Mozgáskorlátozott fiatalok kortárs segítő csoportjainak létrehozását segíti a MEOSZ

Fotó: MEOSZ

A mozgáskorlátozott fiatalok sokkal több kihívással szembesülnek a mindennapokban, mint nem mozgáskorlátozott társaik. Nem jutnak hozzá az önálló életvitelüket segítő szolgáltatásokhoz és korszerű eszközökhöz. Sokan szegregált oktatásban kénytelenek tanulni, majd azzal szembesülnek, hogy a felnőtt oktatás, a felsőoktatás, vagy a munkaerő-piac nem áll készen a fogadásukra, nem veszi figyelembe egyéni szükségleteiket. Sokan nap, mint nap megküzdenek a kirekesztettség, a magány érzésével, saját bőrükön tapasztalják az elutasítást. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége érdekvédelmi munkája során azért küzd, hogy a mozgáskorlátozott fiatalok ugyanolyan életet élhessenek, mint a kortársaik. A MEOSZ a most induló határon átívelő projektje keretében – a határon túli partnereivel együttműködve – ennek megvalósítását tűzte ki célul az Erasmus+ program támogatásával. 

A Peer to Peer - Mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi inklúziójának és társadalmi szerepvállalásának erősítése a kortárs segítés erejével” című projekt célja, a súlyosan mozgáskorlátozott fiatalok aktív állampolgárságának, társadalmi szerepvállalásának erősítése Magyarországon, Romániában és Szlovákiában. 

A MEOSZ és partnerei - az Orbán Alapítvány és a Szövetség a Közös Célokért Polgári Társulás - a projekt keretében egy innovatív, nem formális és kooperatív tanulási technikákon alapuló mentorképzési módszert dolgoznak ki közösen.

A projekt során egy online kérdőíves kutatás valamint fókuszcsoportos interjúk segítségével a projektben résztvevő szakemberek feltérképezik a súlyosan mozgáskorlátozott fiatalok szükségleteit, társadalmi szerepvállalással kapcsolatos attitűdjeiket Magyarországon, Romániában és Szlovákiában. A szakemberek a kutatás eredményeire és az érintett fiatalok aktív közreműködésére alapozva a saját szaktudásuk alapján dolgozzák ki azt a módszert, ami alapján megkezdődik majd a mentorok bevonása és képzése. 

A projektben résztvevő szakemberek a módszert a gyakorlatban egy 3 elemű képzés során próbálják ki. A képzési alkalmakon 3 országból összesen 18 mozgássérült fiatal vesz részt, akik elsajátítják a mentori munka, a kortárs segítés alapjait, feltérképezik saját helyi közösségeiket, megismerkednek a hatékony érdekérvényesítés és jogérvényesítés eszközeivel. Cselekvési terveket dolgoznak ki, majd kortársaikkal közösen megvalósítanak egy maguk által tervezett programot. 

A mozgáskorlátozott mentorok a képzésen elsajátított tudást és a tapasztalatokat átadják kortársaiknak helyi csoportjaikban, ahol egymás fejlődését segíthetik egy biztonságos, elfogadó környezetben, illetve a közösség erejét felhasználva együtt léphetnek fel az őket érő előítéletekkel, diszkriminációval szemben helyi szinten.

A projekt tapasztalatait, a kutatások eredményeit és a kidolgozott módszert egy online kiadványban foglalják össze a projekt megvalósítói, amit széles körben mutatnak be országaikban egy közösségi média kampány, illetve minden országban megrendezésre kerülő disszeminációs rendezvényeken keresztül.

A projekt - mely része a MEOSZ és partnerei érdekvédelmi munkájának - keretében a fiatalok rendszerszintű változást szeretnének elérni a hazai ifjúságpolitikákban egy olyan stratégia mentén, ami biztosítja, hogy a mozgáskorlátozott fiatalok a korosztályuknak megfelelő szolgáltatásokból azonos mértékben részesüljenek.

