Matolcsy Miklósné Éberling Nagy Pálma, osztrák-német származású asszony az első világháborút követően társaival együtt eladta ékszereit, hogy megvehesse az egyetlen elérhető Braille-írású nyomdagépet, és elérhetővé tegye a Bibliát a vakok számára is Magyarországon.
Tulok Péter történész, a divány.hu-n közzétett írása szerint a magyar férjjel rendelkező nyolcgyermekes családanya az első világháború utolsó éveiben csatlakozott a Vakmisszióhoz, ahol szembesült azzal, hogy a háború alatt, mennyire sok katona és asszony vesztette el a látását, közel harmincezer vakot tartottak nyilván ekkor.
Éberling Nagy Pálma a sebesülteknek bibliaórákat is tartott, ekkorra döbbent rá arra, hogy a vakok nem tudnak Bibliát olvasni, mert akkor még nem volt magyar nyelvű Braille Bibliájuk.
Amint tudomására jutott, hogy egy fegyvergyáros és feltaláló, bizonyos Frommer Rudolf megtervezett és megépített egy Braille-írású nyomdagépet, amely kiváló minőségben tudott könyveket nyomtatni vakok számára, karakán fellépésével és az ügy fontosságának hangsúlyozásával rávette, hogy eladja neki. Árát hatalmas összegben állapította meg.
Forrás:csaladitemeto.hu/ Hetek.hu
Az asszonyt ez se tántorította el tervétől, és úgy döntött, hogy Vakmissziós társaival eladja összes ékszerüket, így a református egyház közreműködésével meg tudták vásárolni a nyomdagépet.
Az tevékeny asszony még az angol Biblia-társaságnak is írt adomány reményében. A válaszlevél néhány hónap múlva megérkezett.
Pálma mielőtt kibontotta volna az adományt tartalmazó levelet, kijelentette családja jelenlétében:„Megvan a nyomdagép ára!”
A levélben valóban annyi pénz volt, amiből a korábban összegyűjtött összeggel együtt már meg tudták venni Frommer Rudolf nyomdagépét.
Farmoson 1925-ben helyezték üzembe a nyomdát a Matolcsy kúria (Felső-ház) mellett álló kis Burda házban. Az asszony a teljes vak Biblia kiadását megszervezte, 120 példányban, melyek közül egy-egy 5-6 könyvespolcot töltött meg.
Az amúgy sokat betegeskedő Éberling Nagy Pálma egészen haláláig fáradhatatlanul dolgozott, mindvégig a vak embereket segítette és szolgálta, melyet elismerésül 2018-ben a Vakok Intézménye előtt emléktáblával ismertek el, az utókor a „vakok misszionáriusa”-ként a „vakok anyja”-ként tartja számon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése