Hogy valami nagyon el van rontva a fogyatékos emberek számára
fenntartott hazai bentlakásos intézményrendszerben, az a gödi speciális
otthon ügyéből elég világosan kiderült. Az egyetlen reális alternatívát a
nagy intézmények felszámolása, a kitagolás, az itt élők kiköltöztetése
jelenti. Csakhogy az előkészítetlenül, erőltetett tempóban történő
megvalósítással bajok lesznek – van, ahol még csak lakossági fórumokon
tiltakoznak, de van, ahol már aláírást gyűjtenek a fogyatékos emberek
tervezett beköltöztetése ellen.
Senki nem vádolhatja tétlenkedéssel a minisztériumot: csütörtök
délben, egy nappal azután, hogy országos botrány robbant ki a gödi
Topházban uralkodó állapotok miatt, az EMMI máris közleményben
reagált az ügyre. Nemcsak megdöbbentek és felháborodtak, de azonnali
intézkedés is történt, a csúcsszerv, a Szociális és Gyermekvédelmi
Főigazgatóság (SzGyF) azonnal felfüggesztette az intézmény igazgatóját.
Nyilván helyesen, de tény, hogy az illetőt néhány hónappal korábban
nevezték ki, dacára annak, hogy az alkalmatlansága már korábban is bebizonyosodott.
Azt nem tudni, változtak-e az állapotok a gödi Topházban az MDAC
februári látogatása óta, de akár javultak, akár nem, a most kirúgott
intézményvezető felelőssége mellet nem kerülhető meg a korábbi vezetők,
de leginkább az intézmény felügyeletét ellátók felelőssége.
A közlemény szerencsére nem ragad le az önmarcangolásnál, egy szó
sincs benne a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság vagy a
minisztérium felelősségéről, így aztán senkinek nem is kellett
lemondania a gikszer miatt. Jóhírek viszont vannak: „A kiváltási program
keretében a gödi TOPhÁZ Speciális Otthon is bezárásra kerül a
közeljövőben.”
Az MDAC-jelentése alapján talán az sem lenne túlzás, ha nem a
közeljövőben, hanem azonnal zárnák be az intézményt, de a közlemény
sajnos mélyen hallgat az ott lakók ért szenvedés kapcsán a civilek által
emlegetett jóvátételről, vagy a teljes intézményrendszer
átvilágításáról is. Marad tehát a kitagolás:
„A kiváltási program első körében mintegy 2500 fogyatékos ember költözhet ki a jövő év végéig a nagy létszámú szociális ellátó intézményekből, a célra a kormány 21,8 milliárd forintot fordít.” – írja a minisztérium közleménye.
Egy korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy milyen kockázatokat
rejt a kiváltási hullám központból elrendelt, forszírozott
megvalósítása – de ha máshonnét nem, az első kör tanulságaiból tudhatták
volna ezt a kormányzat illetékesei. 2013-ban a rosszul előkészített
kitagolás kudarcot vallott
több településen is a helyi lakosok ellenállás miatt – valami nagyon
hasonló kezd kibontakozni a mostani kitagolási hullámban is.
Április végén két lakossági fórumot is tartottak a Veszprém megyei nyírlkai pszichiátriai bentlakásos intézmény
megszüntetése kapcsán. Az intézmény 115 lakója költözhetne ki a
környező településekre támogatott lakhatásba, illetve lakóotthonba.
A fórumokon azonban olyan heves ellenállásba ütköztek a program illetékesei, hogy momentán elég kétségesnek látszik, lesz-e a dologból valami. A sikeres integrációhoz befogadó, támogató közeg kell – ezt viszont nehéz lesz megteremteni úgy, hogy az érintett települések lakói az önkormányzattól szivárgó pletykákból értesülnek, hogy „jöttek ingatlant venni a pszichiátriai intézetből kiköltözőknek.”
Merthogy nagyjából ez történt azon a négy településen, ahol az SzGyF
illetékesei körülnéztek, eladó ingatlant keresve a lakóknak. Jellemző az
egyik fórumról beszámoló veol.hu cikkének címe: „Pszichiátriai betegek
Csabrendeken? – Lakossági fórumokon dől el a betelepítés.”