(Forrás:a MEOSZ)

Megkülönböztető jelzést használhatnak a hallássérült sofőrök Romániában

A hallássérült gépkocsivezetők megkülönböztető jelzéssel láthatják el autójukat a román képviselőház által kedden elfogadott törvénytervezet értelmében.

Illusztráció Kép forrás:szatmar.ro

A jogszabály a 2002/195-ös, közúti közlekedésre vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet módosítja. A tervezet kezdeményezője, Adriana Săftoiu nemzeti liberális párti képviselő azzal érvelt, hogy Romániában több hallássérült személynek van jogosítványa, az első személy 1969-ben szerezte meg azt.

„A gépkocsivezetők elláthatják autójukat a hallássérült vezető nemzetközi jelzésével, azaz egy 100 mm-es oldalú fehér négyzettel, a halláskárosulást jelző grafikával a közepén” – írja elő a  tervezet, amelyet döntő fórumként fogadott el a román képviselőház.

(Forrás: a Maszol.ro portál)

Erdélyben is megjelent a koronavírus, 150 kilométerre Debrecentől

Két újabb koronavírus fertőzésről számoltak be péntek délután a romániai egészségügyi hatóságok. Egy 45 éves Máramaros megyei férfit a kolozsvári, egy 38 éves Temes megyei nőt a temesvári járványkórházban kezelnek.

 Amint Nelu Tataru, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára egy bukaresti sajtótájékoztatón elmondta: a Máramaros megyei (a megye 150 kilométerre van Debrecentől) férfi február 25-én, kedden tért vissza Olaszországnak egy olyan vidékéről, amelyiket az olasz hatóságok nem tartanak fertőzöttnek. Itthon rosszul érezte magát, ezért Máramaros megyében kórházba utalták, onnan légzési elégtelenség miatt szállították át Kolozsvárra. A Temes megyei nő február 17-én járt az olaszországi Bergamoban, ahonnan hazatérve 25-én belázasodott. Csütörtökön ment orvoshoz, és azóta otthon várta a vírusteszt eredményét.

Mindkét beteg esetében pénteken mutatták ki a koronavírusos fertőzést a temesvári laboratóriumban.

Az államtitkár elmondta: a temesvári nő állapota jó, a máramarosi férfi állapota péntekre javult.

Raed Arafat, a belügyminisztérium katasztrófavédelmi államtitkára a sajtótájékoztatón pontosította, mindkét fertőzött Olaszország olyan településéről érkezett, ahol nincsenek érvényben a fertőzés terjedését akadályozó intézkedések.

Az államtitkár azt is megemlítette, hogy a két érintett megye egészségügyi hatóságai megvizsgálják, hogy a két fertőzött személy kikkel érintkezett az elmúlt napokban, és meghozzák a szükséges intézkedéseket.

Romániában eddig egy 20 éves Gorj megyei férfinél mutatták ki szerda este a koronavírust, akit a bukaresti Matei Bals kórházban tartanak orvosi felügyelet alatt. A fiatalember egyelőre tünetmentes.

A román hatóságok péntek délelőtt azt közölték, hogy az országban 182 személy van karanténban, és 8231 személyt a lakásukban tartanak megfigyelés alatt. Ezek a számok azonban folyamatosan változnak.

Romániában a vírus olaszországi terjedése váltott ki fokozott aggodalmat. Olaszországban mintegy 1,2 millió román él, több mint egynegyedük az ország északi tartományaiban, ahol a legtöbb fertőzést észlelték: Lombardiában 200 ezer, Veneto tartományban pedig 120 ezer román állampolgár él.

(Forrás:a Dehir)

Megszervezik a székelyföldi vak és gyengénlátó fiatalok speciális oktatását

A nemlátó magyar diákok számára indítanának speciális iskolát Székelyudvarhelyen, ahol nemcsak írni és olvasni tanulhatnának meg anyanyelvükön a gyermekek, hanem a mindennapi életben való boldogulást is elsajátíthatnák.

