Az NMHH készített felmérést az ügyben, a helyzet pedig nem túl rózsás.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság látás- és hallássérült emberek civil szervezeteinek bevonásával mérte fel, hogy a törvényben előírt, a vakok és gyengénlátók, illetve a siketek és nagyothallók médiabefogadását segítő műszaki megoldásokat (a feliratozást, a jelnyelvi tolmácsolást, valamint az audionarrációt) mennyire ismerik és tartják jónak az érintettek. A felmérésből pedig az derül ki, hogy még bőven van hova fejlődni ezen a téren.
A hatóság közleménye szerint a szolgáltatók betartják ugyan az előírásokat és elérhetővé teszik a feliratozást, a jelnyelvi tolmácsolást, vagy az audiónarrációt, az érintettek jelentős része azonban nem tud ezekről, vagy nem elégedett a megvalósítás minőségével. Az audionarrációt a látássérültek 66 százaléka használta már, de 92 százalékuk szerint túl bonyolult a beállítása.
A tanulmány rámutat arra, hogy fontos cél lehet a műszaki opciók használhatóságának, ismeretének és elterjedésének javítása, valamint meghatározza a főbb, orvosolandó pontokat is. Az eredményeket a hatóság a törvényi kötelezettségek alá tartozó televíziós csatornáknak is elküldte azzal a céllal, hogy javíthassák szolgáltatásaikat.