Ha ez igaz, akkor a dolog el is dőlt: mind Csabrendeken, mind
Sümegprágán nagyon határozottan kikeltek a helyiek az otthon lakóinak
„betelepítése” ellen. Rig Lajos, a körzet jobbikos képviselője is
megjelent a fórumokon, és szót emelt a kitagolás ellen.
Rignek azonban vannak a berögzült félelmeken, elutasításon túli érvei
is. Állítása szerint jelenleg is előfordul, hogy éjszakára egyetlen
gondozó marad a nyírlaki intézményben a 115 bentlakóra, mert egyszerűen
ennyi jön ki a létszámból, az intézményben tudniillik évek óta
munkaerőhiány van. Ez a jelenlegi intézeti ellátási formában is súlyos
probléma, de miképp fogja ellátni a feladatát ez az egy, vagy akár két
gondozó, ha a mostani lakók tíz-tizenöt különböző, adott esetben
egymástól sok kilométerre fekvő ingatlanokban fognak élni?
Tegyük hozzá, alapkövetelmény lenne, hogy a kitagolást, a közösségi ellátásra való áttérést a személyzet is támogassa – ehhez képest Rig szerint a fórumon éppen az derült ki, hogy sem a pszichiáter főorvos, sem a személyzet többi tagja nem támogatja a lakók kiköltöztetését.
Még rosszabbul áll a program a Zala megyei Felsőrajkon, ahová 36
pszichiátriai ellátottnak és más fogyatékkal élő embernek tervez
lakhatást az SzGyF. Itt ugyan a polgármester az ügy mellé állt, és a
képviselőtestület is jóváhagyta, hogy három ingatlant a falu a célra
eladjon az SzGyf-nek, de a helyieknek nagyon nem tetszik a dolog.
A település 700 lakójából 210-en már aláírták a helyi népszavazásról szóló kezdeményezést, amellyel megpróbálják megakadályozni a projektet.
A kezdeményezést ezúttal is a Jobbik karolta fel, és ha valami nem
történik, akkor az valószínűleg sikeres is lesz. Április elején ugyan
tájékoztatták a helyieket, hogy mi lesz, csakhogy ekkorra az SzGyF már
be is adta a pályázatot.
Szakértők régóta mondják, hogy a kitagolás csak akkor lehet sikeres,
ha türelmes és alapos előkészítő munka előzi meg: a legkevesebb, hogy a
fogadó település lakóit is felkészítik az együttélésre, hiszen e nélkül
ugyan mitől is működne a befogadás, közösségi ellátás. Ehhez képest
jövő év végéig el kell költeni azt a 22 milliárd forintot, amit a kormány a területet célzó uniós fejlesztési programból (EFOP) erre a célra rendelt. És az SzGyF láthatólag nagyon komolyan igyekszik is, hogy az a pénz valóban el legyen költve.
Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy ebben a kapkodásban komoly része
van annak a nyomásnak is, ami a miniszterelnökség felől érkezik: Lázár
János havi rendszerességgel számol be arról, hogy jó tempóban halad az
uniós források erőltetett ütemű felhasználása, 2018-ra az összes forrást
legalább szerződéssel le kell kötni.
Nem nehéz belátni, hogy ennek a voluntarista fejlesztéspolitikának a
megvalósítására épp az olyan nagy volumenű projektek a legalkalmasabbak,
mint a kitagolás. Márpedig ha ez így megy tovább, annak valószínűleg
kudarc lesz a vége.
Csütörtök esti hír szerint az EMMI hozzájárult, hogy a gödi botrányt
kirobbantó szervezet, az MDAC monitorozhassa az összes zárt intézetet.
Ez óriási előrelépés – ha a minisztérium és az SyGyF ezek után a
kitagolás szakmai minimumkövetelményeit is komolyan venné, akkor a
fejlesztési források eltékozlása helyett ugrásszerű fejlődés
következhetne be a magyar fogyatékosügyi ellátórendszerben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése