A magyar parasport napja alkalmából a Bocföldei Körzeti Általános Iskola tanulói a Vakok és Gyengénlátók Zala Megyei Egyesületének tagjai segítségével szemléletformáló, érzékenyítő foglalkozásokon ismerkedhettek meg a látásfogyatékosok életével. Szerkesztőségünk a programról az iskola tanárától, Dobriné Benárd Csillától kapott beszámolót.
 |
| Az első osztályos Karakai Dávid éppen a bottal való közlekedést próbálja Fotó: bocföldei iskola |
A tapasztalati szakértők (akik vakok, de gyermekkorukban látók voltak) életvezetésük bemutatásával érzékeltették mindennapjaikat.
A programok általános tájékoztatóval kezdődtek, amelyet Choma Balázs, az egyesület elnökhelyettese tartott a diákoknak. Megtudhattuk tőle, hogy információink 80 százalékát vizuálisan szerezzük, ezért különösen fontos, hogy vigyázzunk a szemünk épségére.
Tájékoztatást kaptunk továbbá a különböző szembetegségekről és arról, hogy hogyan kerülhetjük el ezeket. Elhangzott többek közt, hogy például nagyon oda kell figyelni arra, hogy ne hajoljunk közel a könyvhöz, amit olvasunk, mert az rövidlátást okozhat. Legalább 35-40 centiméteres távolságban tartsuk a könyvet, füzetet. A sok tv-nézés, számítógépezés (a kék fény bizonyos sugártartalma), a napsugárzás, az erős UV-sugárzás is látáskárosodást okozhat. Ezért nagyon fontos az UV-szűrős napszemüveg használata.
Az iskolai bemutatón a két látássérült sorstárs (Simon Nóra és Takács Gábor) bemutatta a telefonjukon található „távszem”, valamint a pénz- és színfelismerő programot, és ismertette a hangos könyvtár használatát. Nóra elmondta, hogyan süt-főz, vezeti a háztartást és éli a hétköznapjait ugyanúgy, mint más, csak ő vakon végzi a teendőket.
Vendégeink mindhárman egyetértettek abban, hogy a rend nagyon fontos az életükben. Ahhoz, hogy megtalálják otthonukban a szükséges eszközöket, mindennek az általuk megszokott helyén kell lennie.
A bevezető tájékoztató beszélgetés után a következő programokon vehettek részt a tanulók, természetesen bekötött szemmel: kipróbálhatták a fehér bottal való közlekedést akadályokkal, ráállhattak a beszélő mérlegre, szagminta alapján fűszereket ismerhettek fel, sakkozhattak vaksakk segítségével, ahol a fekete bábukat kis szeg jelezte, Braille-ábécé segítségével kirakhatták saját nevüket, hangokat párosíthattak zörgő kocka segítségével, tapintás alapján dominókat párosítottak, szimulációs szemüvegekkel megtapasztalhatták a különböző szembetegségek következményeit, a tornateremben pedig csörgőlabda-mérkőzéseket játszhattak.
A bocföldei iskola tanulói néhány véleményt is megfogalmaztak a délelőtti programok végeztével.
– Szerintem nagyon nehéz a bottal való közlekedés. Most már tudom, milyen jó a segítség, ha csak néhány szó is – mondta Bella Dávid, aki a második osztályba jár.
– Szerintem a fűszerfelismerés volt a legérdekesebb feladat. Nekem sokat segített, hogy otthon szoktam főzni – szögezte le az ötödikes Timár Bence.
Osztálytársa, Desics Dalma a hangfelismerést tartotta a legérdekesebbnek, amiben számára az volt a nehéz, hogy voltak nagyon hasonló hangok, nehéz volt megkülönböztetni őket egymástól.
– Mindenki szeret labdázni, de vakon az sem egyszerű. Engem párszor eltalált a csörgő labda, mert nehéz volt figyelni arra, hogy honnan jön a hang – folytatta a hetedikes Veres Balázs.
– Érdekes volt kipróbálni az eszközöket, játékokat, de szomorú volt belegondolni, milyen vakon élni – mondta Vajda Zoltán.
Az érzékenyítő program mély együttérzést váltott ki tanulóinkból.
