Az
önálló élet európai napján, melyet május 5-én ünneplünk kontinens szerte, ki
kell mondanunk: Magyarországon ma, tíz évvel a fogyatékos emberek jogairól
szóló ENSZ-egyezmény ratifikálása után, a mozgássérült emberek számára még
mindig elérhetetlen álom az önálló, önrendelkező élet.
Az önrendelkező élet alapvető
eleme, hogy a mozgássérült emberek szabadon eldönthessék: hol, kivel és hogyan
akarnak élni, önálló életükhöz pedig milyen segítséget szeretnének igénybe
venni. Ezzel szorosan összefügg az épített környezet, a közlekedés
akadálymentessége, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, mint az egészségügy,
az oktatás, a speciális támogató szolgáltatások. De nincs önálló élet megfelelő
támogató technológiák nélkül sem, amelyek köre jóval szélesebb, mint a
Magyarországon ma ismert gyógyászati segédeszközöké.
Hazánk tíz éve ratifikálta a
fogyatékos emberek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amellyel vállalta, hogy
számos intézkedést tesz az önrendelkező élet feltételeinek biztosítása
érdekében. Mindezt az egyezményt átható emberi jogi szemléletben, amely azt
mondja: a fogyatékossággal élő emberekre nem pusztán a különböző támogatások
címzettjeiként kell tekinteni, hanem úgy, mint jogalanyokra, akik számára
egyenlő hozzáférést és egyenlő választási lehetőségeket kell biztosítani.
Az érintettek napi tapasztalatai
azt mutatják, hogy e vállalások teljesítésében Magyarország jelentősen le van
maradva. Sem a megfelelő lakhatási lehetőségek, sem a támogató szolgáltatások,
sem a fizikai környezethez, közszolgáltatásokhoz való hozzáférés nem biztosított
ahhoz, hogy egy mozgássérült ugyanúgy élhessen, mint bárki más.
Megválaszthassa, hogy otthonban vagy albérletben élne, egyedül vagy
segítséggel, hogy melyik busszal szeretne utazni, melyik iskolába szeretne
járni, melyik színházba menjen, hogy egyáltalán el tudjon menni orvoshoz.
Minderről a MEOSZ egy érintettekből álló munkacsoport bevonásával egy
tanulmányt is készít, amelyet a közeljövőben nyilvánosságra hoz.
Az önálló élet európai napjának üzenete mindenkihez szól: mi mindannyian
egyenlő tagjai vagyunk a magyar társadalomnak, attól függetlenül, hogy valaki
fogyatékossággal él-e vagy sem. A világ így, velünk együtt sokszínű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése