrehozását és működtetését. A hazai érdekvédelem nem tesz mást, mint az önmaga által vállalt kötelezettség teljesítésére szólítja fel a magyar államot.

A MEOSZ javaslatait az Intézkedési Terv tartalmára az alábbiakban érik el.

(Forrás:MEOSZ)

Rokkantsági ellátás: az Alkotmánybíróság törvényalkotásra kötelezte az Országgyűlést

Az Alkotmánybíróság döntött a Kúria beadványa nyomán a korábbi rokkantsági nyugdíjasok új ellátását illetően. Az Alkotmánybíróság szerint nem az új törvényi rendelkezés ütközik nemzetközi egyezménybe, hanem azok a szabályozási hiányosságok, amelyek folytán hátrányt szenvednek a 2012 előtt ellátásban részesültek, különösen a volt rokkantsági nyugdíjasok. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy 2019. március 31-ig tegyen eleget jogalkotási kötelezettségének, mellyel rendezi ezt a helyzetet. Az Alkotmánybíróság döntése főként azokat érinti, akik már 2012 előtt is rokkantsági nyugdíjban részesültek. A taláros testület az eljárása során a MEOSZ-t is felkérte, hogy a vonatkozó jogszabályokkal, illetve a Kúria indítványával kapcsolatban fejtse ki álláspontját. A MEOSZ örömmel tett eleget a felkérésnek, tekintettel, hogy az ügyben sérelmezett jogszabály teljes körű felülvizsgálatát már hosszú ideje sürgeti. Ennek érdekében szakmai elemzését és javaslatait is eljuttatta a kormányzat felé. Az Alkotmánybíróság most hozott döntése lényegében megegyezik a MEOSZ álláspontjával. A MEOSZ üdvözli és rendkívül fontosnak tartja az Alkotmánybíróság döntését és felajánlja együttműködését a szükséges szabályozás kialakításában annak érdekében, hogy az minél inkább az érintettek érdekét figyelembe véve születhessen meg.

A Kúria egy előtte folyamatban lévő eljárás során az Alkotmánybírósághoz fordult, s kérte a jogszabály rendelkezésének nemzetközi egyezménybe ütközésének megállapítását. A felülvizsgálatra irányuló indítvány a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról rendelkező 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv 33/a. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulata alapján alkalmazandó 12. § (1) bekezdés a) pontját érintette, mellyel kapcsolatban a Kúria annak megállapítását kérte, hogy az a Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) Első Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogba ütközik.

A Kúria előtti eljárás felperese 2011. december 31-éig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, melyet 2012. január 1-jétől – a Mmtv. hatályba lépése következtében – rehabilitációs ellátásként folyósították tovább.

A törvény által kötelezően előírt komplex felülvizsgálatot követően a felperes rokkantsági ellátásra vált jogosulttá, melynek összege a felülvizsgálat előtt 91.535,-Ft helyett csupán 41.850,- Ft-ban került meghatározásra az Mmtv. Kúria által is vitatott rendelkezései alapján.

Az Alkotmánybíróság az ügyben hozott határozatában a nemzetközi egyezményben foglaltak sérelmét abban látta megvalósulni, hogy az Országgyűlés nem alkotta meg azokat a szabályokat, amelyek az új rendelkezések hatályba lépése előtt ellátásban részesülők esetében rendeznék azt, hogy a komplex felülvizsgálat eredményeként megállapításra kerülő ellátásuk összege összefüggést mutasson a korábbi ellátásuk összegével, illetve élethelyzetüket érdemben meghatározó tényleges fizikai állapotuk javulásának mértékével.

Az Alkotmánybíróság arra hívta fel az Országgyűlést, hogy e jogalkotói feladatának 2019. március 31-éig tegyen eleget a szükséges rendelkezések törvénybe iktatása útján.

Az Alkotmánybíróság döntése, illetve az annak alapján hozandó szabályok azokat érinthetik, akik 2012. január 1. előtt rokkantsági nyugdíjban részesültek, majd az új szabályozás következtében elvégzett komplex felülvizsgálat során állapotjavulás rögzítése mellett rokkantsági ellátásra váltak jogosulttá.

Közülük számosan kerültek olyan helyzetbe, hogy az új ellátásuk lényegesen kevesebb lett a korábbi rokkantsági nyugdíjuk összegénél annak ellenére, hogy egészségi állapotukban tényleges pozitív változás nem következett be, az állapotjavulás véleményezésére kizárólag a minősítési rendszer, illetve a jogi szabályozás változása miatt került sor.

Az Alkotmánybíróság eljárása során az Emberi Erőforrások minisztere, az Igazságügyi miniszter. az Alapvető Jogok Biztosa mellett a MEOSZ-t is felkérte, hogy az érintett jogszabályokkal, illetve a Kúria indítványával kapcsolatban fejtse ki álláspontját.

A MEOSZ – egyet értve az Alapvető Jogok Biztosával – egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet a korábban alkalmazott irányelvhez képest több ponton is megváltoztatta a betegségek, állapotok által előidézett egészségkárosodásként megállapítható százalékos mértékeket, ami sok esetben azt eredményezte, hogy egy adott személy az új minősítés alapján annak ellenére került a korábban megállapítottnál alacsonyabb kategóriába, hogy a valóságban egészségi állapotában változás nem következett be. Ráadásul elmaradt annak a jogszabályban történő rögzítése is, hogy a 2012-től a megváltozott munkaképesség megállapítására alkalmazott minősítési kategóriák (B1, B2, C1, C2, D, E) milyen, 2012 előtt alkalmazott minősítési kategóriának feleltethetőek meg, továbbá mind a 2008-ban bevezetett, mind pedig a 2012-től irányadó minősítési rendszer esetében elmaradt annak szabályozása, hogy a korábbi minősítéssel rendelkezők esetében milyen módon lehet az esetleges állapotváltozást, illetve annak mértékét megállapítani.

Mint azt az Alkotmánybíróság is kifejtette határozata indokolásában az ellátások nagymértékű csökkenéséhez hozzájárul a szabályozás oly módon történt kialakítása is, amely az új ellátás összegének meghatározásakor figyelmen kívül hagyja az érintettet korábban megillető rokkantsági nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmet.

E körülmények vezettek oda, hogy a volt rokkantsági nyugdíjasok komoly jövedelem csökkenést szenvedhettek el az által, hogy a komplex felülvizsgálat eredményeként állapotjavulás rögzítése mellett rokkantsági, vagy rehabilitációs ellátásra váltak jogosulttá.

Forrás: MEOSZ