Az Unió minden tagállamában vizsgálja az Európai Bizottság az utasok jogaira vonatkozó rendelet végrehajtását és az ezzel kapcsolatos problémákat. A magyarországi egyeztetéseken az MVGYOSZ munkatársai is megosztották tapasztalataikat, képviselve a látássérült utasokat.
Az Európai Bizottság Közlekedéspolitikai Főigazgatósága minden EU tagországban vizsgálja az európai utasjogok érvényesülését. Az országonként zajló egyeztetések során a bizottság képviselői a közlekedési szolgáltatók mellett meghallgatják az állampolgárok tapasztalatait is, köztük kiemelt figyelmet kapnak a mozgáskorlátozott és a látássérült személyek.
Az európai polgárok, mint utasok jogairól a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló 1371/2007/EK rendelet rendelkezik. Ez a jogszabály írja elő többek között az utasforgalmi létesítmények, járművek és szolgáltatások akadálymentesítésének, a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű utasok részére történő segítségnyújtás, illetve az akadálymentes utastájékoztatás kötelezettségét, ami lehetővé teszi, hogy a fogyatékos személyek a többi utassal azonos szolgáltatásban részesülhessenek. A rendelet értelmében a tagállamok átmeneti mentességet kaphatnak bizonyos rendelkezések alkalmazása alól. Ugyanakkor ez a mentesség nem vonatkozik azon előírásokra, amelyek a fogyatékos személyek számára biztosítanak hozzáférést a vasúti közlekedéshez.
Az Európai Bizottság budapesti képviseletén február 10-én lezajlott egyeztetésen a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) mellett a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) és a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (FEOSZ) szakemberei vettek részt.
Az MVGYOSZ-t dr. Nagy Sándor elnök, Ollé Attila nemzetközi referens és Gulyásné dr. Bölkény Ágota jogtanácsos képviselte az egyeztetésen. Felszólalásukban megerősítették azt az általános tapasztalatot, miszerint Magyarország az EU-s jogszabályok hazai jogrendbe történő implementációjában általában élen jár, ám a megvalósítás tekintetében már egyáltalán nem tartozunk az élmezőnyhöz. A vasúti közlekedés során a MÁV szinte kizárólag a mozgássérült utasok kapcsán értelmezi és alkalmazza az utasjogi rendeletben foglaltakat, látássérült személyek részére szervezett módon nem biztosítanak segítséget sem az állomásokon, sem a vonatok fedélzetén. Az utazást megkönnyítő, pl. a jegyvásárlást és a menetrendi információk megszerzését lehetővé tevő honlapok és mobil applikációk egyre inkább támogatják a látássérült utasok önálló informálódását, az állomások és megállóhelyek akadálymentesítése azonban még igencsak távlati cél, amit a MÁV egy több mint harmincéves stratégiában határozott meg. A Volán társaságoknál még rosszabb a helyzet, ott az akadálymentes utastájékoztatás esetlegesen működik, mindenki számára hozzáférhető online jegyvásárlásra pedig egyáltalán nincs lehetőség. Az utasjogi rendelet előírja a személyszállításban dolgozók képzését is annak érdekében, hogy szakszerű segítséget nyújtsanak a fogyatékos utasoknak, ám a szövetség tapasztalatai szerint ez a fajta segítség teljesen esetleges, annak megléte vagy hiánya elsősorban a személyzet adott tagjának hozzáállásán múlik.
Az MVGYOSZ szerint elfogadhatatlan az utasjogi rendelet alkalmazása alóli mentesség ”folyamatos”, 5-5- évenkénti meghosszabbítása. A legutóbbi állapot szerint 2024 decemberéig élvez mentességet hazánk a kötelezettségek teljesítése alól.
A MEOSZ jogászai elsősorban a súlyosan mozgássérült, kerekesszékkel vagy elektromos mopeddel közlekedő személyek vasúti és autóbuszos közlekedésben tapasztalt nehézségeire hívták fel a figyelmet. Álláspontjuk szerint a segítségnyújtás igénylésére előírt, az utazás időpontját 48 órával megelőző határidő nem csak az érintettek emberi méltóságát, hanem az egyenlő hozzáférés követelményét is súlyosan sérti, gyakorlatilag ellehetetleníti a spontán utazásokat. Ezen időtartam radikális csökkentését évek óta sürgetik. A másik fő probléma esetükben az elektromos kerekesszékek és mopedek elszállításának megtagadása, ami szintén jelentősen beszűkíti a mozgássérült személyek mobilitási lehetőségeit. A bizottság képviselője szerint a problémát ebben az esetben az is okozza, hogy a rendelet segédeszközként csupán a kerekesszéket nevesíti, tehát könnyen értelmezhető úgy, hogy az egyéb eszközökre nem vonatkozik.
A MEOSZ és az MVGYOSZ együttesen jelezték a bizottság felé, hogy a közlekedési társaságoknál elindult ugyan a személyzet szemléletformáló képzése, ám abba az érintett személyek képviselőit nem vonják be, legfeljebb a tananyagokhoz kérnek tőlük információt. Így nem is lehet tudni, milyen konkrét tudástartalmakat kapnak a buszvezetők, jegyvizsgálók vagy jegypénztárosok velük kapcsolatban. Ezen képzések tartalmi követelményeit a bizottság szerint is szabályozni és egységesíteni szükséges.
A FEOSZ szakértője általánosságban elmondta, hogy a magyar utasok panaszkezeléssel és kártérítéssel kapcsolatos jogtudatossága európai viszonylatban alacsony szintű. Több olyan esetet ismertetett, mikor a repülőjáratok jelentős késését vagy kimaradását elszenvedett utasok számára nem volt nyilvánvaló, hova fordulhatnak az adott légitársaságnál panaszuk kivizsgálásáért és kártérítésért. Tapasztalata szerint ezek az eljárások túlbonyolítottak, kizárólag írásos úton hozzáférhetők és nem felhasználóbarátak. A bizottság munkatársai is utaltak arra az Eurobarometer által végzett felmérésre, miszerint a magyar utasok tudatossága a leggyengébbek között van az Unióban.
Az Európai Bizottság Közlekedéspolitikai Főosztályának képviselői tájékoztatták az egyeztetés résztvevőit, hogy a vizsgálat nagyjából egy hónap múlva nyilvános online konzultációval folytatódik, melynek során ismét várják majd az érdekképviseletek észrevételeit és javaslatait.