Kép csak illusztráció • Fotó: 123RF

Romániában nincs lehetőségük magyarul tanulni a nemlátóknak – ezt a hiányt pótolná a Székelyudvarhelyre tervezett speciális iskola, amelynek megvalósításán a Magyar Nemlátók Egyesülete dolgozik. Lukács Anna Ibolya, a Hargita és Kovászna Megyei Látássérültek Szövetségének alelnök a Székelyhon.ro érdeklődésékre elmondta, a nemlátó magyar gyerekeknek nincs lehetőségük anyanyelven tanulni, az országban csak a román nyelvű iskolák nyújthatnak számukra speciális oktatást. Országszerte összesen hat ilyen tanintézet működik, Székelyföldhöz legközelebb Kolozsváron, ahol bár indítottak egyfajta magyar nyelvű kurzust, ez hetente csak két-három órát jelent – avatott be.  

Lukács Anna Ibolya azt is közölte, hogy korábban már megpróbáltak egy magyar nyelvű speciális iskolát elindítani, azonban akadályokba ütköztek. „Az előírások szerint egy ilyen osztályban legalább nyolc gyereknek kell lennie, viszont a gyerekek kora szerint nem gyűlt össze a szükséges létszám, továbbá elégséges tanári állás sem volt rá” – elevenítette fel. A tényleges megvalósításra most a Székelyudvarhelyen létrehozott Magyar Nemlátók Egyesülete vállalkozott. 

A szervezet tavaly nyújtott be két pályázatot a Bethlen Gábor Alaphoz, az elnyert összegből pedig év végéig készítenek egy tanulmányt, amely igazolja a speciális iskola létjogosultságát. Ehhez többoldalas kérdőívet állított össze Dósa Zoltán pszichológus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karának székelyudvarhelyi tanszékvezetője. Az ívet a megyei tanfelügyelőség juttatná el az érintett gyerekek szüleihez.

A kezdeményezés pártfogója és zászlóvivője Butu Arnold Csaba paralimpikon. „A Hargita megyei nemlátó diákok, ha nem akarnak Kolozsvárra menni románul tanulni, bármelyik iskolába járhatnak, viszont a pedagógusok nem kötelesek megkülönböztetett figyelemben részesíteni őket” – mondta. Hozzáfűzte, vannak ugyan jó példák, ahol a pedagógus megtanulta a Braille-írást, de olyan diák is van, akit évek óta édesanyja kísér el minden tanórára. 

„Fontos, hogy  egy speciális iskolában nemcsak írni-olvasni tanulna meg a nemlátó gyerek, hanem a mindennapi életben való boldogulást is elsajátítaná, hogy önálló, önellátó lehessen. 

Ugyanakkor a nemlátó közösségen belül a gyerekek nemcsak az oktatóktól, a pedagógusoktól, hanem egymástól is sokat tanulnának” – sorolta Butu Arnold Csaba. 

Egyébként a tanulás megszervezésének nehézsége miatt a térségben több száz analfabéta nemlátó van – jegyezte meg Hajdó Ernő, az udvarhelyi egyesület elnöke –, de az oktatás és szakképzés hiánya miatt a vakok a munkaerőpiacról és a közéletből is kiszorultak. 

„Húsz évvel ezelőtt igen aktív volt a vakok közössége itt Székelyudvarhelyen is, mára pedig jóformán nem is látni senkit egyedül, fehér bottal közlekedni az utcán” – tette hozzá.

Hargita és Kovászna megyében egyébként közel háromezer magyar anyanyelvű nemlátó él, közülük Kovászna megyében harmincnyolcan 21 évnél fiatalabbak, Hargita megyében pedig hatvannégy iskoláskorú nemlátó fiatallal számol az egyesület. „Csak a két megyében már száz olyan gyerekről tudunk, akinek hasznára válna a magyar nyelvű iskola, de mivel az országban máshol nincs ilyen, ennél sokkal több diákon segíthetne a kezdeményezés” – matematikázott Hajdó Ernő. 

