Ma már minden technológiai feltétel adott, hogy a közoktatásban a látássérült diákok ugyanolyan szinten tanulhassák a matematikát, mint a látó társaik. A szükséges matematikai leírónyelv már régebb óta létezik, amit a képernyőolvasó programok már közel két éve fel is tudnak olvasni. Ez az újítás azonban még csak egyetemi szinten terjedt el, általános és középiskolákban még gyakran felmentik a látássérült diákokat a természettudományos tárgyak alól. Ezen változtatna egy alapítvány, ami oktatóanyagot készített a leírónyelv használatához, és azt is sikerült kilobbiznia, hogy következő szeptembertől a tankönyvek akadálymentesítésekor már ezt a nyelvet használják. Mindez hosszabb távon nem csak a látássérült emberek oktatásában, hanem foglalkoztatásában is előrelépést jelenthet, hiszen új karrierlehetőségek nyílhatnak meg a vak emberek számára.
 |
| A jobb oldali képen látható MathML tréninganyag segít elsajátítani a legszükségesebb parancsokat. / Fotó: Végh László |
A képernyőolvasók nem ismerték fel a matematikai képleteket
Törekednünk kell, hogy ugyanolyanok legyünk, mint a látó diáktársaink, ami nem fog teljesen sikerülni, mert csak nem jó a szemünk mindent a cél érdekében– mondja Velegi István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mérnökinformatikus hallgatója, akivel az egyetemre beszélték meg a találkozót az Ábcúg munkatársaival. Istvánnak nagy szüksége van a matematikai tanulmányaira, hiszen szakmájának elengedhetetlen része. Az alapokat a Vakok Általános Iskolájában sajátította el, ahol még pontírásban tanulta a matematikát. Később is nagy szerencséje volt, mert integrált oktatást is végző gimnáziumba járt, ahol “egy nagyon rendes” tanára utánajárt annak, hogyan kell a vak diákoknak ezt a tantárgyat oktatni.
A tanterembe érve meg is kérik Istvánt az Ábcúg munkatársai, hogy tartson egy kis bemutatót a “matematikai trükkjeiről”, hogy megtudják, hogyan birkóznak meg a látássérült diákok a törtek, a négyzetre emelés és a gyökvonás olvashatóvá tételével. István félreteszi a fehér botját, majd szapora ujjakkal kezd dolgozni a billentyűzeten. A tízujjas gépelés nem okoz neki problémát, már egészen fiatalon elsajátította ezt a képességet. Nem használ egeret, billentyűparancsok segítségével navigál, miközben a képernyőolvasó felolvassa a kijelzőn megjelenő információkat. István kicsit lelassítja a felolvasás sebességét, neki már ráállt a füle a hadaró szintetizált beszédre, de mi egy kukkot sem értünk belőle.
Majd kezdődik a bemutató, egy sima jegyzettömbbe először leír egy bonyolultabb matematikai képletet: van benne gyökvonás, négyzetre emelés és osztás. Ezekre a matematikai műveletekre nemcsak egyetemi szinten, hanem már a középiskolában is szükség van, – viszont itt már cserben hagyja az eddig kiválóan működő robothang. Az elhangzottak nem fedik a leírtakat, a matematika pedig egy egzakt tantárgy, ami nem szereti a pontatlanságokat. “Ezekkel a műveletekkel a képernyőolvasó már nem bír, ezért képessé kell arra tenni, hogy értelmezni tudja” – mondja István.
A természettudományos tárgyak oktatásban jelenleg a diákok és a tanárok jól elkommunikálnak egymás mellett. A tanuló – látó segítő nélkül – magasabb szinten már nem érti meg a sima Word dokumentumban leírt feladatokat, a tanár pedig nem tudja értelmezni a vak emberek pontírásában megfogalmazott válaszait – vázolja fel a problémát Szuhaj Mihály, az Informatika a Látássérültekért Alapítvány vezetője.
Nem ismerik a leírónyelvet, amivel megérthetnék egymást
Itt jön képbe egy matematikai leírónyelv, az úgynevezett MathML (Mathematical Markup Language). A MathML használatával készített dokumentumokban a képernyőolvasó programok már pontosan olvassák fel a matematikai szimbólumokat, képleteket és az egyenleteket. A matematikai leírónyelv már régebb óta létezik, a képernyőolvasó programok azonban csak két éve tudják ezeket felolvasni.
Először nagyon megörültünk, hogy megérkezett a megoldás a vak diákok számára, hogy végre fel tudják olvasni a matematikai kifejezéseket. Azonban csakhamar azzal szembesültünk, hogy az érintettek köre azt sem tudja, hogy mi az a MathML – mondta Szuhaj Mihály.
István megmutata a laptopján a különböző egyenletek mögött található, első ránézésre nem túl szimpatikus forráskódot, “amit valljuk be, egy általános vagy középiskolai tanár nem könnyen tud produkálni”. A matematika leírónyelveket az egyetemi szinten nem csak a vak, hanem a látó diákok is használják, azonban a középiskolákban és az általános iskolákban még csak kevesen hallottak róla, így el kell telni egy időnek, míg ezek népszerűbbek lesznek, és majd a tanár MathML-ben adja meg a diáknak a házi feladatot.
Azt is megtudták, hogy a tanároknak nem kellene a nulláról kezdeniük, mert a tanári képzésben körülbelül az elmúlt 25 évben már tanítanak matematikai leírónyelvet, “különös lenne, ha nem ismernék, az már más kérdés, hogy azóta használták-e” – jegyzi meg Szuhaj Mihály. Az alapítvány tovább könnyítette a tanárok dolgát azzal, hogy több száz parancs közül kiszűrte a legszükségesebbeket, amelyek 5. osztálytól 12. osztályig kellhetnek. “Ha úgy, ahogy van odatettük volna a tanárok elé, akkor azonnal elijesztettük volna őket” – jegyzi meg az alapítvány elnöke.
