November 17-én, szombaton Ferenc pápa a vakok olaszországi apostoli mozgalmának négyszáz tagjával találkozott a Vatikánban.
Tolókocsiban ülő vakok és gyengénlátók segítő társaikkal és vakvezető kutyáikkal együtt érkeztek a Vatikánba. A Szentatya az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a négyszázfős közösséget.
Örömmel idézte fel a mozgalom történetét. Az olasz származású alapító, Maria Motta Argentínában, a rózsafüzér nevét viselő Rosarióban született. Amikor szülei hazatértek Olaszországba, a születésétől fogva vak Maria nagy szenvedéllyel a tanításnak szentelte magát. 1928-ban, francia példát követve, az imaapostolság mintájára életre hívta a nem látók közösségét.
Ebből a kicsi magból egy olyan mozgalom fejlődött ki, amely egész olasz földön elterjedt, és amelyet XXIII. János pápa jóváhagyott.
Korának gondolkodása szerint az alapító először összegyűjtötte a vakokat, hogy együtt tartsák egymásban a lelket. Közösségeikben a látók jelenléte fokozatosan erősödött, nehogy a vakok önmagukba zárkózzanak – emlékeztetett Ferenc pápa. – Maria Motta olyan önálló személyiségeket akart formálni a látássérültekből, akik éppen fogyatékosságuk révén tudnak tanúságot tenni a hitről. A fogyatékosságot kiküszöbölni akaró társadalom számára adott legjobb válasz a szeretet konkrét és tiszteletteljes fegyvere – mondta a pápa.
Fennállása 90. évfordulója alkalmából a mozgalom sajátos karizmájának ápolására szólította fel a tagokat a pápa: hogy „osztozzanak együtt nem látók és látók a kölcsönösség szolidaritásában, az egyházi és társadalmi együtt haladásban”.
A szegények választását is kiemelte a Szentatya, mely – mint fogalmazott – különféle formában az egész Egyház sajátja. „Járuljanak hozzá a szegény Egyház gyarapításához a szegények javára, akiktől nagyon sokat lehet tanulni” – buzdított Ferenc pápa.
Arra hívta a vakok olasz apostoli mozgalmának négyszáz tagját, hogy nagylelkűen szolgálják az emberi előrehaladást a világ szegény országaiban, főként délen.