Az anyanyelven tanulást mellesleg nemcsak az alkotmány szavatolja, jogszabályba is foglalták, hogy a fogyatékkal élő gyerekeknek is joguk van az anyanyelvű oktatáshoz. A kezdeményezők egyelőre elemi tagozat elindítását tervezik, a megvalósításhoz szükséges anyagiakat a magyar kormánytól, a fenntartási költségek biztosítását pedig a helyi önkormányzattól, vállalkozóktól remélik. „Létrejötte után minden bizonnyal egy meglévő tanintézet égisze alatt működhet majd a nemlátók iskolája, hiszen legutóbb Bukarestben, a fogyatékosügyi állami szervezetnél folytatott beszélgetésen kifejtették, hogy most ne is álmodjunk akkreditációról” – jegyezte meg keserűen Butu Arnold Csaba.

A Hargita és Kovászna megyei nemlátó fiataloknál némiképp jobb helyzetben vannak a Maros megyeiek, de csupán azért, mert számukra közelebb van a kolozsvári speciális iskola. A Maros megyei világtalanok egyesülete valamivel több mint 3600 tagot számlál, akik közül hozzávetőlegesen ezerre tehető a kiskorúak száma. 

Marosvásárhelyen sincs se óvodájuk, se iskolájuk a nemlátóknak, ezért ezek a kiskorúak Kolozsváron tanulnak, ahol teljes ellátásban részesülnek, bentlakásban laknak, étkeznek – mindezt az állam költségén. 

Sőt arra is lehetőségük van, hogy ingyen utazzanak az országban. Szántó Attila, a Maros megyei egyesület egyik tagja elmondta, minden nemlátónak tizenkét térítésmentes jegye van évente, és ugyanennyi egy hozzátartozójának is, aki az utazások során elkíséri. Az érettségi után többen is folytatják tanulmányaikat, bár a felsőfokú tanintézményekben már ugyanolyan körülmények között tanulnak, mint bárki más.

Forrás:Székelyhon a Székelyföld hírportálja

Lendítenének a lakóparkterven – Teljesen megtorpant a 75 mozgássérültön segíteni hivatott, nagyszabású romániai Maros megyei projekt

Újabb lendületre lenne szüksége a marosvásárhelyi HIFA Románia – Segítség Mindenkinek Egyesület grandiózus projektjének, melynek keretében 75 mozgássérült személy számára építenének ki a Maros megyei Pókakeresztúron egy lakóparkot. Finanszírozási lehetőségek hiányában a hat évvel ezelőtt elindított terv teljesen megtorpant.

Előtanulmányok, egy kéthektáros terület, rajta egy kalákával megépített befejezetlen, kapusfülkével és gépházzal – jelen pillanatban így fest a HIFA Románia – Segítség Mindenkinek Egyesület évekkel ezelőtt beindított pókakeresztúri projektje. Több mint ötmillió euró hiányzik az álom valóra váltásához. A támogatók kezdeti lelkesedése után a nagylélegzetű terv sajnálatos módon teljesen megfeneklett. 

Elment a pénz, újabb nem jött 

Idén harmincezer eurót kellene előteremteni az építkezési tervre, de a jelek szerint ennek megrendelését a HIFA vagy tovább halogatja, vagy egy olyan műépítészcsapatot keres, amely a piaci áron alul hajlandó dolgozni. A pénz megszerzése egyelőre legyőzhetetlen akadálynak tűnik.

"Fájdalmas, hogy nem sikerül egyről kettőre jutnunk, de a jelenleg futó hazai, magyarországi, illetve uniós pályázati kiírások nem teszik lehetővé, hogy egy nem kormányzati szervezet pénzt hívhasson le efféle projektekre. Működési költségekre adnak pénzt, de beruházásokra sajnos nem. Ráadásul rengeteg kiadásunk volt azzal, amit megvalósítottunk, mint például az előtanulmány, és a meglévő be nem fejezett épület, minden kampányból bejött pénzünk elment”– jegyezte meg Simon Judit Gyöngyi, a 2000-es évek elején létrehozott civil szervezet vezetője.