Az alapítvány ezért elkészített egy tréninganyagot, amelynek segítségével a tanárok és a diákok ingyenesen el tudják sajátítani a leírónyelvet. Tavaly az Invitech Innomax pályázatán nyertek hozzá támogatást, januárban pedig már meg is jelent a kész anyag.
A fejlesztés legnagyobb érdeme, hogy a tanár és a diák között egy új kommunikációs csatornát nyit meg, forradalmasítja a kommunikációt a látó tanárok és a vak diákok között. Ha ezen a leíró nyelven adják ki a házi feladatot vagy a dolgozatot, akkor azt a diák is el tudja olvasni. A diák ugyanezen a nyelven megírja a válaszokat, a tanár pedig egy mindenki számára könnyen olvasható verziót kap vissza. A tréninganyagnak köszönhetően a látássérült felső tagozatos és középiskolás diákok ugyanazokat a feladatokat oldhatják meg, ugyanolyan értékelés alapján kaphatják meg a jegyeiket mint látó osztálytársaik– mondja Szuhaj Mihály.
Nem csak összeszerelési munkára képesek
Az sem ritka, hogy a tanár – egymás életének megkönnyítése érdekében – felmenti a látássérült diákokat a természettudományos tárgyak tanulása alól az integrált oktatást is végző intézményekben, ami rontja a továbbtanulási és elhelyezkedési esélyeiket olyan szakmákban, ahol számolni kell. A felmérések szerint a megváltozott munkaképességű embereknek csak kis százaléka dolgozik, hiszen ha egy középiskolás integrációban tanuló látássérült diák már általános és középiskolában nem jut megfelelő tanagyaghoz, így nem csoda, ha hamarabb válik masszőrré, mint programozóvá. Amin lehetne változtatni, hisz ennek a leírónyelvnek az elterjedése a jövőben több vak ember számára nyithatna meg új karrierlehetőségeket.
Nehéz bejutni bizonyos egyetemekre, ha már középiskolában elhasal az illető, ha a tanár és a diák megkönnyíti egymás dolgát, ha csak átrugdalják a diákokat a következő évfolyamba, de érdemi tudást nem szereznek. Pedig nemcsak az egyszerű összeszerelési munkára alkalmasak, hanem szellemi tevékenységre is, egy minimális segítséggel ők is ugyanolyan teljesítményre képesek mint látó társaik– mondja az alapítvány elnöke.
Szuhaj Mihály ebben kiváló példát mutat, hiszen vak programozó matematikusként sikerült létrehoznia ezt az alapítványt 18 évvel ezelőtt, ma pedig már 21 ember munkájáért felel. A Békés megyei Kondorosról került Budapestre, a középiskola befejezése után. Akkoriban még nem létezett az integrált oktatás, ezért kemény kihívás volt számára a matematikatanulás. De két szerencséje is volt, mivel tíz éves koráig látott, ugyanott folytathatta az iskolát, miután egy agydaganat-műtét miatt elveszítette a látását. Nagy segítség volt az ikertestvére is, együtt jártak iskolába, aki sokat segített neki a tanulásban is.
Úgy gondolta, hogy hatalmas lehetőséget rejt az informatika a vak emberek számára. Mindennek fontos tétje volt, mert ha a vak felhasználók nem tartják a tempót a fejlődéssel, akkor behozhatatlanul lemaradnak a többiektől. Amikor elindult az alapítvány, és számítógépeket akartak szétosztani, rögtön felvetődött a kérdés, hogy mivel tudják majd megszólaltatni a Windows rendszert. Az első nagy projektjük az volt, hogy egy amerikai cég szoftverjének magyar nyelvű honosítását elvégezzék.
Istvánnak két féléve van még hátra az egyetemből, utána szeretne programozóként egy nagy cégnél elhelyezkedni. Úgy látja, hogy informatikusokból hiány van, így nem fog gondot okozni számára az állástalálás. Beszélgetésük végén kiemelte, hogy az integrált oktatásra szükség van: Ha egy vak ember tovább akar tanulni, érdemes minél előbb látó közösségbe “kimenni”, mert a speciális iskola egy zárt közeg. Persze az alapokat érdemes ott elsajátítani, utána viszont minél hamarabb el kell kezdeni integrálódni, mert nem élhetjük olyanokként az életünket, akik folyton segítségre szorulnak, hanem meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy megálljunk a saját lábunkon.
Az utazótanárok segítik eljuttatni az iskolákba
A tréninganyagot hírleveleken és szakmai rendezvényeken keresztül próbálják eljuttatni az érintettekhez, továbbá az úgynevezett “utazó tanárok” segítségét is igénybe veszik, akik nemcsak az integrált oktatást végző iskolában lévő diákokkal, hanem a tanárokkal is találkoznak.
Egy másik fontos előrelépés, hogy a tréninganyag ma már nem csak egy lelkes próbálkozás, mivel az adaptációval foglalkozó Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége vállalta, hogy a jövőben a matematika tankönyvek akadálymentesítésekor ezt a nyelvet használják. Mivel minden, integrációban tanuló középiskolás diák tőlük kapja meg a tankönyveit, a jövő tanévben már olyan akadálymentesített matematika tankönyvek állnak a rendelkezésükre, amikkel önállóan is el tudják sajátítani ugyanazt a tudást, mint a látó iskolatársaik.