Míg számos velük együtt érző személy támogatta a mozgássérültek régóta dédelgetett álmát, akadt olyan is, aki anyagi hasznot igyekezett húzni belőle. A terv ötletgazdája szerint lenne egy kompromisszumos megoldás: társulni az állammal, de a HIFA semmiképp nem szeretne ebbe az akár csapdákat is rejtegető ajánlatba belemenni. A mozgássérültek attól tartanak, hogy a hatóságok teljesen eltérítenék az eredeti elképzelést, és valami mást valósítanának meg a védett lakások helyett.

A társadalmi integrációt segítené 

A HIFA-park 75, fogyatékkal élő személy számára biztosítana életteret akadálymentesített, kellemes környezetben és munkahelyet védett műhelyekben.

A park lakói állandó szakképesített segítségben és számos rehabilitációs lehetőségben részesülnének. Az önellátásra való törekvésük a társadalmi integrációjukat is segítené.

„A tulajdonképpeni cél egy olyan átfogó háló és élettér kialakítása, amely létszükséglet jogosultjaink és sorstársaink számára. Az általunk megvalósítani kívánt központ megakadályozná az elmagányosodást, elszigetelődést a hozzátartozók elhunyta után valamelyest megoldódna számukra a munkavállalás, illetve foglalkoztatás. Ugyanakkor csökkenne a szociális és kulturális szegregáció” – sorolja a terv mellett szóló érveit Simon Judit Gyöngyi, aki maga is tolókocsiban(kerekesszékben) éli az életét.

Az elképzelések szerint a bentlakók elsősorban a saját rész hozzájárulásukból, valamint önkormányzati és állami támogatásokból, illetve szponzorok segítségével tartanák fenn a lakóparkot. Bevételi forrást jelentene ugyanakkor az épületegyüttes bizonyos részeinek bérbeadása, valamint a lakók munkáinak értékesítése.

„Az idő nem nekünk dolgozik” 

Szüleik elöregedésével az érintettek egyre inkább veszélyben érzik magukat. Attól tartanak, hogy előbb-utóbb eljön az az idő, amikor kihalnak azok a családtagok, akik évtizedek óta lelkiismeretesen gondozták, segítették őket.

Simon Judit, aki özvegy édesanyjával lakik egy fedél alatt, a közelmúltban megtapasztalta, mit jelent, ha a legfőbb támasza nincs mellette. „Az utóbbi tizennyolc évben egyetlen napot nélkülöztem az édesanyámat, akkor is azért, mert elutazott egy tolókocsiért. Nemrégiben viszont kórházba került, az én életem pedig teljesen átalakult, lelassult. Nem tudtam azt az aktív életet élni, amit addig. A HIFA legtöbb tagja tolókocsiban is aktív ember, aki nem ágyban tengeti a napjait, ehhez azonban személyre és állapotra szabott gondozásra és napi programra van szükség” – állítja a szervezet elnöke. Ugyanakkor találkoztunk olyan fiatalokkal is, akik segítő szülők hiányában évek óta nem jöttek ki a lakásból. Az egyesület tagjai ezt szeretnék elkerülni, ezért számít tervük valóra válásához minden egyes nap és minden egyes fillér.

„Az idő nem nekünk dolgozik, de reménykedünk tervünk és álmunk megvalósulásában. Lehet a terv grandiózus, miközben olyan létszükségletet fed, amely nemcsak a fogyatékkal élők életét, illetve ezen emberek közvetlen hozzátartozóinak életét tenné jobbá, hanem egy egész társadalom életminőségén javítana. Egy ilyen álom megvalósulása nem pénzben mérhető” – vallják.

Forrás:kronika.ro